Dunajszky Gábor visszamenne Csecsenföldre

Dunajszky Gábor, a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat egykori munkatársa, aki kilenc hónapot csecsen fogságban töltött, felejteni akar. Nem szívesen beszél már a történtekről, mivel szerinte amit lehetett, azt már elmondta. A csecseneket a történtek ellenére sem gyűlölte meg, és bármikor visszamenne újra közéjük. Dunajszky az [*****] Társalgójának vendége volt.

Dunajszky: Üdvözlök mindenkit, várom a kérdéseket!

[*****]: Mi kell ahhoz, hogy valaki egy segélyszolgálatnál dolgozzon (a nyelvtudást leszámítva) ? (reag)
Dunajszky: Ez attól függ, hogy milyen feladatot vállal az illető. Vészhelyzetekben, háborús területeken csak tapasztalt és rutinos munkatárs állja meg a helyét.

[*****]: Tudatában voltak annak, hogy mit várhatnak önök Csecsenföldön? Felhívták az önök figyelmét az esetleges elrablásra is vagy gyanútlan segítőként dolgoztak kint? (reag)
Dunajszky: Is-is. A minket kiküldő szervezet külön tájékoztatást erről nem adott.

[*****]: Mit volt a tevékenységük Csecsenföldön? Élelmiszert osztottak? Vagy volt esetleg valami más fontos tevékenység is? (reag)
Dunajszky: Elsősorban élelmiszerosztás, az újjáépítés, kórházak és betegek támogatása, ingyenkonyhák működtetése, illetve egyéb egyedi, apróbb segítségek.

[*****]: Mivel foglalkozik tulajdonképpen egy segélyszervezet munkatársa még? Jön-megy megfigyel, feljegyez, jelent? (reag)
Dunajszky: Tartja a kapcsolatot a társszervezetekkel, helyiekkel és más külföldiekkel is, koordinálja a saját szervezete és más segélyszervezetek munkáját, természetesen rendszeresen jelentéseket tesz az adományozóknak, akiknek köszönhetően egyáltalán a munkát elvégezheti.

[*****]: Milyen motivációja volt, amikor kiutazott Csecsenföldre? Mit hagyott itt és mit talált, amikor hazaérkezett? (chenverte)
Dunajszky: Korábban szerzett segélyszolgálati tapasztalataim felhasználását indította el egy olyan helyre, ahol korábbi ismereteim szerint szükség volt tapasztaltabb emberek munkájára. Ha a családi körülményeimre gondol, az nem változott, ugyanolyan helyzetben találtam magam hazaérkezésem után, mint előtte. Természetesen a visszaérkezésünk után hozzátartozóim, ismerőseim tele voltak kérdésekkel, aggodalommal, és érthető kíváncsisággal.

[*****]: Mi volt a legborzalmasabb élménye? (chenverte)
Dunajszky: Nehezen tudok egyet kiválasztani. Két és fél év után visszaemlékezve talán az, hogy teljes bizonytalanságban tartottak minket majdnem 6-7 hónapig.

[*****]: Milyen viszony alakult ki önök és fogvatartóik között? (PeterM)
Dunajszky: Kezdetben nagyon durva és ellenséges bánásmódban volt részünk, ahogy az idő haladt, a közvetlenül velünk foglalkozó őrök és családtagjaik lassan megbarátkoztak velünk. De végesvégig szigorúan bántak velünk és egy pillanatra sem feledtették velünk, hogy kinek mi a szerepe.

[*****]: Az emberség szikráját sem tapasztalták fogvatartóiktól? (chenverte)
Dunajszky: De igen. Folyamatosan, az idő előrehaladtával, ahogyan lassan kiismertük egymást.

[*****]: Természetesen fogalmam sincs, hogy milyen szörnyűségeken mentek keresztül, de ön szerint miért válhattak célpontjává a csecsen terroristáknak? (reag)
Dunajszky: Hogy váltságdíjat kapjanak értünk.

[*****]: Egyes állítások szerint a különböző segélyszervezetek nagyon jó titkosszolgálati fedőszervek. Pletykáltak arról is, hogy ez is lehet az egyik oka az önök elrablásásnak. (reag)
Dunajszky: Ezeket a pletykákat hallottam én is. Valószínű, hogy ilyesmi is megfordulhatott az emberrablók fejében, de az elrablásunk oka, mint korábban már sokan másoknál is, a váltságdíj volt.

[*****]: Az ottani mindennapjaikról mesélne néhány szót? (chenverte)
Dunajszky: Konkrétan mire gondolsz? Mert egy ilyen jellegű fogságban töltött hétköznapok nagyon sokszor inkább csak unalmasak, és türelmet próbáratevő időszakok.

[*****]: Volt esetleg a napoknak valami rendje? Reggeli kelés, evés, munka, alvásrend stb.? (chenverte)
Dunajszky: Naponta kétszer étkezés és WC-használati lehetőség. Közben pedig kizárólag kettőnkön múlott, hogy mivel voltunk képesek agyonütni az időt. Munkáról szó sem lehetett.

[*****]: Milyen szobában éltek (fényviszonyok, levegő, hőmérséklet stb.)? Ágyuk volt? (chenverte)
Dunajszky: Egy padló alatti kis pincében, mondhatnám veremben, vagy teljes sötétségben vagy amikor volt áram, egyetlen szálon lógó izzólámpa fényénél. Ágy nem volt, csak takarók és a saját ruháink.

[*****]: Történt valami olyasmi a fogságuk alatt, amit még nem mondott el eddig nyilvánosság előtt? (chipmunk)
Dunajszky: Persze, sok minden.

[*****]: És elárulja nekünk, mi történt pontosan? Például milyen körülmények között vágták le két ujját? (chipmunk)
Dunajszky: A szoba padlóján egy deszkára helyezték az ujjamat, rá egy vadászkést, aztán egy kalapács-szerű eszközzel ráütöttek a késre egy hatalmasat.

[*****]: Gondolt-e valaha szökésre? Lett volna lehetősége szökésre? (Saol21)
Dunajszky: Gondoltunk, de lehetőségünk nem volt.

[*****]: Kik fizettek önököért? Tudják ezt, vagy az adományozó titokban tartotta szerény személyét? (reag)
Dunajszky: Nem tudjuk.

[*****]: Van arról bármiféle konkrét információja, hogy Szemjon Mogiljevics is szerepet játszott-e az önök szabadulásában? (reag)
Dunajszky: nincs.

[*****]: Minek tulajdonítja, hogy Szemjon neve mégis közszájon forog ebben az ügyben? (chenverte)
Dunajszky: Fogalmam sincs.

[*****]: Ön szerint miért mondták azt a váltságdíjat kifizetők önöknek, hogy jócskán megérte nekik segíteni? (Guest03709)
Dunajszky: Gondolom azért, mert valamit kaptak cserébe.

[*****]: Aki elvitte önöket a fogságból, tényleg magyarul köszöntötte önöket? Oláh ezt állítja. (chipmunk)
Dunajszky: Lehet, hogy őt igen, velem csak oroszul társalogtak, de hozzáteszem, Istvánt is külön, s utána engem is külön szállítottak el, úgyhogy elképzelhető, hogy ő valahol menetközben magyar szót hallott.

[*****]: Oláh azt állította a Heteknek adott interjúban, hogy önöket együtt vitték el. (chipmunk)
Dunajszky: Elrablásunkkor tényleg együtt vittek el minket az irodánkból. A kiszabadulásunkkor egy ideig külön-külön szállítottak minket.

[*****]: Tényleg, hogyan, milyen úton érkeztek haza? (reag)
Dunajszky: Légi úton. Ha megnézed a térképet, akkor a Kaukázus közepe tájáról a lehető legrövidebb útvonalon nyugati irányban, nagyjából a Fekete-tenger és Románia fölött.

[*****]: Ön szerint meddig vártak volna még a pénzre? (Saol21)
Dunajszky: Amíg ki nem fizetik. Volt olyan, aki jóval hosszabb időt is eltöltött "földalatti megállóban", amíg kiszabadult.

[*****]: Kapott -e bármiféle kártérítést a munkaadóitól vagy a magyar államtól, vagy az említett szervek letudták önöket azzal, hogy kifizették magukért a váltságdíjat? (reag)
Dunajszky: Egy munkaadótól kaptam kártérítést, mert csak egy alkalmazásában álltunk, az államtól nem.

[*****]: Gondolom volt valamiféle biztosításuk (most élet- vagy balesetbiztosításra gondolok), ami alapján járt volna önöknek valamennyi pénz. (reag)
Dunajszky: Sajnos, volt ugyan biztosítási kötvényem, egyedül nekem, de ez nem volt érvényes a polgárháborús állapotok között.

[*****]: Most mivel foglalkozik? (reag)
Dunajszky: Erről nem szeretnék mondani semmit.

[*****]: Miért? Titkos? Mármint a jelenlegi állása. (reag)
Dunajszky: Sajnos egyre többet hallani, gondolom Magyarországon is, arról, hogy a segélyszolgálatoknál dolgozók biztonsági körülményei nem mindig kielégítőek, avagy tökéletesek. Egyre inkább vigyáznunk kell magunkra is, minél kevesebbet beszélünk arról, hogy kik, hol, milyen pozícióban, milyen tevékenységet folytatnak, annál inkább hozzájárulunk mi is a biztonságérzetünk növeléséhez. Sajnos, a mai világban egy ilyen chatboard közleményeit nemcsak jóindulatú érdeklődők olvassák.

[*****]: Csak annyit áruljon el: most is segélyszolgálatnál dolgozik? (chipmunk)
Dunajszky: Igen.

[*****]: Oláh Istvánnal tartja a kapcsolatot? (chipmunk)
Dunajszky: Nagyon ritkán beszélünk egymással.

[*****]: Egy ilyen kegyetlen fogság eltávolít egymástól két embert vagy inkább összehozza? Mi az oka, hogy nem tartják a kapcsolatot Oláh Istvánnal? (reag)
Dunajszky: Fogság közben az összezártság természetesen összehozza az embereket, de Istvánnal kiküldetésem előtt sem ismertük egymást. Hazaérkezésünk óta pedig gondolom, mindkettőnknek szüksége volt hosszú kikapcsolódásra, rehabilitálódásra. Nem egy városban lakunk, másféle munkákat végzünk, gondolom, ez is hozzájárul találkozásaink ritkaságához. De tévedés lenne azt gondolni, hogy minket nem köt össze ez az ügy nagyon hosszú időre lelkiekben és gondolatainkban.

[*****]: Oláh István egyik nyilatkozatában ellent mondott annak, amit ön állított a fogságukról. Kinek van igaza? (chipmunk)
Dunajszky: Először is csodálkozom, hogy Oláh István nyilatkozott bármikor is, mert nekem több alkalommal is megerősítette, hogy ő senkinek, semmilyen körülmények között nem beszél. Hogy kinek van igaza és miben, azt csak akkor tudnám véleményezni, ha tudnám, hogy egész pontosan milyen állításomnak mondott ellent István, és mikor, hol, mert ismétlem, én eddig nem tudtam róla, hogy ő is nyilatkozott.

[*****]: A családjának elmesélte részletesen, mi történt? (chipmunk)
Dunajszky: Nem mindent.

[*****]: Nincsenek visszatérő rémálmai a fogvatartásával kapcsolatban? Felismerik az utcán az emberek? (kerdezzzzz)
Dunajszky: Rémálmaim nincsnek és nem ismernek föl az utcán.

[*****]: Mennyire vannak "képben" a csecsenek a világ dolgait illetően? Tudják egyáltalán, hogy háborújúk eleve halálra van ítélve az orosz fölénnyel szemben? Mennyire hiszik el a saját kormányuk által képviselt ideológiát? (PeterM)
Dunajszky: A csecsenek meglepően jól értesültek a világ dolgait illetően. Szilárd meggyőződésük, hogy nem halálra ítélt akcióról van szó, türelmes, hosszú és kitartó küzdelem áll előttük.

[*****]: Ön úgy nyilatkozik erről, mintha nem 9 teljes hónapot vettek volna el öntől. Ennyire belenyugodott már? (lkjk)
Dunajszky: Mi értelme lenne, ha idegeskednék? Azt a kilenc hónapot így is, úgy is "elvették" tőlünk.

[*****]: Vissza tud/tudna menni arra a területre? (Saol21)
Dunajszky: Természetesen igen.

[*****]: Nagyon megértő a csecsenekkel, de nem gondolja hogy ez a tolerancia egyoldalú? Nagyon könyörtelenek, honnan ez a mérhetetlen önuralom önben?? (X)
Dunajszky: Aki ilyen területen dolgozik, annál alapfeltétel az önuralom, a türelem és persze a humorérzék is. Biztos vagyok benne, hogy nem minden csecsen könyörtelen, elég jól megismertem a lelki világukat és gondolkodásukat.

[*****]: Ön elrabolna egy csóró csecsent, váltságdíj reményében? (reag)
Dunajszky: nem:)

[*****]: Az Ön történetét hallva az embernek elmegy a kedve attól, hogy segélyszolgálatnál dolgozzon. Önt mi motiválja arra, hogy továbbra is másokon segítsen? (Guest03709)
Dunajszky: Szakamai tapasztalatom, valamint az a tudat, hogy sajnos nagyon sok helyen a világnak szüksége van arra, hogy a hozzám hasonló "megszállottak" ezt a munkát elvégezzék.

[*****]: Mi készteti önt arra, hogy elég sokszor megszólaljon a nyilvánosság előtt, anélkül, hogy konkrétumokat mondana? Miért nem tartja be az egykori rabtársával együtt tett fogadalmat, miszerint nem beszélnek a csecsen fogság borzalmairól? (reag)
Dunajszky: Nagyon ritkán szólaltam meg, és mindig csak tényeket és konkrétumokat mondtam el eddig. "Egykori rabtársammal" együtt nem tettünk fogadalmat, ami arra kötelezne, hogy soha, sehol, semmiről ne beszéljünk.

[*****]: Mivel sértették meg önt az itthoni hivatalos szervek, amiért többször is a média nyilvánosságához fordult? (reag)
Dunajszky: Nem sértett meg sem hivatalos, sem egyéb szerv a mai napig.

[*****]: Nem unja már, hogy folyton erről kérdezik? Milyen ember valójában ön? Átlagos életet él? Miről szeretné, ha kérdeznék? (kerdezzzzz)
Dunajszky: De igen, unom néha. Hogy milyen ember vagyok? Nem hiszem, hogy jó lenne, ha én állapítanám ezt meg. Igen, nagyjából átlagos életet élek.

[*****]: Sok titok nyomja a lelkét? Megfenyegették már, hogy baja eshet, ha bizonyos dolgokról beszél? (Guest03709)
Dunajszky: Nem fenyegetett meg senki.

[*****]: Ha nem fenyegette meg senki, miért titkolózik még ennyi idő után is? Miért van az, hogy ön sokszor nyilatkozik, mégis konkrétumok helyett csak azt mondja: még sok mindenről nem beszélt. (chipmunk)
Dunajszky: Egyetlen egy alkalommal nyilatkoztam Dési Jánosnak a Népszavánál, aki kiszabadulásunk második évfordulója alkalmából keresett meg. Legszívesebben már senkinek semmiről ezzel az üggyel kapcsolatban nem beszélnék. Véleményem szerint a legfontosabbakat elmondtuk és megbeszéltük.

[*****]: Ön nagyon titokzatos. Emiatt egyre több a semmitmondó válasz. A kérdőjelek meg csak szaporodnak. Hm? Mi az, amit elmondana, de eddig még nem kérdezték meg öntől? (reag)
Dunajszky: Nem mondanék el én már semmit, ismétlem önmagamat. Inkább igyekszem elfelejteni.

[*****]: Konkrétabban miért van most itt és a "cellatársa" vajon miért nem? (GF)
Dunajszky: Az [*****] meghívásának teszek eleget. Istvánt kell megkérdezni, hogy miért nem akart idáig soha nyilatkozni.

[*****]: Miért vállalta, hogy válaszol a kérdéseinkre? (stroll)
Dunajszky: Kibővítendő a kérdezők körét.

[*****]: Mi a kedvenc könyve, verse, mivel szeret hétköznapjaiban foglalkozni? (kerdezzzzz)
Dunajszky: Percy Bissh Shelley verseskötete a kedvencem. Főzőcskézéssel szívesen múlatom az időt.

[*****]: Szándékszik könyvet írni a történtekről? Talán hasznosabb volna ilyen módon elmesélni az embereknek a történetet, mint szenzációízű riportokban közreműködni. (PeterM)
Dunajszky: Nem tervezem. Szenzációízt, ha lehetne, én soha nem adnék hozzá ehhez a történethez. Ez egyáltalán nem szenzáció volt számunkra.

Társalgó: Köszönjük a kérdéseket és Dunajszky Gábornak pedig, hogy elfogadta meghívásunkat.

[*****]