308. Rasovszky Miklós - Santa Cruz, Amerikai Egyesült Államok

Az iWiW a világ körül című sorozatunkban külföldön élő magyarokat, illetve Magyarországon élő iWiW-felhasználókat keresünk meg a közösségi portál segítségével, hogy mutassák be ők azt a várost, ahol élnek. Minden nap egy újabb várossal - és egy újabb külföldön vagy hazánkban élő magyarral - ismerkedhetnek meg olvasóink. Ma Rasovszky Miklós mesél Santa Cruzról.

Mióta, hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?
1994 óta járok ki minden nyáron dolgozni egy kaliforniai gyerektáborba. Elsősorban vívást és más sportokat oktatok a 6-14 éves korosztályú gyerekeknek. Mikor először jöttem, csak egy nyárra szerződtem el, még sem fordult a fejemben, hogy ez a három nyári hónap ennyire kemény munka, és ugyanakkor ennyire nagyszerű élmény tud lenni. Az első nyár után még nem voltam biztos, de a második után tudtam, hogy én életem végéig ezt a munkát szeretném csinálni - idén vagyok kinn 13. alkalommal.

Egyébiránt Budapesten születtem, Sárospatakon jártam Tanítóképző főiskolára, és ott, felsőbb éves hallgatótársaimtól hallottam a lehetőségről, es a CCUSA nevű szervezetről (melynek az utóbbi öt évben főállású alkalmazottja is vagyok a szeptembertől-májusig tartó időszakban).

Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz, szerinted miben jobb, miben rosszabb?
Kalifornia az egyik leggyönyörűbb es leggazdagabb állama az Egyesült Államoknak. Santa Cruz, ahol dolgozom, leginkább kiváló szörfparadicsomként ismert. Bár egész nyáron egyetlen csepp eső sem esik, az óceán felől jövő pára és köd, miatt kibírható. A táborom, ráadásul egy óceán közeli hegy tetején van, egy vörösfenyőerdő közepén. A hátránya a helynek tipikus amerikai népbetegség: bár elvileg van tömegközlekedés (félóránként járó buszok), mindenki mindenhova autóval megy és nagyon ritka, hogy egymást elvinnék A pontból B pontig a szomszédok, kollegák vagy barátok - hogyisne, hova lenne akkor a híres amerikai függetlenség?

Bár vannak dugók, és rengeteg az út(át)építés, a levegő tiszta. Mostanában sajnos nagyon sok tűz pusztítja a nemzeti parkokat, remélem ez csak átmeneti.

Mi hiányzik Magyarországról?
Természetesen az ételek, család, barátok. De, hogy őszinte legyek, néha jól esne, egy jó borongós kelet-európai film is, esetleg rajzfilm filmvígjáték. Jó volt például látni a Kontrollt, amit játszottak a helyi mozik. Ami nem hiányzik: a cigarettafüst, bárhova mész szórakozni - itt szerencsére nagyon komolyan veszik.

Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
Főként a mentalitás: nagyon pozitívan, mosolygósan áll mindenki hozzád, bárhova mész, legyen az bank, posta vagy üzlet. A szupermarketban például, mindig megkérdik mi újság, tudnak-e segíteni, a fizetéskor pedig becsomagolnak helyetted, amíg te a hitelkártyáddal fizetsz, majd megkérdik, akarod-e hogy az autódhoz kísérjenek, ha sok csomagod van.

Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva? Mennyire tűnnek kiegyensúlyozottnak, boldognak az emberek?
Az életszínvonal erősen magasabb az otthoniakhoz viszonyítva. Itt még a legrosszabbul kereső réteg (kezdő tanár) is rendelkezik valamilyen saját autóval, lakással - más kérdés, hogy mindezt általában hitelre veszik, és hogy mennyi ideig nyögik. Hétköznapi tárgyak és élelmiszer tekintetében pedig úgy érzem, verhetetlen az amerikai szemlélet. Könnyen megvásárolható és fel/beszerelhető kütyük százait látni már minden lakásban: például, az alagsorban tartható mosógép /szárítógép kombináció vagy a hűtőből nyerhető jégkása/reszelt jég/tisztított víz adagoló.

Kiegyensúlyozottabbaknak és határozottabbnak tűnnek az emberek, legalábbis külsőre. Belül gyakran magányosak. Sőt az udvarias felszín meglepően gyakran rejt rengeteg problémás embert és bizony sokszor derült ki sok normálisnak vélt ismerősömről, hogy pszichiáterhez jár, és nemcsak azért mert az menő.

Mennyibe kerül egy óra parkolás, egy buszjegy, egy mozijegy, egy sör, egy kávé?
A parkolás óránként Santa Cruzban (kisváros) 1 dollár (144 forint), San Jose (nagyváros) 3dollár (432 forint) minimum. A buszjegy 1, 50 dollár (216 dollár), egy mozijegy 10 dollár (1440 forint). Egy sör minimum 3-4 dollár (432-576 forint) étteremben, vagy 1 dollár (144 forint) szupermarketben. Egy kávé azt hiszem kb. 2-3 dollár (288-432 forint), bár nem vagyok kávés.

Mennyibe kerül egy kétszobás lakás havi bérlete a belvárosban?
Nagyon változó, van drága és még drágább. Egy teljes kétszobás lakás bérlete (kb. 50 négyzetméter) legalább 1200 dollár (172 800 forint) Santa Cruzban.

A jövedelmedből mennyit költesz magadra és mennyit tudsz félretenni? Mire spórolsz, mire gyűjtesz?
Olyan szerencsés vagyok, hogy a gyerektábor, illetve a szervezet teljes mértékben állja a szállásomat és az ellátásomat (valamint a nemzetközi repülőjegyet is). Viszont ezenfelül nem kapunk sokat: az egyenszerződés az első alkalommal érkezőknek 1060-1290 dollár (152 640-185 760 forint) fizetést, vagyis inkább zsebpénzt ad az első kilenc hétre, (amihez képest, a visszatérő személyzet, évente átlag 10 százalék emelést kap).

Azzal foglalkozol, amivel mindig is szerettél volna?
Igen, bár ezt nem mindig tudtam. Bár a család és a feleségem hiányzik kicsit, de itt minden együtt van, amit szívesen csinálok: jó levegő, sportok, nyelvgyakorlás, gyönyörű táj, és gyerekek, akiket nem csak sportolni taníthatok, hanem akiknek átadhatok valamit Magyarhonból. Örülök, hogy megtaláltam ezt a helyet, illetve hogy a hely megtalált engem (94-ben, annak idején ugyanis a tábor kifejezetten vívásoktatót kért a CCUSA-tól, akik engem ajánlottak, es így kaptam meg ezt az álommelót).

Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
Bár konfliktusok mindenhol adódnak, talán kevésbé megy vérre, egy-egy szituáció, pl. szabadnapok kiosztása a munkahelyen, sorbaállás a vidámparkban vagy egy forgalmas útkereszteződés, itt gyakran ütik el viccel a pillanatok feszültségét: elég egy vicces beszólás, és két idegen inkább a problémán nevet, mint azon hadakozik, melyiknek a gyereke menjen előbb a dodzsemen.

Sőt, kifejezetten gyakran elegyednek szóba egymással idegenek az utcán, mondjuk parkolás közben vagy a zöldségesnél, nem ismerkedés jelleggel, csak úgy, hogy "jobban teljen a nap". Ilyen közvetlenséget otthon talán egyedül a magyar henteseknél láttam - nekik minden háziasszonyhoz van egy-két jó szavuk.

Mitől tartasz, és mi az, amiben reménykedsz?
Ami legjobban aggaszt (nem csak engem), az az amerikai gazdaság egyértelmű hanyatlása: a dollár ma a felét éri, mint öt évvel ezelőtt, a benzin ára pedig évente egy dollárral emelkedik (most épp 4,50 dollár (648 forint) egy gallon).

Reménykedem benne, hogy az épp aktuális háború befejeződik és nem követi újabb (ez az ország szinte mindig hadat visel valakivel). Legfőképp abban reménykedem, hogy hazaexportálódnak olyan gyerektáborok, mint amilyenben én is dolgozom, jó lenne látni azt a strukturális profizmust, ahogy ezek működnek.

Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
A közelben pusztító tüzek, sajnos. Már több mint egy hónapja tartanak, és leginkább a Big Sur nevű gyönyörű nemzeti park sínyli meg őket. Gyakran látjuk a helikoptereket, és időnként látjuk, érezzük a füstöt is (bár szerencsére kb. egyórányi autóútra vannak).

Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
Santa Cruz Sentinal megint a tüzekről ír.

A második hírként pedig azt tudhatjuk meg, hogy megnyitottak egy új sávot a közeli autópályán, ami az egyik leghíresebb autóút, és amit már két éve építenek újjá a mi szakaszunkon.

Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
Változó, mivel a táboron belül (ahol egy héten hat napot töltünk), a gyerekeket kiszolgáló tábori szabályok szerint élünk: természetesen szigorúan nincs alkohol, cigi vagy bármi egyéb káros szenvedélyt kiszolgáló anyag. Sőt, még a párkapcsolatokra is oda kell figyelni, valamint itt, a táboron belül a mobiltelefont, televíziót is nélkülözzük.

Mi marad? Minden, amit egy gyerektábor adhat: focizunk, úszunk, ping-pongozunk, teniszezünk, falat mászunk, kézműveskedünk, kártyázunk, és amit gyakran nem teszünk meg a modern világban: szemtől szembe beszélgetünk egymással.

Hányféle szórakozási lehetőséged van szombat este?
Nagyjából 4-5 (mozi, pub, strand, kirándulás, esetleg egy házibuli), amit leggyakrabban csinálnak a huszonéves kollégáim. Bár a tábori élet világába sok mindent kipróbálhatsz a megadott szabályokon belül, mégis, amikor megkapjuk a szabadnapot, akkor olyan, mint amikor a hajótöröttet hat nap után felveszi egy luxushajó, hirtelen mindent ki akarsz próbálni, mindent vissza akarsz kapni a civilizációtól: mozi, tévé, egy korsó sör, stb. ha ilyenkor mész vásárolni, valószínűleg jóval több mindent fogsz venni, mint amire szükséged van.

Mivel én már 35 felé járok, és a korábbi nyarak során már bejártam a környéket, leginkább a helyi barátaimat látogatom meg, esetleg eljutok egy moziba.

Kívánod-e, hogy a gyerekeid ott éljék le az életüket, ahol te most élsz?
Valószínűleg nem, vagy csak olyan egyensúlyt tartva, ahogy én: nyaranta itt az Egyesült Államokban, az év kilenc hónapjában pedig otthon, Magyarországon.

<