Muszbek Katalin: Szeretettel üdvözlöm a chatelőket, hogy a rákbetegséggel kapcsolatos szorongásról és szenvedésekről beszélgessünk.
Hová fordulhat valaki, ha segítséget akar kérni egy daganatos beteg ápolásában?
- A daganatos betegek kezelését többnyire onkológiai osztályok végzik, tehát a területileg illetékes kórház onkológiai osztályához kell fordulni. Amennyiben gyógyító kezelésre már nincs lehetőség, akkor krónikus osztályok, ápolási osztályok állnak a betegek rendelkezésére. Szerencsére már mintegy 25 hospice csoport végzi a nem gyógyítható rákbetegek hospice szellemű ápolását az országban.
Mit jelent a palliatív kezelés?
- A palliatív kezelés a gyógyító kezelések megszűnése után alkalmazható. Tüneti kezelést jelent, ami vonatkozik mind a testi, mind a lelki tünetek enyhítésére.
Milyen segítséget kaphat ma valaki Magyarországon az otthonápoláshoz?
- Szerencsére az otthonápolási hálózat már igen szépen kiépült, ami természetesen nem hospice ellátást jelent. A lakóterületen kell érdeklődni az elérhető otthonápolási csoport felől.
Lehet kérni egy kórházi osztályon, hogy hospice szellemben ápolják?
- Ha az igazat akarom mondani, akkor sajnos csak kevés helyen ismerik ezt a szellemiséget.
Én rákos vagyok 2 éve. Most újra megemelkedett a szervezetembe a ráksejtek száma, ezzel vizsgálnak. De most már nehezebben élem meg a helyzetet, mert jobban félek! Mit tanácsol? Szedjek valamit az idegességre és félelemre a visszaesés miatt? Vagy forduljak én is pszichiáterhez? Talán ő tudna segíteni nekem?
- Szívesen segítünk munkatársaimmal Önnek a konkrét problémáiban, látogassa meg weboldalunkat (www.hospicehaz.hu), ahol különböző elérhetőségeinket megtalálja. Várjuk!
Mennyi az öröklött tényező a különféle betegségek kialakulásában? Létezik-e hatékony megelőzés a rák ellen?
- Magam nem vagyok onkológus, így nem vagyok kompetens a kérdés megválaszolásában. A rák egy sokeredetű betegség, amit magam is tudok a szakterületemről az, hogy bizonyos lelki tényezők (szorongás, depresszió, veszteség) segíthetik az immunvédekezés gyengülését, és ezzel hozzájárulhatnak a betegség kialakulásához.
Az én családi körömben van egy nagykanizsai család, akiket már nagyon régóta sújt a rák, és még más ismeretlen betegség is. Fel tudnak-e még állni, lehet-e még jó az életük?
- Nem magam találtam ki, de azt mondhatom, hogy mindenki számára van remény, a remény hal meg utoljára. Próbálják megkeresni azokat a csatornákat, ahol segítséget kaphatnak. A rákbetegség nem öröklődik, csak bizonyos hajlam és az sem kötelezően - emiatt nem kellene feleslegesen szorongani, inkább konzultálni kellene szakemberekkel.
Mi a segítő hozzáállás, ha a hirtelen felismert, biztosan halálos agydaganatban szenvedő beteg végig tagadja betegségének halálos voltát? És próbál saját erőből meggyógyulni. Szabad-e szembesíteni?
- A tagadás a pszichés elhárító mechanizmusok egyik ismert formája. A betegnek ez jelenti azt a falat, ami a valóság - halálos betegség - és a hit, hogy meg fog gyógyulni között áll. Semmiképpen nem szerencsés a durva szembesítés, inkább figyeljen oda arra, hogy a beteg milyen finom jelzéseket küld, amelyekre lehet ugyanolyan finoman reagálni. Ha tud, kérjen segítséget a jó kommunikációhoz.
Hová fordulhat az, aki nem tud megszabadulni a családtagja betegségének emlékétől? Létezik, hogy az idő nem enyhíti, hanem súlyosbítja a helyzetet?
- Alapítványunk segíti a gyászolókat is, szeretettel várjuk gyászcsoportunkba. De egyéb információt is szolgáltathatunk, ehhez nézze meg honlapunkat.
Ha valaki mellrák miatt elvesztette a fél mellét, hogyan tudja magát elfogadni - milyen fórumok vannak, ahol ezt segítenek feldolgozni?
- Elsősorban ajánlom a rákbeteg szervezeteket, ahol a betegségen átesett emberek találkoznak és segítik egymást. Keresse a Rákbetegek Országos Szövetségét (címlista honlapunkon megtalálható ezen a címen - a szerk.).
Megfigyelhető, hogy a városi emberek az utolsó órákban sokkal jobban kapaszkodnak az életbe, mint a falusiak. Van ennek valami életkörülményre visszavezethető oka?
- Sajnos az urbanizáció és az elmúlt 50 év sok vonatkozásban megváltoztatta a természetes halált. A falusi környezetben a tradíciók ma is jobban élnek, az emberek szokva vannak a nyílt megbeszéléshez, látják a nagyobb családokban és a szomszédságban a haláleseteket, és kevésbé riadnak meg tőle, mint a városi emberek. Jó lenne tanulni és visszamenteni ebből a kultúrából, amit lehet.
Üdvözlöm! Egy éve vagyok rákos, és azóta ha bármi bajom van, azt hiszem, hogy áttét képződött. Mit tegyek?
- Sokan élik át ezt a szorongást, a legkisebb banális betegség is a rák kiújulását juttatja a betegek eszébe. Pszichológiai segítségnyújtást javaslok, mi is szívesen segítünk, nézze meg honlapunkat.
A betegek fájdalmát valóban meg lehet szünteni?
- Az esetek mintegy 80-90%-ában a rákbetegek fájdalma nagyon jelentősen enyhíthető, illetve megszüntethető. Megfelelően felkészült szakemberek segítségét kell kérni. Hallottam egy olyan adatot, hogy a brit hospice-okban már nem a fájdalomcsillapítás a lényeges kérdés, mert ezt szinte megoldották, inkább a lelki és spirituális kérdések foglalkoztatják a betegeket.
Tapasztalata szerint van-e valami alapja, hogy a haldokló, aki mellett állandóan ott van valaki az utolsó időkben és szinte szünet nélkül, mégis gyakran akkor hal meg, amikor épp egy egész rövid időre nincs mellette senki?
- Igen, ismerem ezt a jelenséget. A szoros kötődés gyakran nem engedi elmenni a haldoklót. Az a pillanat, amikor magára marad, teszi lehetővé, hogy befejezze életét.
Ha a haldoklók "lelkével" is foglalkoznak, hogyan tudnak egyformán segíteni hívőknek és olyanoknak, akik nem hisznek semmilyen halál utáni állapotban? Szerepet játszik a segítségükben az Önök saját hite, higgyenek bármiféle élet utáni folytatásban?
- A betegek támogatásánál igen fontos szempont, hogy mindig a beteg egyénre figyelünk. Aki vallási támogatást igényel, annak különböző felekezeti lelkészek segítenek. Természetesen különbözőképpen reagálnak az emberek, függően attól, hogy miben hisznek. Az alapítvány munkatársai semmilyen módon nem gyakorolhatnak nyomást a betegekre a saját hitük vagy hitetlenségük szellemében.