Miért és mitől viselkedik másként a Z generáció a munkaerőpiacon?
A Z generációt alapvetően a médiahasználati szokásai szerint lehet elkülöníteni más generációktól; ez az első olyan nemzedék, amelyik már a digitális forradalomba született bele. Ebből adódóan ezek a fiatalok a digitális média, az online környezet és az okoseszközök világban szocializálódnak, és ez számos ponton meghatározza azt is, hogy hogyan viszonyulnak a munka világához. Alapvetően más csatornákon és más stílusban kommunikálnak, mint a korábbi nemzedékek, és az ebből adódó szokatlan helyzetekkel, esetleges feszültségekkel minden munkáltatónak előbb-utóbb szembe kell néznie.
Korukból adódóan ők még éppen csak most kezdtek el dolgozni.
Igen, a Z generációs munkavállalók jelenleg körülbelül három százalékot képviselnek a munkaerőpiacon, de természetesen a számuk évről évre nőni fog.
Z-generáció
A Z generáció a generációs marketingben használatos elnevezés arra a nemzedékre, amelynek tagjai az 1990-es évek végén vagy azután születtek.Vannak kutatások, amelyek figyelemzavarosnak is minősítik őket, például a tanulás területén.
Ezeknek a fiataloknak az információhoz, tudáshoz, tanuláshoz való viszonya gyökeresen eltér a korábbi generációk felfogásától.
Hogy érti, ez mit jelent a gyakorlatban?
Más a munkastílusuk, a tanulási módszereik, a tanuláshoz való viszonyuk. Megszokják, hogy minden információhoz azonnal hozzáférhetnek a hálózaton, így például
semmi sem motiválja őket arra, hogy „kívülről” megtanuljanak bármit is.
Profi módon használják a keresőket, pillanatok alatt megtalálnak mindent. Ugyanakkor a gyors hozzáférés az ismeretek felszínességéhez is vezethet, hiszen
többnyire sem idejük, sem igényük nincs arra, hogy egy-egy témában komolyabban elmerüljenek,
és ez bizony a munkaerőpiacon már problémás lehet. Nem hívnám őket figyelemzavarosnak, inkább úgy érdemes megközelíteni, hogy mivel az online térben egy állandóan ingergazdag környezetben mozognak, viszonylag nehezen tűrik a monotóniát is, illetve abból kifolyólag, hogy a közösségi médiában a horizontális, közvetlen, informális kapcsolatokhoz szoknak hozzá, nagyon nehezen igazodnak a munka világára jellemző hierarchikus, tekintélyelvű, formális környezethez, ami szintén komoly feszültségeket generálhat egy munkahelyen.
Guld Ádám
Médiakutató, kommunikációs szakember. A PTE-BTK, Társadalom- és Médiatudományi Intézet, Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék adjunktusa. Szakmai konferenciák rendszeres előadója; eddigi kutatási eredményei két szerkesztett kötetben és számos folyóiratban jelentek meg. Szakértőként többször szerepelt hazai médiumokban (RTL Klub, M1, MR1-Kossuth Rádió). Szakterületei: társadalomtudomány, médiatudomány, médiakultúra, ifjúsági kultúrák, sztárkutatások.Ha ők a digitális forradalomba születtek bele, más néven digitális bennszülöttek, akkor igen hozzáértőn kezelik az eszközöket.
Általánosságban azt lehet mondani, hogy „anyanyelvi szinten” beszélik a digitális nyelvet, tehát legtöbben profi módon kezelnek minden digitális eszközt és alkalmazást.
Ez elsőre versenyelőnynek tűnik, de olyan munkahelyeken, ahol a fiatalabb és az idősebb generációk együtt dolgoznak, problémás lehet, nem?
Igen. Ebben az esetben nem egyszer előfordulhat, hogy az idősebb, magasabb beosztású kolléga kénytelen bizonyos helyzetekben tanácsot, segítséget kérni a fiatalabb beosztottaktól, sőt gyakran megtörténik, hogy egyes feladatokat ők a digitális eszközök támogatásával hatékonyabban és gyorsabban tudnak elvégezni.
Ez a fordított szocializációként emlegetett jelenség szintén problémákat szülhet, és komoly kihívások elé állítja az érett generációkat abban a tekintetben, hogy lépést tartsanak a digitális világ fejlődésével.
Hogyan tudnak mégis együttműködni az Y generációval, vagyis azokkal, akik 1980 és 1999 között születtek? Milyen generációs különbségek lehetnek?
Médiagenerációkról lévén szó, az Y és Z generációk között sok hasonlóságot fedezhetünk fel, míg az igazán nagy különbségek e kettő, illetve a korábbi generációk között állnak fenn. Az Y generáció egy viszonylag nagy létszámú, versengő nemzedék, míg a Z generáció munkaerőpiaci aránya egyelőre elenyésző, és őket sokszor kényelmesebbnek, kevéssé versengőnek tartjuk.
A Z generációra jellemző, hogy nehezen motiválhatóak,
ami komoly probléma egy olyan munkaerőpiacon, ahol sok cég komoly munkaerőhiánnyal küzd, és eközben nem világos, hogy mivel tudnák magukhoz csábítani a fiatal munkavállalókat. Egyes tőkeerős cégek például olyan extrákkal próbálkoznak, mint az ingyenesen használható saját konditerem, de egyértelmű, hogy ilyen megoldásokban a kis- és középvállalkozások nem gondolkodhatnak.
Az előbb "kényelmesebbnek" nevezte őket, mit ért ez alatt? Akkor nem is gondolkodnak a jövőjükről?
De igen, csak a tudatos jövőtervezés mellett sokan kényszerpályán mozognak, főleg vidéki településeken. Azt látjuk, hogy sok fiatal már a középiskola után, vagy az egyetem mellett is munkát vállal, hogy ezzel támogassa a családját vagy a saját továbbtanulását. Itt alapvetően csak akkor van probléma, ha nem sikerül megtalálni a tanulás és az egyébként rendkívül hasznos munkaerőpiaci tapasztalatszerzés közötti egyensúlyt, és a fiatalok nem fejezik be a tanulmányaikat.
A befejezetlen tanulmányok hosszabb távon hátrányt jelenthetnek.
Pontosan, komoly versenyhátrányba kerülnek idővel, hiszen az előrejutásnak bizonyos szint felett szükségszerű előfeltétele a szakirányú, felsőfokú végzettség. Ezzel együtt a Z generációsok nagyon rugalmasak, ami akár ijesztő is lehet a munkaadók számára. A munkahelyükkel szemben például ritkán lojálisak, ha jobb feltételeket találnak, gond nélkül váltanak az új helyre. Így, ahogyan azt egy HR-szakértő a közelmúltban megfogalmazta,
rájuk fokozottan igaz lehet a mondás, hogy a hűség csak az alkalom hiánya.