345. Szilas József Tamás - Southampton

Az iWiW a világ körül című sorozatunkban külföldön élő magyarokat, illetve Magyarországon élő iWiW-felhasználókat keresünk meg a közösségi portál segítségével, hogy mutassák be ők azt a várost, ahol élnek. Minden nap egy újabb várossal - és egy újabb külföldön vagy hazánkban élő magyarral - ismerkedhetnek meg olvasóink. Ma Szilas József Tamás mesél Southamptonról.

Mióta, hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?
2007 februárjában keveredtem ide egy kis községből, Alsónémediből. Egy lányt követtem ide, hogy itt együtt építsük a jövőnket. Bő másfél hónap munkanélküliség után sikerült először egy takarítói állást találnom egy helyi elit középiskolában, majd egy hónapi újabb szenvedés után felajánlottak egy állást ugyanott, a szolgáltatói csapatban, ahol az iskola teljes körű működésének biztosításáért vagyunk felelősek. Egy túl jó állást ahhoz, hogy elkényelmesedjem benne és elfelejtsem, miért is jöttem ki valójában.

Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz, szerinted miben jobb, miben rosszabb?
Southampton Dél-Anglia egyik legjelentősebb kikötővárosa, számos nagy óceánjáró indul innen. Eléggé forgalmas, sok átutazó, üzletember fordul meg itt. A város nagyjából rendezett, szépek a parkok nagyon, de sajnos rengeteget szemetelek. Próbál az önkormányzat takarítani, illetve büntetni, de elég koszos sokfelé az utca. Elég meghatározó a lengyel kolónia, mintegy 10-15 százaléka a városnak, saját templomuk van már, lengyel boltok, bankokban lengyel nyelvű hirdetőlapok, stb. Van is egy vicc az angolok között, hogy Lengyelország fővárosa már nem Varsó, hanem Southampton. Engem is folyton lengyelnek hiszek, legutóbb meg voltak lepődve azon is, hogy lengyel nyelvtudás híján nem tudok fordítani a lengyel szakácsfiúnak. Kelet-Európa az nekik Kelet-Európa.

Mi hiányzik Magyarországról?
Szülők, bátyámék, úgy az egész család, a barátok. Mindenki, akit szeretek és így távol van. Nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék rájuk. Ezen felül úgy Magyarország teljes egészében, hiszen oda tartozom, és magyar voltam, vagyok és leszek. Bár néha örülök, hogy nem vagyok otthon, de azért hiányzik a hazám. Nincs szebb érzés, mint Ferihegyen leszállni és örömmel bemutatni az útlevelem, valahányszor hazaérkezem. Aztán persze a magyar konyha, az ízek, Túró Rudi, a magyar humor.

Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
A fizetésem. Meg még számos más dolog is. Például, hogy a szolgáltatók zömének valóban fontos vagy, mint ügyfél és nem csak addig vagy érdekes, míg a pénzt otthagyod. A szociális háló nagyon jó, sőt túl jó is talán. Ha gondod van, számos helyre fordulhatsz, ahol meghallgatnak, és ha tudnak, segítenek. Az emberek előzékenyek és segítőkészek, mosolyognak az utcán. Nem turkálnak a másik zsebében és nem irigyek egymásra. Bár, mint mondtam én jó helyen vagyok, de hallom, hogy máshol sajnos kihasználják a külföldi munkaerőt, főleg ha látják, hogy angolból nem olyan jó és nincs tisztában a jogaival. Viszont azért általánosságban elmondható, hogy a vezetőség meghallgatja és megbecsüli a munkásokat. Persze van, amit meg kell csinálni mindenképpen, de van szava annak is, aki a munkát elvégzi, és nem fenyegetik azzal, hogy "csinálod, vagy ki leszel rúgva". Volna mit tanulnunk ebből a kultúrából. A teljesség igénye nélkül, például hogy ha valakinek jobban megy, ne gyűlöljük ezért, ha valaki bajban van, ne akarjunk belerúgni még egyet és röhögni rajta. Hogy a boltban az eladó is ember és megérdemel egy mosolyt. Hogy az emberek legalább egymásnak ne vessenek gátat és egymást ne gyilkolják a mindennapokban. Hogy ne örökösen másokat hibáztassunk a saját sorsunkért. Hogy az idős nénike, bácsika jobban rá van szorulva az ülőhelyre a buszon. Ezekben a dolgokban sajnos messze le vagyunk maradva Magyarországon. Egy idős bácsika mondta nekem még régebben, hogy 30 évvel ezelőtt ha a nap folyamán valaki elé leborítottak egy utánfutó sódert, akkor estére ott állt 3-4 ember az utcából lapáttal, hogy miben segíthet. Most pedig oda jutottunk, hogy feljelentik az illetőt az önkormányzatnál, hogy közterületet foglal, ha esetleg el nem lopják másnap reggelre és ez sajnos nagyon jól leírja az egészet.

Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva? Mennyire tűnnek kiegyensúlyozottnak, boldognak az emberek?
Sokkal jobb. Egy egyszerű átlagemberi fizetésből kényelmesen meg lehet élni, ha nem pazarol az ember. A lakás eléggé drága, de ha spórol rá az ember, hamarabb meg lehet teremteni, mint otthon. Egy személyben el lehet tartani egy nagyobb családot, el lehet vinni nyaralni, lehet szórakozni járni, mert ha a másik fél nem is dolgozik a szociális háló kisegíti. De persze ezek mellett is tudnak igaz szívből panaszkodni, hogy túl sokat visz el az állam, alig lehet megélni, stb. Ki mihez van hozzászokva, ugye.

Mennyibe kerül egy óra parkolás, buszjegy, mozijegy, egy sör, egy kávé?
Parkolásról fogalmam sincs, nem vezetek. Egy helyi buszjegy 500 forint körül van, nagyobb távolságra sokkal húzósabb és a vonat még drágább. Még angol viszonylatokban is. Mozijegy 3000 forint körül van attól függően, hogy hova kéri az ember a jegyet. Sör egy korsóval szintén olyan 5-600 forint, boltban 3-400 forint. Alkohol elég drága. Kávé olyan 250 forint körül, krémesebb, felturbózott kávék 4-500 forint. Egy átlag munkadíj pedig 2200-2600 forint óránként.

Mennyibe kerül egy kétszobás lakás havi bérlete a belvárosban?
Mint mondtam a lakás drága, a havi bérlés két szobára belvárosban főleg 200-240 000 forintra tehető. Viszonyításképpen, ez körülbelül a minimálbérnek megfelelő összeg itt. Hosszabb távon nem éri meg bérelni, mert némi kezdőtőkét összegyűjtve jobban megéri venni egy lakást és a törlesztő részleteket fizetni.

A jövedelmedből mennyit költesz magadra és mennyit tudsz félretenni? Mire spórolsz, mire gyűjtesz?
Kb. fele-fele. Elég drága még egy szobának is a bérlése és most készülök egy kisebb lakásba költözni. Azon kívül a repülőjegyeket is bele kell kalkulálni ugye haza, enni bár kapok, de főzni is kell keveset. De reménykedem benne, hogy a fizetésem fele megmarad majd így is. Nálunk sok függ a túlórák lehetőségétől is.

Azzal foglalkozol, amivel mindig is szerettél volna?
Nem. Egyértelműen nem. Szeretem csinálni és jó helyen is vagyok, értékelem a szerencsét, amivel ide kerültem, és ami által sok-sok szép dolgot élhettem át, de ebbe sajnos bele is feledkeztem. Nem tervem itt maradni már sokáig. Szeretném megszerezni a szükséges tudást, amit eddig elhanyagoltam, és amivel végre azt csinálhatom, amit igazán szeretnék, és amire a képességeim által hivatott vagyok. Amit most csinálok, ahhoz kb. a képességeim 30 százalékára van szükségem, és szeretném végre megmutatni magamnak, hogy helyt tudok állni 80-100 százalékot megkövetelő munkahelyeken is. Elég sok külföldit ér utol a dolog, mint hallom a kollégáktól, ismerősöktől, hogy a keleti környezetből érkezve hamar hozzászoknak a jobb élethez és lemondanak azokról az ambíciókról, amikkel idejöttek. És sajnos páran elég nagy árat fizetnek (többek között én is) azért, hogy erre ráébredjenek.

Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
Nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb. Boldogabbak az emberek, emberségesebbek. Megvannak az apró gondjaik, de nem mutatják ki annyira, maximum bizalmas környezetben. És ha van is gond, próbálják kezelni és nem panaszkodni róla.

Mitől tartasz, és mi az, amiben reménykedsz?
Amiktől tartok, azok leginkább magánéleti dolgok. Hogy ne történjen semmi a családdal, a barátaimmal, hogy ne veszítsem el azt, akit szeretek. Hogy ne kelljen egy telefonhívást kapni, hogy valakivel történt valami. Amiben reménykedem, az pedig, hogy végre megvan bennem az erő, hogy elérjem a céljaim, és ez az erő most már meg is marad.

Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
Attól függ, hogy országos, otthoni, vagy munkahelyi szinten. Országos szinten kb. arról beszélnek, amiről az újságok is írnak, amerikai elnökválasztás, forma 1, gazdasági válság. Itthon az egyik lakótársammal szidjuk a többit, hogy mennyire koszosak. Munkahelyen meg elkaptak pár gyereket drogozáson, így most az a fő beszédtéma.

Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
A helyi újságban a Southamptoni Szentek labdarúgócsapat hétvégi győzelmét emlegetik még mindig, illetve volt egy gyilkosság, arról írnak. Aztán címlaptéma a hét elején még Hamilton győzelme természetesen, buszosok sztrájkolni akarnak Karácsonykor, illetve egy 16 éve fagyhalott egér klónozásának etikai kérdései. Elég sokat böngészek újságot, a munkahelyemen jár többféle is, ebédszünetben gyakran olvasgatok.

Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
Shoping, shoping és shoping. De viccet félretéve valóban egyes angoloknak szinte önkifejezési eszköz a vásárlás, olyan ruhák megvétele, ami talán sosem lesz rajtuk, és amiből már van vagy 50 féle. Meg más cuccok is, például egy átlag háztartásból nem hiányozhat a mosogatógép, minimum 32 inches LCD tévé, nintendo, xbox, playstation, és úgy általában minden, amit a fogyasztói társadalom el tud adni a fogyasztóknak. És ennek könnyen rabjává is válhat az ember.

Ezen kívül azért szeretnek szocializálódni az emberek, pubokban, bárokban, kávézókban beszélgetni. Szeretnek kirándulni a családdal, amire rengeteg lehetőség adódik. Sportban is jól állnak, rugby, foci, vívás, bowling, krikett, uszoda is számos, szóval van bőven lehetőség eltölteni az időt, csak pénz és akarat kérdése.

Hányféle szórakozási lehetőséged van szombat este?
Számtalan bár és pub, de a zömük bezár éjfél körül, és nagyon nagy ötlet volt, hogy a dohányzást betiltották minden közintézményben. Van egy-két night club, ami tovább is nyitva van, kaszinók. Természetesen van mozi, színház, játékterem, Bingo klubok. Közösségi házak is előszeretettel szerveznek esti programokat. Lehet találni szórakozási lehetőséget, gyakorta még kulturáltat is.

Kívánod-e, hogy a gyerekeid ott éljék le az életüket, ahol te most élsz?
Nem. Semmiképpen. A fiatalok neveltetése valahogy sajnos vett egy felfoghatatlan gellert, ami rossz irányba viszi el az egész társadalmat. És érzik is ezt valahol az idősebbek, de jelen pillanatban olyan szent a gyerek, hogy azt nem lehet nevelni, és látván a 18-20 éves korosztályt, ennek nem lesz túl jó következménye. Iskolában dolgozom, sajnos az első sorból látom, mi a túlzott demokrácia és szabadság következménye.

De ha átgondolom, hogy látom, tapasztalom: szinte az egész világ ebbe az irányba halad, nem is tudom, hol van az a hely, ahol azt mondanám, hogy nyugodt lennék felnőni látni a gyermekeim.

<