Vizi E. Szilveszter

Kábítószerek - a kreativitás mítosza és a rombolás valósága

Az ember szinte mindig, minden kultúrában alkalmazott olyan szereket, amelyek átmenetileg oldották szorongásait, serkentették teljesítőképességét, fokozták örömérzetét - és ennek nyomai maradtak művészetében, kultúrájában is. E szereket, amennyiben ismételt fogyasztását lelki vagy testi "kényszer" váltja ki vagy segíti elő, összefoglaló jelleggel drogoknak nevezzük. Korunk legtöbbet tárgyalt és legfontosabb társadalmi kérdései közé tartozik a kábítószerezés globalizálódása, mivel a drogfogyasztás mára olyan népbetegség lett, amely elsősorban a fiatalok közül szedi áldozatait, és egyre gyakrabban lesz bűncselekmények okozója. Az orvostudomány számára is izgalmas kérdés, hogy hogyan hatnak a kábítószerek, illetve miért kerülhet az ember olyan mértékben függő viszonyba tőlük, hogy annak ellenére igényli fogyasztásukat, hogy tudja: tartós szedésük esetén szellemileg leépül, lelkileg elsivárul, testileg legyengül és elveszti döntésképességét.

I. A varázsló táncától a diszkó-őrületig
A hagyományos társadalmakban szigorú szabályozás alá esett a drogok használata - a szereket a népi gyógyászat mellett alapvetően vallási célokra alkalmazták. Ennek megfelelően különböző kultúrkörökben más-más típusú tudatmódosítók honosodtak meg. A modern világ jellemzője, hogy olyan kábítószerek is használatba kerülnek, amelyekkel az adott közösség nem tanult meg hosszú évszázadokon át szabályozottan együtt élni, s ezért ezek a szerek pusztítóan hatnak az adott populációban.

II. Miért szedi, miért fogyasztja az ember a kábítószereket?
A modernitás korában a kábítószer a mesterségesen és rövid időre megszerezhető boldogság érzését kínálja. Az orvostudomány azt vizsgálja, hogy milyen biokémiai reakciók mennek végbe az agyban a kívülről bevitt vegyületek hatására.

III. A dopamin, a boldogság "hormonja"
Az elégedettség-, boldogságérzetet az érzelmi életért és reakciókért felelős agyterületen felszabaduló dopamin váltja ki az emberből. Ez létrejöhet egy jóízű étkezés, sportolás vagy szerelmi élet eredményeként - ilyenkor a szervezet biokémiailag a lét- és fajfenntartást "jutalmazza" endorfinnal, a szervezet maga termelte "morfiumával". Mivel ez a mechanizmus emléknyomokat is hagy az idegrendszerben, az öröm érzését felidézhetővé is teszi. Erre a kívülről bevitt mesterséges dopaminfelszabadítók nem alkalmasak.

IV. Kábítószerek: az álboldogság forrásai
A különböző kábítószerek különböző módokon fejtik ki hatásukat. Az ecstasy, a nikotin és az amfetaminok direkt módon szabadítják fel a dopamint az idegből, míg a morfin, az enkephalin és a kannabisz az idegpálya aktivitását gátló ingerületátvivő anyag aktivitását gátolja.

V. A kábítószerek mint élvezeti cikkek - a divat hullámai
Európa és a nyugati világ kultúrájában és művészetében a 19. századtól egyre gyakrabban tűnt fel a kábítószernek (főként az ópiumnak) mint a kreativitást, az észlelés intenzitását és a fantáziatevékenységet fokozó eszköznek a mítosza. Az olyan valódi ópiumevők, mint de Quincey vagy Baudelaire azonban - műveik tanúsága szerint - tisztában voltak e szerek pusztító következményeivel is. Az 1960-as években tömeges terjedésnek indult kábítószerezés Amerikában Timothy Leary "tudattágulást" hirdető pszichedelizmusában hatásos, de hamis ideológiát talált magának.

VI. Az egyes kábítószerfajták rövid jellemzése

1. Ópium, morfin és heroin
2. Amfetamin, ecstasy
3. Kokain
4. Hallucinogén hatású vegyületek - meszkalin

VII. A kábítószer-őrület új hulláma
A 60-as évek tömegkultúrája - például a Beatles slágerei - szövegekben, zenei stílusokban, a lemezborítók és divatplakátok grafikájában tematizálta a drogok kiváltotta paradox - egyszerre örömszerző és szorongást keltő - hatást. Aldous Huxley-vel tudták ugyanis, hogy aki egyszer átlép "az érzékelés kapuin", más ember lesz, amikor visszatér.

VIII. E szörnyű kórt meg kell előzni
A megelőzés érdekében az állam és a társadalom együttes fellépésére van szükség. Az állam eszközeinek elsősorban a prevenciót, a megelőzést kell szolgálniuk. A civil társadalomnak még nagyobb a felelőssége: csak a családon belül lehet igazán elejét venni a szörnyű kór terjedésének, amely - Baudelaire szavaival - "csökkenteni igyekszik az emberi szabadságot és a vele járó nélkülözhetetlen fájdalmat." De nagy a felelőssége az írástudóknak, a sajtónak és a tudománynak is: mindenkinek, aki felelősséget érez a másik ember iránt.

Tovább