Az egyes ember megismételhetetlensége, az agy szerepe

Descartes azt mondta: "Cogito ergo sum" - azaz "Gondolkodom, tehát vagyok". Az "Én" tudata minden kétséget kizáróan az agy működésével van összefüggésben. Az egyén haláláról, az "Én", a szubjektum végleges megszűnéséről akkor beszélünk, ha az agy működése megszűnik, azaz amikor beáll az agyhalál. Az agy neuronhálozatai tehát kulcsszerepet játszanak Én-tudatunk fenntartásában. Agyhalál esetén a neuronhálozatban már nincs elektromos aktivitás, az akciós potenciálok nem futnak végig az idegsejteken, hatásukra calcium ionok nem lépnek be az idegsejt végkészülékébe, nem szabadul fel kémiai ingerületátvivő anyag. *, ** Tehát nemcsak üzenetet nem küldenek az idegsejtek, de az üzenetközvetítő ingerületátvivő anyagok, a transzmitterek sem szabadulnak fel. Az egyébként nagyon "beszédes" ideghálózat végérvényesen elnémul. A halál nemcsak biológiai kérdés, hanem nagyon sok szociális és jogi problémát is érint. Csak egyetlen példát említve: a halálközeli betegek ellátásában résztvevők erkölcsi és szakmai kötelessége, hogy a haldokló emberi méltósága ne sérüljön. *** A neurokémiai kutatásaink szerint a cardiovascularis működés megszűnésével, a szívműködés és a légzés leállásával az oxigén- és glükózhiány miatt az agy limbikus területén a boldogság hormon, a dopamin hatalmas mennyiségben szabadul fel és ez a haldokló számára az élet legutolsó pillanataiban feltételezhetően kellemes érzéseket biztosít. Egyébként a drogok is, például az ecstasy, hasonló hatásokat fejtenek ki az agy ezen területén. **** , *****

Neuronhálózatai segítségével agyunk a kognitív és nem-kognitív ingerekre nemcsak mechanikus válaszokat ad, hanem azokat érzelemmel, idő- és térbeli, valamint mennyiségi tulajdonságokkal ruházza fel. Az egyén az agyának 1021 bit kapacitását kihasználva a döntések meghozatalánál a múltban történt cselekményeket, a kiváltott érzelmeket, a velük kapcsolatos értékítéleteket veszi figyelembe és személyes múltjának sok-sok ezer vagy millió döntését integrálva néhány tizedmásodperc alatt válaszol a külvilági ingerekre. Az emberek egyénfejlődése eltérő, még ha egy családban nőnek is fel. Fejlődésük során egymástól eltérő hatások érik őket, különböző módon ítélik meg a velük történteket, és eltérő emlékképeket raktároznak el. Még az egypetéjű ikrek, akik genetikai kódjaikat illetően teljesen hasonlóak is eltérő módon gondolkodnak, érzelem világuk sem teljesen egyforma. Sőt szerzett immunitásuk sem azonos. Ez az oka annak, hogy mindenki másképp éli meg a körülötte történteket, és eltérő választ ad az őt ért ingerekre. Ez az egyedi különbözőség, ez a másság, gondolataink, érzéseink egyedenként eltérő megformálása a világ fejlődésének igazi forrása. Ez az oka, hogy a diktatúrák halálra vannak ítélve, hogy a világ elgépiesedése, Az ember tragédiájá-nak falansztere Madáchnál, Huxley Szép új világ-ának engedelmes munkás hada, a Spielberg filmjeiben szereplő mesterséges intelligenciák, robotok emberek feletti uralma nem valósulhat meg, ezért nem következhet be, hogy a világ elgépiesedik, dehumanizálódik, elveszti emberi léptékét. Az előbbiekhez hasonlóan Spielberg egyik legutóbbi tudományos-fantasztikus filmjének, az A.I.-nek (Artificial Intelligence, Mesterséges Intelligencia) az a mondanivalója, hogy a tizenkét éves Dávid - egy olyan nagyteljesítményű komputer, amelybe technikusa emberi érzéseket programoz be - nem válhat emberré. Nem válhat emberré, mert nem lesz önálló tudata, mert soha nem fog rendelkezni az ember szabad akaratával. Az ember igazi Énjének, a megismerés eszközének, az emberi agy működésének feltárása, megismerése egyértelműen azt bizonyítja, hogy az ipari és kulturális termelést, az ízlést, sőt az egész a társadalmat uniformizálni akaró törekvések, a diktatúrák rendszer-idegenek az emberi agy számára. Amíg az emberi agy alapstruktúrája a genetikai fejlődés több millió éves folyamatának terméke, az "Én" kialakulása, fejlődése a megtermékenyítéstől a halálig tart. Azonban az élet minden pillanatában rendkívül gyors tanulási folyamatok és biológiai, kognitív hatások befolyásolják agyunk működését, sőt az elhaló és keletkező idegsejtek mennyiségét is.

Emberi faj fejlődése	~ 1 000 000 év
Ontogenezis	~ 70 év
Tanulási folyamatok	~ sec, min

Napjainkban állandóan felmerül egy nagyon izgalmas kérdés: van-e két teljesen egyforma ember? A kérdésre a válasz a génállomány tekintetében az, hogy igen, van. ****** Klónozással elő lehetne állítani egy embert. Az embert igen, de az Embert nem. Az orvostudomány technikailag már képes lenne hasonmás embereket előállítani. Egyébként az egypetéjű ikrek ilyenek, kromoszóma-állományuk teljesen azonos.

Az előbb említett okok miatt mégsincs két egyformán működő agy a világon. A mai napig nem született két egyformán gondolkodó ember, de az ideghálózatok felépítésében és működésében és az immunrendszerben is óriásiak a különbségek. Ez a legfontosabb, és ez dönti el, hogy lehetséges-e két teljesen egyforma Embert létrehozni. Az agy térfogatában jelentős különbségek vannak emberek között, de az agy működésében, a szellemi tevékenység minőségében ez nem játszik szerepet, hiszen például a híres francia író, Anatole France agya az átlaghoz viszonyítva (1300 cm3) nagyon kicsi volt, csak 1000 cm3 . ******* Az agy különböző magvaiból, például a locus coeruleusból, a raphe magokból, vagy a substantia nigrából kiinduló különböző ingerületátvivő anyagot tartalmazó idegpályák, a noradrenerg, serotoninerg vagy dopaminerg neuronok például az egyén fejlődésének különböző fázisaiban idegzik be az agy egyes területeit, amelyeknek mérete, kiterjedtsége, kapcsolata más idegekkel stb. mindenkinél más és más, mivel a külvilági kognitív és nem-kognitív ingerek eltérő időpontban jelentkeznek és eltérő módon dolgozódnak fel. Ezen beidegzések végkészülékei döntő többségükben nem képeznek szinapszist, hanem távolról, kémiai anyagok segítségével hoznak létre tartós kapcsolatot (Vizi, 1984). Ez azt is jelenti, hogy ha valaki az orvostudomány fejlődésének legújabb eredményeit felhasználva etikailag teljesen elfogadhatatlanul klónozással, tehát aszexuális módon, elő is állítana egy hasonmás embert, az az egyén fejlődésének megismételhetetlensége miatt már egy másik ember lenne, bár külsőleg nagyon hasonlítana arra, akitől a génállományt vették. Az agyban eltérő módon kifejlődő szinaptikus (digitális) és nem-szinaptikus (analóg) idegi kapcsolatrendszer hálózatai, továbbá az eltérő, érzelmileg is befolyásolt emlékképek tárolásának eltérő minősége miatt egy-egy ingerre mindenki eltérő módon válaszol. Ilyenek egyébként az egypetéjű ikrek: külsőleg ugyan nagyon hasonlítanak egymásra, de az Énjük különböző, más lelki tulajdonságokkal és más szellemi képességekkel rendelkeznek. Ezért teljesen hamis az az állítás, hogy elő lehet állítani egy második Albert Einsteint, egy második Arisztotelészt vagy egy másik Énünket. Az Ember tehát megismételhetetlen, egyedi jelenség. Az ember klónozása etikailag elfogadhatatlan. Egyrészt, mert kizárja a mutációt, tehát a génállomány változásának természetes lehetőségét, és ezzel tulajdonképpen akadályozza a fejlődést, másrészt pedig ez a fajfenntartás teljes dehumanizálását jelentené. Az ember megismételhetetlen.

Mint Kosztolányi Dezső írja:

"Ilyen az ember. Egyedüli példány,
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló..."

(Halotti beszéd)

Az emberi agy működésének és a tudattal való kapcsolatának neurobiológiai, pszichológiai és filozófiai megismerése, az emberi test minden egyes sejtjében genetikailag jelen lévő, a sejt számára továbbélést vagy pusztulást jelentő mechanizmusok titkának feltárása, a genetikailag továbbörökített betegségek génsebészeti gyógyítása századunk legnagyobb kihívása. E kérdések megoldása az átlagos életkort 15-35 évvel fogja megnövelni, az öregkori életminőség jelentős javulásához fog vezetni, és a teljes szellemi és testi munkaképesség határát 2-3 évtizeddel fogja megemelni. Hogy aztán ennek milyen gazdasági, szociológiai, társadalmi hatásai lesznek, hogy a munkaerőpiacot ez hogyan fogja befolyásolni, az a társadalomtudományok számára jelent kihívást, de elodázhatatlan feladatokat ró a politika napi szereplői számára is.

Élve az életet, az ember Én-tudata, az agy működésének kezdetétől annak végleges megszűnéséig egy hosszú utazás részese, amely alatt az az érzése, hogy útközben vagyunk, segít megfeledkezni a végpontról, a halálról és lehetőséget ad, hogy boldogok legyünk.