Jaksity Kata: "Egy régi nagy álmom vált valóra"

Jaksity Kata az UNICEF önkéteseként nemrég Indonéziában, Banda Acehben járt, hogy megnézze: az adományoknak köszönhetően javult-e valamit a helyzet az elmúlt két és fél évben. Az [origo] Vendégszobájába betérők tapasztalatairól, UNICEF-es feladatairól kérdezték, és arról, hogyan fért bele még ez is az életébe a televíziózás, a rádiózás, a modelliskola vezetése és a családja mellett.

[homporompopo] Szia Kata, Eddig úgy tudtam, hogy Halász Judit az UNICEF magyar nagykövete - mióta tiéd ez a tisztség?

Jól tudtad - ő volt és még mind a mai napig Halász Judit színművésznő az UNICEF magyarországi jószolgálati nagykövete. Pontosabban ő az egyik: rajta kívül még Presser Gábor, és egy éve a Nemzeti Filharmónikusok összes tagja a nemzeti jószolgálati nagyköveteink táborát gyarapítja. Én önkéntes vagyok.

[sackermacker] Mi egy UNICEF önkéntes feladata?

Nagyon sokféle feladatuk lehet - bár nem kimondottan olyanok, ahogy legtöbben a tévéből ismerjük az önkéntesi munkát: tehát nem osztanak gyógyszereket, nem etetnek gyerekeket. Én azt tudom elmondani, hogy én hogyan segítek mint önkéntes: például úgy, hogy filmet forgattam Indonéziában és bemutatom, hogy az UNICEF hogyan segíti a rászorulókat. A lerombolt iskolák helyett 367 új iskolát épít, 227 egészségügyi központot és például 21 gyermekvédelmi központot hozott létre, elsősorban a cunami után árván maradtaknak.

[mjaci] Szia Kata! Úgy tudom, hogy az utazásra és filmforgatásra csak nagyon nehezen sikerült támogatókat szerezni. Szerinted miért?

Ez sajnos így van. Valószínűleg az egyik ok az, hogy én magam nem vagyok elég nagy név, másrészt - és sajnos, ezt tapasztaltam már más jótékonysági események szervezésekor is -, hogy akiknek pénzük van, nem mindig elég érzékenyek az ilyenfajta témákra. De nem baj: a segítségük nélkül is valóra válhatott ez a régi nagy álmom. Az álmaink - persze nem az irreálisak - amúgy is arra valók, hogy megvalósítsuk azokat.

[Pezsgotabletta] Én is lehetnék UNICEF önkéntes?

Ebben én nem vagyok kompetens. Azt tudom, hogy a nemzetközi szervezethez nehéz bekerülni, a magyar bizottságot kell megkeresni a www.unicef.hu-n, de támogató lehetsz mindenképp.

[Couto_80] Ha jól tudom több mindennel foglalkozol: rádiós és televíziós műsorvezetés, modelliskola,UNICEF... Hogy egyeztethető össze ez a családi élettel?

Nagyon-nagyon nehezen és nagy lelkiismeretfurdalások árán. Naponta vívok meg magammal, mert tudom, hogy minden munkával visszahozhatatlan pillanatokat veszek el a gyerekeimtől - ugyanakkor nekem is csak ez az egy életem van, és ehhez képest túl sok álmom. Ahol csak tudom próbálom a gyerekeimet is bevonni, úgy, hogy ez ne legyen számukra teher: most is itt kocsikázik mellettünk a kisebbik fiam. De hazudnék ha azt mondanám, hogy néha nem szakadok bele az egyeztetésbe.

[hukkle8423] Szia, gondolom sokat utazol az UNICEF embereként - hogy viseli ezt a családod?

Igyekszem úgy megoldani, hogy jusson és maradjon is - a következő utamra például a nagyobbik fiamat is magammal viszem. De természetesen nekem és a gyerekeknek is nehéz az a pár nap nélkülem.

[májkrovév69] Hová utazol legközelebb - mármint az UNICEF színeiben?

Pontosat még nem mondok babonából, de valószínüleg egy afrikai projekttel kötöm össze az UNICEF-et ismét. De előbb, még ennek a projektnek a keretén belül, Srí Lankára utazom, ahol egy magyar adományokból, a Vöröskereszt által épített közösségi házat adnak át.

[huhhha7722] Milyenek az emberek a katasztrófa sújtotta városokban? Keserűek? Életvidámak? Barátságosak, barátságtalanok?

Az indonézek alapjában véve a térség legbarátságosabb emberei, de mint minden ázsiai - több helyen jártam már Ázsiában -, kicsit távolságtartóak. Ezzel együtt példamutató, ahogy viselik a tragédia nyomait: sokan, akiknek lerombolta a szökőár a házát, barrakokban élnek, rettenetes körülmények között, mégsem panaszkodnak. Elfogadják ami van, mert tudják, hogy a panaszkodással nem oldódik meg semmi.

[mjaci] Szia Kata, utóbbi utazásod egyik célja ha jól tudom az volt, hogy a cunami okozta károk enyhítésére összegyűlt pénzek valóban jó helyre kerültek-e. Hogyan készültél ennek feltérképezésére?

Itthon végigjártam a naygobb segélyszervezeteket, begyüjtöttem tőlük az erre vonatkozó információkat és dokumentumokat is, és persze az interneten is kutakodtam. Aztán persze végül a helyszínen megnéztem a valóságot is és a kettőt, a papírokat és a valóságot összevetve elég jók a tapasztalataim is. Eddig úgy tűnik a pénzek jó helyre kerültek. Minden forint oda, ahová szánták.

[rocker12345] De télleg milyen volt a legszörnyűbb hely ahol járt?

Attól függ melyik, országban. Indonéziában egy barakk, ahol egy 29 éves nő a 6 éves kislányával és férjével él, borzalmas körülmények között. Bár, valószínűleg azért ez volt a leginkább megrázó, mert a bezúdúló víz nem csak a házukat rombolta le, de az egy hónapos kislányukat is magával sodorta. Afrikában pedig egy árvaházi látogatás rázott meg nagyon.

[huhhha7722] Szia! Mikor vetítik a filmedet?

Indonézia - Élet a cunami után címmel, június 2-án a Magyar Televízió egyes csatornáján. Őszintén ajánlom, nem azért, mert én készítettem, hanem a témája miatt.

Köszönöm szépen a kérdéseket! Örülök, hogy így, ha csak virtuálisan is, de találkoztunk! További szép napot kívánok!