Szilágyi János: Spekulálok egy-két tévéműsoron

Az [origo] Társalgójának vendége volt Szilágyi János médiaszemélyiség. A nemrég íróként is bemutatkozott műsorvezető jókedvűen nyilatkozott könyvéről, műsorterveiről, családjáról és álmairól. Még azt is elárulta, mihez kezdene a lottóötössel és kikkel jár vacsorázni.

Szia, János bácsi! Mostanában mivel foglalkozol? (Butter_Cup)
Szilágyi János: Ha bácsizol, semmivel.

És ha nem bácsizlak? (Butter_Cup)
Szilágyi János: Az persze más. Így már elmondhatom neked, hogy írtam egy könyvet, és ennek "utómunkálatait" végzem, tehát dedikálni járok, és különböző médiákba próbálom befúrni magam a könyvvel. Ez eddig sikerrel járt, és a könyv hál' isten jól fogy.

Miről szól ez előbb említett könyv? (Borso)
Szilágyi János: Az életemről, de nem életrajz, a szakmámról, de nem szakmai könyv, a kollégákról, de nem pletykakönyv. Szóval rólam és arról a világról, amiben az elmúlt évtizedekben éltem. A könyv specialitása, hogy rendkívül őszinte. Magamról is, másokról is úgy írtam, ahogy én valóságosnak éreztem.

Gimnáziumban milyen tanuló volt? (Al_Capone)
Szilágyi János: Nem tanultam, közepes voltam mindig, az érettségire összekaptam magam, és akkor négyessel végeztem.

Van olyan nagy vágya, terve, ami meg megvalósításra vár? Van olyan, amiből már tudja, hogy nem lesz semmi? (eponine)
Szilágyi János: Nem szoktam előre tervezgetni, örülök, ha tudom, hogy másnap mi a dolgom. Azért spekulálok egy-két tévéműsoron, már csak attól függ, hogy melyik adó harap rájuk.

Ki volt az a vendége vagy beszélgetőpartnere, akivel a legérdekesebb vagy legértékesebb volt találkozni? (csonti)
Szilágyi János: A helyzet az, hogy efféle kérdésekre nem lehet válaszolni. Ha én megkérdezem tőled, hogy melyik volt életed legboldogabb napja, akkor tudsz rá felelni? Nyilván nem. Én általánosságokról képtelen vagyok beszélni...

Mi volt a legnagyobb bakija, a legcikibb helyzet a munkája során? Emlékszik ilyenre? (eponine)
Szilágyi János: Nehéz az ilyesmire válaszolni, mert oly sok helyzetet megéltem; képtelen vagyok egyvalamit kiválasztani. Bakit pláne. De ciki helyzetben voltam, például amikor elfelejtettem a velem szemben ülő Kuncze Gábor nevét, persze élő adásban, és mikor rám került a sor, akkor belügyminiszteruraztam egy darabig, míg eszembe jutott a neve. Ez elég ciki volt.

Nemrég, egy Pilinszky-emlékműsorban megismételték annak a Kettesben-nek a részleteit, amelyben a neves költőt faggatta. Annak idején engem is megrázott a műsor, most meg úgy tűnt, hogy Pilinszky affektált. Ön hogyan emlékezik erre a beszélgetésre? (meso)
Szilágyi János: Az egyik legérdekesebb ilyen interjúm volt, mert Pilinszkynek volt egy speciális beszédmódja, ami lehet, hogy affektálásnak tűnik, de nem erről van szó, hanem ő egy érdekes szellemi izgalomba került, ha kérdezték, és ettől egészen másként beszélt, mint a hétköznapi életben. Minden kérdésem után hosszan gondolkodott, ami az elején nagyon zavart, mert 4-5 másodperc szünet a rádióban végeérhetetlennek tűnik, és mindig próbáltam közbekotyogni, de aztán rájöttem, hogy az a legjobb, hogyha hallgatok. Ezektől a furcsa hosszú szünetektől mindenki odavolt, és mindenki azt mondta, hogy ilyet még nem hallott.

Hogyan tudsz leginkább kikapcsolódni? (Butter_Cup)
Szilágyi János: Például chatelek az [origo]-ban, de az igazi kikapcsolódás chat nélkül is a számítógép, szeretek előtte ülni, a leveleimet rendezgetni, internetezni és levelezni a külföldi barátaimmal.

Interneten esetleg vannak kedvenc oldalai? (exMatiz)
Szilágyi János: Játszani szoktam, no meg bizonyos emberek, bizonyos témák után kotorászni, ami néha igen sok időmet veszi igénybe, mert nem vagyok túl jó.

Mikor lesz megint végre Halló, itt vagyok és miért szokott néha feltűnően berágni az értelmetlenebb agyú emberekre? (vodor)
Szilágyi János: Nem hiszem, hogy ezt a műsort még egyszer előveszem. Lehet, hogy azért, hogy ne kelljen berágnom a feltűnően értelmetlen agyú emberekre.

Hogyan éli meg az öregedés megfordíthatatlan folyamatát? (meso)
Szilágyi János: Az a baj, hogy erre nem készítik fel az embert. A halálról oly sok szó esik, de magáról az öregedésről kevés. Ezért nekem is gondot jelent, főleg az, hogy nem tudom elképzelni, hogy egyszer bácsi leszek, aki hajlott háttal egy bottal totyog. A halállal megbarátkoztam, ezzel a bácsisággal nem.

Miért lépett ki a királyi tévéből? (mayombe)
Szilágyi János: Mert nem fizettek. Sok pénzzel tartoztak, ők szerették volna meghosszabbítani a szerződésemet. Én úgy gondoltam, hogy nem ismerem el azt a bevett rendszert, hogy embereket foglalkoztatnak és természetesnek veszik, hogy nem fizetnek.

Miért nem dolgozik már a kereskedelmi tévénél? (mayombe)
Szilágyi János: A kereskedelmi tévéknek egészen más szempontjaik vannak, nem a szakmai tapasztalat vagy a rátermettség, hanem elsősorban a kor. Tehát csak fiatalokat alkalmaznak, mert úgy gondolják, hogy a 18-49 éveseket kell megszólítani, és ez csak hasonló korúaknak megy. Ez számomra érthetetlen felfogás, ha úgy tetszik, marhaság.

Ön szerint egy jól kinéző fiatalnak nézettebb lenne a műsora, mint egy "bácsinak", aki már régen a szakmában van? (mayombe)
Szilágyi János: A könyvemben is leírtam, hogy ha egy piacon egy nagyon jóképű srác vagy csaj dinnyét árul, de mellettük egy öreg kofa jobb dinnyét árusít, akkor az emberek a kofától fogják megvenni a dinnyét, és fütyülnek a korára. Az a fontos, hogy a dinnye édes legyen, nem az, hogy ki árulja.

Ön rádiós vagy inkább tévés személyiségnek tartja magát? (cool)
Szilágyi János: A rádió közelebb áll hozzám, hisz szakmai életem nagy részét ott töltöttem. Az utóbbi időben nagyon megkedveltem a televíziót is, mert olyan műsorokat készíthettem, amelyekben végre magamat adhattam, és nem az volt a dolgom, hogy egy számomra idegen produkcióban csináljak egy interjút vagy felkonferáljam X-et.

rightTársalgónk vendégének most megjelent könyve - karácsonyra ideális ajándék.http://www.partnerlink.hu/cgi-bin/clickthru.cgi?id=6762237376676573006467767123647369797784737270677263&page=http://www.fokuszonline.hu/cgi-bin/start.cgi/apps_fokusz/display/index.html?termek.id=60353&tag=1

Milyen tévés műsorokat csinálna most szívesen? Gondolom, van sok terve... (mayombe)
Szilágyi János: Elmondok egyet, az lenne a címe, hogy Nagyítás, mert a megkérdezett illetőnek a saját fényképeiből választott néhányat mutatnám meg, de sosem azt kérdezném, ami a képen látható. Tehát hogyha mondjuk a kutyáját tartja az ölében, akkor én nem kérdezném meg, hogy szereti-e az állatot, mi a kutya neve, hanem mondjuk azt, hogy nem lett-e bolhás tőle. Akkor ezen a vonalon tovább lehet menni, hogy volt-e kalandja bármiféle féreggel, fél-e a betegségektől, és már egy más világban vagyunk. Azt hiszem, ez egy tévére jól kitalált program.

Van egy másik, az a címe: Pakolj ki. Ez egy délutáni, 20-25 perces műsor volna, ahol a behívott vendéggel kipakoltatnám, ami nála van (a férfi zsebeit, a nő táskáját), és amit ott látunk, arról kérdezném.

Ha olyan gazdag lenne, hogy azt csinálhatna, amit akar, mivel múlatná a napjait? (meso)
Szilágyi János: Sokat utaznék, és valószínűleg sok marhaságot csinálnék a pénzem segítségével. Az is szórakoztatna, hogy kinek mit adok és hogyan. A mostani nagy lottónyeremény árnyékában erről elég sokat szoktam spekulálni. Miután nem fenyeget az a veszély, hogy megnyerem a főnyereményt, és nem tudok arról, hogy örökölnék nagyobb összeget, a kérdés tárgytalan.

Ha szokott járni szórakozni, akkor hova, milyen helyekre, és milyen társasággal? (Peppino)
Szilágyi János: Szeretek jókat enni, ezért olyan helyekre járok, ahol tudom, hogy jól főznek. Van két társaságom, akikkel hetente egyszer leülünk, az egyiknek a tagjai csak fiúk, a másikat meg úgy hívjuk, hogy dáridó. Ebben szakmabeli barátok jönnek össze; a törzstagok Stahl Judit, Verebes, Fridi, Bocskor, Kánya Kata meg én. De mások is hozzánk szoktak csapódni, és általában már mindenki elmegy a vendéglőből, mire mi is kászálódni kezdünk. Jó dumák mennek itt.

Mi a véleménye a valóságshow-król? (HumanV)
Szilágyi János: Mindenhol beváltak, nálunk is. Én az elején néztem, mert érdekelt a műfaj, de mostanában nem tudom, hogy mi történik a falak mögött. Az volt a bajom vele, hogy számomra nem elég érdekes emberek voltak odabenn, és sosem kaptak olyan feladatot, amikor több derülhetett volna ki róluk. Székeket faragni meg jelmezes bált csinálni jópofának tűnik, de senkiről nem lehet megtudni többet. Magyarán: én más embereket válogattam volna és más feladatokat kaptak volna. De könnyű így kívülről beszélni, nem tudom, ha én lettem volna ennek az egésznek a főnöke, nem ugyanezt csináltam volna-e.

Mit üzenne azoknak a fiataloknak, akik médiapályára készülnek? (Peppino)
Szilágyi János: Lehet, hogy cinikus vagyok, de én - legalábbis a jelen helyzetben - mindenkit lebeszélnék erről. Először egy szakma, aztán jöhet a média.

Az ön családja hogy viselte a népszerűségét? Morgott a felesége, vagy inkább örült neki? (cool)
Szilágyi János: Én nem figyeltem soha oda erre, valószínűleg ugyanúgy együtt élnek ezzel a dologgal, mint én. Mivel én elég jól kezelem az úgynevezett ismertséget, a feleségem is így van vele, tehát én nem várom el, hogy bárhol felismerjenek. Abszolút nem zavar, ha fogalmuk sincs, hogy ki vagyok. Sok kollégám nem így van ezzel, de ezt a betegséget én hál' isten elkerültem.

Köszönöm a kérdéseket, jó volt veletek, remélem, belátható időn belül megismételjük ezt a programot.