28. Kovács Balázs - Manila, Fülöp-szigetek

Új, iWiW a világ körül című sorozatunkban külföldön élő magyarokat keresünk meg a közösségi portál segítségével, hogy mutassák be ők a várost, ahol élnek. Minden nap egy újabb várossal - és egy újabb külföldön élő magyarral - ismerkedhetnek meg olvasóink. Rio de Janeirótól Tallinnig minden iWiW-felhasználónak ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel, bízva abban, hogy válaszaik nyomán kiderül: hogyan változnak az életkörülmények városról városra.  Ma a Fülöp-szigeteki főváros kerül sorra, Manila életéről ír Kovács Balázs.

Hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?
Budapestről kerültem Manilába, három hónappal ezelőtt. Az első diplomámat az ELTE jogi karán szereztem, két éven át jogászként dolgoztam. 2004-ben felvettek az ENSZ közgyűlése által létrehozott University for Peace, nemzetközi béke tanulmányok MA programjára. Az egyetem Costa Ricán van, a fővárostól, San Josetól 25 kilométerre. Egy évet töltöttem ott, majd hazatértem Magyarországra, mivel ott tálaltam állást egy nemzetközi emberi jogi civil szervezetnél, ami érdekes volt, és azonosulni is tudtam vele. Idén januárban a volt egyetemem, a University for Peace felajánlotta a mostani állasomat. Jelenleg tanársegédként dolgozom egy olyan MA-programban, amiben a diákok felváltva tanulnak egy manilai egyetemen (Ateneo de Manila University) és Costa Ricán, a University for Peace-en. Tanársegédként az én feladataim köze tartozik, hogy mindig a diákokkal legyek, így augusztusban fél évre átmegyek Costa Ricára, majd jövő márciusban visszajövök Manilába.

Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz?
Manila nagyobb, mint New York, szennyezettebb, mint Havanna, a zaj és a hőség sosem szűnik meg, még éjszaka sem, a közlekedést pedig semmihez sem tudom hasonlítani. A város egyik végéből a másikba eljutni, főleg ha még valamit el is akar intézni az ember, félnapos program. Még csak három hónapja vagyok itt, de már rengeteg olyan esetet hallottam, hogy valakit megkéseltek, meg-, vagy lelőttek rablási kísérlet közben, illetve olyanokról, akiket túszul ejtettek. Volt olyan is, akivel személyesen is találkoztam. Minden nyilvános helyet fegyveres őrök vigyáznak. Az éttermekben pisztolyos, a bankokban sörétes puskás, a pénzszállító autók körül meg a metróban gyakran géppisztolyos, gépkarabélyos őrök vannak. A metróba és a bevásárló-központokba csak motozás után lehet belepni. Nem tudom, mások hogy vannak ezzel, de az én biztonságérzetemet általában csökkenti a sok rendőr látványa. Valamiért azt az érzetet kelti bennem, hogy szükség is van rájuk.

Általában, amikor a városról mesélek a családomnak, otthoni barátaimnak, megsajnálnak, hogy milyen rémes helyen élek. Pedig ez egy fantasztikus, izgalmas hely. Rendkívül érdekes módon keveredik egymással Ázsia, a spanyol gyarmatosítás öröksége, ami a helyiek olykor bigott katolicizmusában is gyakran tettenérhető, és az amerikai gyarmatosítás hagyatéka: bevásárló-központok minden sarkon, a fogyasztói társadalom megnyilvánulásai mindenhol, és mindenben. Az országban 15 millió ember van, aki napi egy dollárból tengődik, míg mások elképesztő gazdagságban élnek. Három párhuzamos polgárháború folyik az ország egyéb részein - két iszlám felszabadítási szervezet és a kommunista gerillák harcolnak a központi kormánnyal. Manilában a rövid idő alatt ebből én csak annyit éreztem, hogy mindenhol megmotoznak, illetve húsvét idejére lezárták a metrót, mivel ott ilyenkor robbantani szoktak.

Miben jobb a hely, ahol most élsz, mint az, ahol Magyarországon laktál?
Nem gondolom, hogy azt lehetne mondani, hogy Manila jobb, vagy rosszabb mint Budapest. Más. Egészen más. Itt minden sokkal kaotikusabb, mint otthon, és én ezt nagyon élvezem. Szintén szeretem azt, hogy Magyarországgal ellentétben ez egy meglehetősen kozmopolita hely. Budapest, ami szerintem egy relatíve kozmopolita város - hála a sok külföldinek, aki ott él -, Manilához képest egy kicsit provinciális. Az itteni emberek általánosságban sokkal érdeklődőbbek a külvilág iránt, mint otthon. Ez a kozmopolitaság természetesen tetten érhető a beszélgetésekben éppúgy, mint az étterem-választékban.

Miben rosszabb?
Szintén nem rosszabb, csak más. Közlekedni a városban: halál. Aki azt gondolja, hogy a Rákóczi úton csúcsforgalomban lassú a haladás, az most értékelje ezt át. Aki azt gondolja, hogy a pesti metró zsúfolt, téved. Egyik este egy fogadásról mentem haza fél tíz tájban, és a negyedik metróra fértem csak fel, de arra is úgy, hogy utána mozdulni nem bírtam, amíg le nem szálltam. A közlekedés miatt az embernek mindenhova sokkal előbb el kell indulnia, és még így sem biztos, hogy pontosan megérkezik. A másik zavaró dolog a hatékonyság hiánya, de ez megfigyeléseim szerint minden országban így van, amit a spanyolok gyarmatosítottak.

Mi hiányzik Magyarországról?
Nyilvánvalóan a családom és a barátaim. Rajtuk kívül a kolbász (csabai csípős száraz, ha egy mód van rá), és a kávéházi élet hiányzik. Szerencsére, gyakorlatilag minden nap tudok beszélni a családommal az interneten keresztül. Amikor Costa Ricán tanultam, legjobban a magyar nyelv hiányzott. Egy idő után már a kutyákhoz, meg a macskákhoz kezdtem magyarul beszélni. Érteni ők sem értették, de legalább nem panaszkodtak. Az internetnek hála, megvan a mindennapi anyanyelv-adagom, így ez most nem hiányzik.

Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
Az intellektuális élet mindenképpen. Ez egy sokkal pezsgőbb, sokkal innovatívabb, sokkal bátrabb környezet, mint az otthoni. Az emberek itt új ötleteket, új megoldásokat, új utakat keresnek. Az újságírókat itt nem beperelik a politikusok, hanem agyonlövetik őket a nyílt utcán, az újságírók mégis valódi oknyomozó riportokat készítenek. A civil szervezetek dolgozói, az emberi jogi aktivisták itt gyakran az életüket, testi épségüket teszik kockára, mégis dolgoznak, megpróbálják jobbá tenni a környezetüket, a világot, ahol élnek.

Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva?
Itt sokkal nagyobb a gazdagok és a szegények közötti szakadék. Mindennapjaim során én az előbbiekkel találkozom gyakrabban, mivel egy elit jezsuita magánegyetemen dolgozom, ahol a diákok (pontosabban a szüleik) elég gazdagok ahhoz, hogy kifizessék a tandíjat. Összességében azonban alacsonyabb az életszínvonal, mint otthon.

Mennyibe kerül egy kávé?
Az attól függ, mennyire puccos helyen veszi az ember. Egyébként egy korrekt, főzött kávé 60-90 peso (230-350 forint). Sok helyen viszont csak instant kávét árulnak, ami általában 20 peso körüli összegbe kerül (75 forint), és olyan is.

Mennyibe kerül egy kétszobás lakás bérlete a belvárosban?
Egy két hálószobás, nappalis lakást bérlek, nem kimondottan a központban, de egy jó helyen (itt a belváros relatív fogalom, több olyan is van), és mindezért havi 20 000 pesot fizetek (75 000 forint), amire még jön a villany és a közös költség, víz, stb. Ez további 10-20 000 forintnak megfelelő összeggel dobja meg a költségeimet.

Te jobb körülmények között élsz, mint itthon tudnál?
Igazából nekem nincsenek nagy igényeim, tehát kb. pont ugyanolyan színvonalon élek, mint otthon. Ha nagyobbak lennének az igényeim, akkor itt jobban ki tudnám őket elégíteni.

Amit ott csinálsz, azt csinálhatnád itthon is?
Talán, de nem biztos. A felsőoktatás kevésbé tűnik feudálisnak nyugaton, mint otthon, így sok szempontból könnyebb nemzetközi szinten érvényesülni, mint Magyarországon.

Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
Itt soha nincs megállás. Gyakorlatilag napi 24 órában "üzemel" a város. Akármikor, akárhova megyek, mindenhol nyüzsgés van, tömeg, rohanás. Sokkal nehezebb nyugodt, békés zugot találni, mint Pesten.

Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
Egyrészt a szokásos témák: család, gyerekek, mobiltelefon-tarifák, másrészt, legalábbis abban a szűk, nem reprezentatív körben, ahol én mozgok: az új terrorellenes törvény. Nagyon sokan vitatják, mert nem egyértelmű a megfogalmazása, így olyan lehetőségeket nyit meg a kormánynak, amiket talán jobb lenne zárva tartani, ráadásul a békefolyamatnak is sokat árthat. A Fülöp-szigetek kormánya (mint sok más kormány), nagyon szereti meglovagolni az amerikai "háborút a terrorizmus ellen" eszközt, hogy leszámoljon a saját belső ellenzékével.

Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
A Legfelsőbb Bíróság elnöke azt mondta: "ideje lenne az igazságszolgáltatást igénybe venni a politikai gyilkosságok felderítésében." Szintén írnak a terrorellenes törvényről.

Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
Erre a kérdésre nehéz válaszolnom, mivel eddig nem volt szabadidőm. A helyiek rengeteg időt töltenek bevásárló-központokban, gyakorlatilag minden sarkon van vagy hat. Ennek egyrészt a jól fejlett fogyasztói társadalom, másrészt, talán főként, az az oka, hogy minden bevásárló-központban turbó-légkondicionálás van, ami ebben a hőségben nem utolsó szempont, ráadásul nagyon sokan nem tudják ezt otthon maguknak megengedni, így aztán inkább ezeken a helyeken hűsölnek.

Visszajössz?
Nem tudom. Nem tervezem, de nem is zárom ki.

<