Sziasztok, üdv mindenkinek! Kérdezzetek, ha van kedvetek!
Mesélnél a díjról, amit kaptál? [Providenje]
A díj, amit kaptam, 2007 legjobb női közszereplőjének a díja, a Nők a Médiában Egyesület adta. Én nagyon megtisztelőnek tartom, mert egyrészt ez életem első ilyen jellegű elismerése, másrészt szerintem is fontos az, hogy a nők hogyan jelennek meg a médiában, a politikában, egyáltalán mit sugallunk magunkról. Én magam is sokszor találkozom előítéletekkel - valahogy a nőknél a közönségnek sosem egyértelmű, hogy a teljesítményük alapján kapnak lehetőségeket.
Nőként mit tartasz a legfontosabbnak, mit kellene a médiának közvetítenie? [mjackó77]
Szerintem azt, hogy nőként is lehetsz tájékozott, lehetsz rámenős, hogy számoljuk fel azokat a sztereotípiákat, amelyek még mindig élnek, például nálunk otthon rendhagyó a munkamegosztás: nem egyértelmű, hogy a nő vasal és mos, és az sem egyértelmű, hogy a férfi sörözik és vezet. Azt szeretném, ha sokkal kevésbé lenne hangsúlyos, hogy ki milyen nemű, vallású, politikai meggyőződésű, vagy éppen etnikumú. Ennek a programnak csak egy része az, hogy a nőket hogyan mutassuk be.
Ha te dönthetnél, kinek adnád a Nők a Médiában díjat? [rumperstumper4]
Ez a kérdés nagyon tetszik. Eddig ugye megkapta Krizsó Szilvia, Kálmán Olga meg én. És fogalmam sincs, hogy kinek kellene kapnia, de elgondolkodom rajta. Ugye nem csak olyan lehet, aki médiás, olyan is, aki a médiában sokat szerepel, és nő. Egyébként sok olyan újságírót tudnék mondani, akik szerintem megérdemlik.
Azt mondtad, hogy egyenlően kellene kezelni a nőket és férfiakat, ez a Nők a Médiában díj pedig szerintem ennek pont az ellenkezője, te nem így látod? [Ezzén]
Azt gondolom, hogy a pozitív megkülönböztetés addig jogos, amíg van negatív. Ha teljesülne az az álmom, meg sokak álma, hogy valóban nem lenne kérdés, ki nő, ki férfi, ez nem jelentene különbséget fizetésben, megítélésben, akkor nem lenne szükség a Nők a Médiában Egyesületre. De egyelőre van.
Szia! Hol is dolgozol pontosan? [butaszöszike002]
A Magyar Televízióban dolgozom, én vezetem a Záróra című műsort. Minden nap 45 percet beszélgetek különböző emberekkel.
A műsorod leginkább politikai témájú ? [Abbácska]
Nem, ha azt kérdezed, hogy milyen téma fordul elő legtöbbször - akkor azt mondom, hogy leginkább kultúra. De van, hogy közéleti kérdésekről beszélgetünk, politikáról nem. De ez nem is baj, mert szerintem túl nagy terepet kapnak a politikusok mindenféle médiumokban, míg ha belegondolsz, a kulturális élet szereplőinek sokkal kevesebb lehetősége van beszélni önmagáról, a szakmáról, vagy kérdésekről, amelyek foglalkoztatják őket.
Hány interjút csináltál, amióta a Zárórát vezetetd? [komolyan24]
Pontos számot nem tudok mondani, de kb. 300 vendégem volt, mióta a Zárórát vezetem. Azaz 2006 szeptembere óta. És most jön egy új évad, új emberekkel, már tele is vagyok ötletekkel, hogy kiket hívjak meg.
Egy a 300-ból: a vendég, Feldmár András, pszichológus |
Beleszól valaki abba, hogy ki legyen a vendéged? [komolyan24]
Persze, közösen találjuk ki a szerkesztőkkel, kit hívjunk meg. Egyik szerkesztőm Bertha Lívia, neki pl. mindig rengeteg ötlete van. Összedobjuk, amink van, és azt a leendő vendéget, aki mindenkinek megfelel, behívjuk.
A kérdéseket te állítod össze, vagy a szerkesztők? [aaahhhf]
Együtt készülünk fel a beszélgetésre, ez azt jelenti, hogy minden beszélgetés előtt van egy értekezlet, ahol megbeszéljük, hogy szerintünk miről lenne érdemes beszélgetni, milyen irányba kellene vezetni a beszélgetést. Jó eséllyel én is tele vagyok ötletekkel, de az a jó, ha a szerkesztőnek még több van - szerencsére ez a Zárórára abszolút igaz, tökéletesen kiegészítjük egymást - igazi csapatmunka. Szerintem ez az ideális.
Ki volt a legemlékezetesebb vendéged? [Abbácska]
A legemlékezetesebb nyilván az, akivel nagyon jót beszélgettem, és így nincs legemlékezetesebb, csak emlékezetesek vannak, például Jancsó Miklós, Simonyi András, Pelsőczi Réka, de még sorolhatnám. Most épp ők jutottak eszembe.
A Záróra vendégeid közül kivel volt a legélvezetesebb a beszélgetés, és ki volt a legnehezebb interjúalanyod? [rumperstumper4]
Erre hogyan válaszoljon úgy az ember, hogy ne bántson meg senkit? Szűkítsük az időtartamot, és nézzük az utolsó száz vendéget. Nagyon szerettem beszélgetni például Bálint Andrással, vagy Jókai Annával. Olyan nem volt, akivel nem szerettem beszélgetni, olyan volt, akivel félreértettük egymást, ezért kevésbé sikerült. De nem mondom meg, ki volt az.
Egy-egy beszélgetés után hogyan építed be a jó és rossz kritikát további munkádba? Elviseled-e, ha kollégáidtól nem feltétlenül jó kritikát kapsz? [derrvis]
A rossz és a jó kritikát is természetesen örömmel veszem, nyilván a jót egy kicsit nagyobb örömmel. Persze, hogy megpróbálok változtatni, ha indokoltnak tartom a megjegyzést. A gonosz kritikát nem nagyon bírom, sőt, napokig tudok felháborodva járkálni fel-alá a lakásban, de szerencsére azért ez nem túl gyakori. Amúgy azt hiszem, hogy a visszajelzés a fontos. Ha negatív a kritika, az is azt jelenti, hogy valaki megnézte a beszélgetést. És ezt köszönöm.
Melyik rádiónál dolgoztál? [anti-idiot]
A Klub Rádiónál és a Rádió Cafénál. Az előbbinél megtanultam az alapokat, de tényleg a nulláról indultam, az utóbbinál portréműsort vezettem, csak nem rég hagytam abba.
Van olyan ellenséged a tévések, rádiósok között, aki esetleg megfenyegetett? [KoCkABoY]
Azért ez nem maffia. Ami fenyegethet, az a verseny. De ez jó fenyegetés. Mindig jobbnak kell lenni, mint a másik, mindig többet kell tudni, többet kell olvasni, jobban kell kérdezni - de olyan fenyegetettség, amiről te beszélsz, meglepne, ha bárkinél előfordulna, aki a médiában dolgozik. Mondjuk egyszer volt egy kellemetlen esetem egy tüntetésen, ahol bántalmaztak, de utána nem fenyegettek.
Ha politikussal beszélgetsz, és számára kényelmetlen kérdéseket teszel fel, előfordult már, hogy szóltak? [aaahhhf]
Most nem nagyon beszélgetek politikusokkal, régebben, amikor ez még gyakoribb volt, nem találkoztam ilyen esettel. A politikusok már rutinosak annyira, hogy kikerülnek számukra kellemetlen kérdéseket, a média pedig, legalábbis, amit én látok belőle, pedig nem igényli, hogy megsimogassák a fejét egy-egy "jó" kérdés után.
Szia Alinda! Gyakran előfordul, hogy az interjúalanyok - főleg politikusokra jellemző persze - mellébeszélnek hosszan, és egyszerűen kitérnek a válaszadás elől, és a riporterek ezt hagyják. [hörömpocirkusz]
Ezt Baló Györgytől is megkérdezték - igen, van ilyen. Szerintem a pályán eltöltött hosszú idő ad akkora tekintélyt egy riporternek (mármint, ha jól teszi a dolgát), hogy egy szemöldökfelhúzással is meg tudja regulázni félrebeszélő politikusokat.