Kolosi Tamás: Szociálpolitikai rendszerünk jól működik

Kolosi Tamás szociológus neve a '80-as években a "társadalmi rétegződés-modell" megalkotásával és a Tárki társadalomkutató intézet létrehozásával vált közismertté. Meggyőződése, hogy a társadalomtudományokat is lehet "piaci alapon művelni." Szabadidejét családjával, és bridzs-versenyeken tölti. A vendégszobában korunk legégetőbb szociológiai problémáiról kérdezték őt a látogatók.

Üdvözlöm a kedves érdeklődőket! Várom a kérdéseket!

A 2002-es választásokkal kapcsolatos előrejelzéseiknek lett valami máig ható következményük? (Elég Fidesz-domináns jóslatok voltak...) [zurosmukso]
- Nemcsak mi, hanem minden közvélemény-kutató arra számított, hogy kis különbséggel is, de a Fidesz nyeri majd a választásokat. Ezért meglepetés volt, hogy az első fordulóban az MSZP és az SZDSZ együttesen jelentős előnyre tett szert. Tóth István György kollégámmal egy részletes elemzést készítettünk Egy tévedés története címmel, ami a TÁRKI honlapján (www.tarki.hu) megtalálható.

Ön szerint mi várható március 15-én? [kisvukmuk]
- Őszintén remélem, hogy ez kellemes tavaszi napon egy szép ünnep lesz.

Minden gond nélkül sikerül összeegyeztetni ezt a kemény munkát a magánéletével? [moderator 885]
- Igen. Világéletemben az volt a szerencsém, hogy azt csinálhattam, amit szeretek.

Kedves Tamás! Mi a véleményed a többszörösen megfizetendő vizitdíjról? [csopke2]
- Úgy gondolom, hogy az egészségügy átalakítása feltétlenül szükséges. Az elmúlt fél évszázadban egy feudális előjogokon alapuló, korrupciótól sem mentes egészségügyi rendszer alakult ki, amelynek fenntartásában jelentős csoportok érdekeltek, s úgy gondolom, hogy ennek a rendszernek a piaci viszonyokkal való kiegészítése nemcsak szükséges, hanem örvendetes is. Abban persze nem vagyok biztos, hogy a jelen formában bevezetett jelképes vizitdíj a legfontosabb lépés ebben a reformfolyamatban. Én két elemet lényegesebbnek tartok ennél: egyrészt az egészségügyi ellátás, biztosítás és az ápolási biztosítás és hotelszolgáltatás szétválasztását, másrészt a jelenlegi hálapénzrendszernek egy világos és szabályozott, úgynevezett co-payment-tel való felváltását.

Ön szerint az országunk jó felé halad? [@finezti@]
- Úgy gondolom, hogy egy nagyon jó pályáról 2002-ben kisiklottunk. A Medgyesy-kormány felborította a pénzügyi, költségvetési egyensúlyt és az első Gyurcsány-kormány ennek rendbetételénél fontosabbnak tartotta, hogy megakadályozza Orbán Viktor visszatérését a hatalomba. Most úgy gondolom, hogy pozitív folyamatok vannak a költségvetési egyensúly rendbetételére, de mind a kormányzat, mind az ellenzék túl sokat foglalkozik egymás politikai legyőzésével és túl keveset az ország jövőjével.

Mi a véleménye az alkalmazott szociálpolitikai megoldásokról? Ön szerint mi lenne egy estleges szociálpolitikai reform legfontosabb lépése? [Nolien]
- A magyar szociálpolitikai-rendszer alapvetően jól működik. Kisebb korrekciók elképzelhetők, de pillanatnyilag az egészségügy, a tudomány, a kultúra, az államigazgatás, az oktatás reformját sürgetőbbnek tartom, mint a szociálpolitikai változásokat.

Van három-négy közvélemény-kutató cég, és néha homlokegyenest más előrejelzésekkel rukkolnak ki. Mi ennek az oka? Mások a módszerek? [moderator 885]
- Többnyire nagyon hasonlóak a közvélemény-kutatási eredmények, bár időnként vannak jelentős eltérések is. Ennek kisebb részben módszertani eltérések az okai, nagyobbrészt arról van szó, hogy ezek a mintavételi eljáráson alapuló kutatások többnyire 95%-os valószínűséggel mutatják a tényleges helyzetet. Ez azt jelenti, hogy pusztán statisztikai alapon minden huszadik adatfelvétel hibás eredményt mutat, mivel az országban évente 60-100 ilyen vizsgálat van. Közülük 3-5 szükségszerűen "mellényúl". A probléma csak az, hogy mindig utólag derül ki, hogy melyik.

Ön szerint van-e annak szociológiai háttere, hogy milyen "osztályok" állnak jobb, illetve baloldalon? Gondolok itt iskolai végzettségre, anyagi háttérre stb. [stears81]
- Száz évvel ezelőtt még viszonylag egyértelmű összefüggés volt az osztályhelyzet és a pártválasztás között. A modern parlamentarizmusban többnyire olyan néppártok alakultak ki, amelyek minden társadalmi osztályból és rétegből verbuválják szavazóikat. Persze azért ma is van egy gyenge összefüggés az osztályhelyzet és a pártválasztás között és ennek mértéke országonként változó.