Kepes András: Már újságírónak sem nevezem magam szívesen

Az [origo] Társalgójának vendége volt Kepes András, aki maga is nehezen tudja megfogalmazni, hogy mi a foglalkozása. Mindenesetre a tőle megszokott alapossággal válaszolt az olvasók kérdéseire, emelyek közül néhány még a valóságshow-kkal és az igaz szerelemmel is foglalkozott.

Üdvözlöm! Hogy van mostanában? (cool)
Kepes András: Köszönöm, jól vagyok, egészségileg is.

Kb. két évvel ezelőtt úgy hallottam, hogy Önnek komoly betegsége van/volt. Mi igaz ebből? (aakibooy)
Kepes András: A hír igaz, de három éve volt, szerencsére teljesen meggyógyultam.

Most melyik televízióhoz szegődne el, ha csak önön múlna a dolog? (meso)
Kepes András: Igazából csak rajtam múlik, valamennyi televíziós csatorna hív, de másfél évvel ezelőtt úgy döntöttem, hogy hosszú távú szerződést egyetlen csatornával sem kötök már, legfeljebb egyedi adásokra vagy rövid sorozatokra szerződöm. Ilyen volt tavasszal a Könyvjelző sorozat az RTL Klubon, most is vannak terveim, de egy éven belül biztos, hogy nem leszek ismét a képernyőn.

Mit szól a kereskedelmi tévék nevetséges versengéséhez? Ha az egyiken elindul valami, akkor az tuti, hogy a másikon is, és pláne egy időben... (cool)
Kepes András: Ez a világon mindenhol így van, a kereskedelmi televízióknak nem a néző a fontos, hanem a bevétel, illetve a néző akkor, ha ez a bevételt segíti. Ez nem is volna baj, ha az igényesebb közönség számára lenne egy jó közszolgálati televízió, az én szememben a gondot az jelenti, hogy a közszolgálati televízió kínálata is hasonló a kereskedelmi televíziókéhoz.

Gondolkozik valami új tévés műsoron? (Nanu)
Kepes András: Igen, van egy tervem, de tervekről nem szívesen beszélek, mert ha mégse csinálom meg, akkor számon kérik. De van már olyan televíziós csatorna, amelyik felajánlotta, hogy bármit csinálok, szívesen közvetíti.

Egy merész kérdés... Az MTV-elnökség nem érdekli önt? (gomezka)
Kepes András: Néhány évvel ezelőtt felkínálták a tv-elnökséget, akkor sem vállaltam. Vezető pozíciók sosem érdekeltek, műsorkészítés vonzott mindig.

Minek tartja magát? Tévés személyiségnek? Népnevelőnek? Irodalmi szöveggyűjtemények szerkesztőjének? (meso)
Kepes András: Népnevelőnek semmiképpen nem, szöveggyűjtemény-szerkesztőnek sem, hogy ki tévés személyiség, azt az ember nem saját maga dönti el magáról, hanem mások őróla. Egy ideig televíziósnak tartottam magam, aztán amikor a televíziós szakma kezdett felhígulni, úgy döntöttem újságíró vagyok, mostanában már újságírónak sem nevezném magam szívesen, nem tudom meghatározni, hogy mi vagyok.

Hogy kezdte a pályáját? (zetacska)
Kepes András: Kamaszkoromban írónak készültem, aztán úgy döntöttem, hogy inkább újságíró leszek átmenetileg, amíg megírom a Nobel-díjas regényeimet, az egyetemen művészetfilozófiával foglalkoztam, az egyetem után pedig a magyar rádióhoz kerültem, úgyhogy végül is újságíró lettem. nem bántam meg.

Mit szól az új magyar tévéhez? (Nanu)
Kepes András: Nem látom, hogy eredeti arculata lenne az új magyar televíziónak, a műsorok egy része a 80-as években sikert aratott műsorok felújítása, a többi pedig gyenge változatai a kereskedelmi televíziós műsoroknak.

Kit látna Ön szívesen a közszolgálati tv elnökeként? Kivel jó a viszonya? (aakibooy)
Kepes András: Nem azt látnám szívesen közszolgálati tévé elnökeként, akivel jó a viszonyom, hanem aki jó tv-elnök lenne. Nem biztos, hogy ehhez képernyős személyiségek kellenek. Ha lenne olyan menedzser, aki ért az üzlethez, a televíziózáshoz, és képes lenne megfelelő távolságot tartani valamennyi politikai párttól, szilárd belső értékrendje lenne, az lenne a jó tévéelnök, de azt hiszem, ez csak álom.

Mit tenne, ha holnaptól valamilyen okból soha többé nem léphetne a kamerák elé? (meso)
Kepes András: Egyáltalán nem zavarna. Képernyő engem soha nem vonzott, a televíziózásban mindig az érdekelt, hogy bizonyos témákat, amelyekről úgy gondoltam, hogy érdekli a közönséget, meg tudjak mutatni. De amióta a könyvekkel ismét közeli kapcsolatba kerültem, ez is teljesen kielégít.

Hiányoltam Fitzgeraldot a világirodalmi antológiából... Meg Danilo Kist. (fekpofa)
Kepes András: Én még másokat is hiányoltam, de sajnos a jogok egy részét nem kaptuk meg, másrészt a kötet így is 450 oldalas, a 20. századi világirodalom pedig tele van nagy mesterekkel. Azt gondolom, így is jó ízelítő azoknak akik még nem olvasnak jó szépirodalmat, vagy akik már elfelejtették, hogy milyen érzés színvonalas szerzőket olvasni.

Gratulálok az új könyvéhez, de én mar nagyon várom a következőt is. Mikorra remélhetjük? (szoke)
Kepes András: Most dolgozom egy könyvön, ez már nem válogatás lesz, hanem saját. Remélem, hogy egy év múlva megjelenik.

Gyermekei mivel foglalkoznak? (Fazerboi)
Kepes András: A legnagyobb lányom, Juli, 28 éves, Alexander-tanár, ez egy pszichofizikai módszer, amit a művészképzésben és a gyógyászatban használnak. Bori lányom 27 éves, aranyműves és ékszertervező, Rozi lányom 12 éves, Kata 4 éves, az ő foglalkozásukat talán nem szükséges részletezni.

Ön mit szól az EU-csatlakozáshoz, szükséges jó vagy szükséges rossz? (Fazerboi)
Kepes András: Elkerülhetetlennek tartom, az egyetlen lehetőség, hogy végre valóban Európához tartozzunk. Ezeréves történelmünk során először biztosan lesznek hátrányai is, de végső soron, úgy gondolom, hogy nyereség lesz.

Ön szerint mi a szerepe az internetnek a világ kulturális életében? (meso)
Kepes András: Az internetet most tanulom, s nagyon élvezem, biztos vagyok benne, hogy új korszakot nyit az emberi kapcsolatokban és tudásban, egyedül azt fájlalom, hogy háttérbe szorul a személyes kontaktus, az emberek egyre kevésbé tudnak egymással beszélgetni a magánéletben is. Látom, mennyi tragédia származik abból, hogy nehezen tudjuk egymásnak elmondani, mi az, ami nyomaszt bennünket. Azt gondolom, hogy a világ előbb-utóbb rá fog ébredni arra, hogy sokkal nagyobb gondot kellene fordítani egymás megismerésére. Ezek nem nagy szavak, bárki aki belegondol, a saját magánéletébe, gyerekeivel , szüleivel vagy társával való kapcsolatára, az pontosan tudja, hogy miről beszélek.

Szokott politizálni? (Nanu)
Kepes András: Érdekel a politika, de egyetlen politikai párthoz sem érzem magam igazán közel. Úgy gondolom, ha az ember nem követi a politikát, nem lehet tisztában a saját jövőjével sem.

Ön is lehetett volna politikai újságíró. Ön szerint meg fog békélni egymással a jobb-, illetve baloldal? El fogják ismerni egymás jó tulajdonságait, ötleteit egyszer? (aakibooy)
Kepes András: Lehettem volna politikai újságíró, de különösen amikor én a pályát kezdtem, a politika roppant unalmas volt, belpolitikai kérdésekről nem is lehetett nyíltam írni. A politika terepe abban az időben a kultúra volt, színházi előadásokban, filmekben és szépirodalomban "üzengettek" egymásnak és a társadalomnak a művészek. Én kulturális újságíróként dolgoztam, tehát ha úgy tetszik, "politikai" újságíró voltam. A politikai újságírással az a fő gondom, hogy miközben a világ és az életünk tele van fontos kérdésekkel, a politikusi válaszok többsége meglehetősen leegyszerűsített. Ezek valójában nem is válaszok, hanem egy adott aktuálpolitikai érdeknek vannak alárendelve. Ráadásul nem is túlságosan színvonalasak. Ezért unalmasak. Azt gondolom, hogy a baloldal és a jobboldal között messze nincs olyan különbség, mint ahogyan ezt egyes politikusok az aktuális politikai érdeküknek megfelelően próbálják szítani. Bárki, aki egy kicsit magába néz, pontosan tudja, hogy bizonyos dolgokban konzervatív, másokban liberális, megint másokban szociális értékeket tartunk előbbre valónak. Az ember lelkében vagy fejében nem politikai irányzatok vannak, hanem vélemények, de tudomásul kell venni, hogy egy demokratikus társadalom csak a parlamenti demokráciával működhet, ennek vannak hátrányai, de mégis ez a legjobb, amit eddig az emberiség kitalált.

Ön szerint hogyan lehetne a személyes kontaktust az emberek között megoldani? Hogyan lehetne "beszélgetésre" bírni az embereket? (Alonso)
Kepes András: Van egy régi álmom, hogy óvodáskortól kezdve el kellene kezdeni tanítani a gyerekeket beszélgetni. Ez abból állna, hogy megtanítanák nekik, hogyan mondják el és hogyan dolgozzák fel azokat a problémákat, amivel már egy kisgyerek is küszködik, pl. hogyan veszekednek társukkal, hogyan érthetnék meg a szüleiket stb. Ezt a tantárgyat én iskoláskorban és az egyetemen is folytatnám, mindig az adott korosztály színvonalának megfelelően, ebbe vonnám be az irodalomoktatást, a filmoktatást, sőt a futó televíziós műsorok elemzését is. A gyerekek és később a felnőttek nem csak azt tanulnák meg, hogyan mondják el, mi az, ami bántja őket, de megtanulnák megérteni a másik embert, és feldolgozni maguk körül a világot. Még nem mondtam le arról, hogy esetleg majd kidolgozom ezt a módszert.

Lehet hogy nem publikusat kérdezek, de önnek ki a legszimpatikusabb tv-s személyiség? (Acceleration)
Kepes András: Sok ilyen van. A régiek közül Vitrayn, Szilágyin, Antal Imrén, Horvát Jánoson nőttem fel, és sokat tanultam tőlük. A saját korosztályomból Balót, Vágót is nagyon becsülöm. Fridit tartom az utánam következő nemzedékből a legtehetségesebb és legérdekesebb személyiségnek, de a fiatalok között is vannak kiemelkedők.