Házaspárbaj

Az egész sportot nézve is, de a technikai sportágakat tekintve még inkább ritkaságszámba megy, hogy házaspárokat lássunk ugyanabban a szakágban egyformán aktívan részt venni. Az autós gyorsasági bajnokságnak alig pár hete van egy ilyen különleges párosa - a Főnix Motorsport versenyzői, Dancsó Adrienn és Walter Csaba nemrég örök hűséget esküdtek egymásnak.

Kettejükben az a különleges, hogy esetükben az ifjú ara fertőzte meg párját az autósport szeretetével. Később ez egészen odáig "fajult", hogy egy idő után a munkájuk is még jobban egymáshoz és az autósporthoz kötötte őket, ugyanis már évek óta együtt dolgoznak a mogyoródi versenypálya különböző rendezvényein. És persze emellett, amikor csak tehetik, mindketten egy-egy versenyautó volánjához ülnek a szakág bajnoki futamain. Arról kérdeztük őket, hogyan is működik közöttük ez a több szálon futó közös szenvedély. Válaszaik - micsoda meglepetés! - egybehangzóak.

Különleges dolog a sportágban, hogy immár házaspárként, ugyanazt űzitek. Hogy alakult ez nálatok? Ki kezdte?
Walterné Dancsó Adrienn: Édesapám révén már régóta az autósportban vagyok. Amikor megismertem a páromat, őt is megfertőzte a hangulat. Versenyezni ő kezdett előbb, de rájöttem, hogy nekem is tetszik. Úgy alakult, hogy idén mindketten versenyzünk, ő BMW-vel, én Astrával. Hét év ismeretség után úgy döntöttünk, hogy összekötjük az életünket is.
Walter Csaba: Adri immáron hét éve a párom, azóta már többször is versenyeztünk együtt, egy kategóriában és külön is. A házasság nem változtatott a dolgon semmit, talán csak annyit, hogy így már végképp nincs széthúzás azon, hogy a hétvégén hova menjünk. Részben Adrienn vitt bele. Miután őt megismertem, kezdtem kijárni a Hungaroringre versenyekre. Az autó és az autósport mindig is érdekelt, de messziről.

Akkor a munkában és a sportban is együtt vagytok.
WDA: Igen, együtt is dolgozunk, nálunk ez ilyen szerencsésen alakult.

A versenyen ki ad tanácsot a másiknak?
WDA: Kétértelmű tanácsokat szoktunk adni egymásnak: Nyomjad neki, de óvatosan!
WCS: Mind a ketten mondjuk egymásnak, hogy kicsit gyorsabban kéne menni, persze azért hozzátesszük: Vigyázz magadra!

Másik szakágban nem gondolkodtatok? Például, hogy raliban egy autóban üljetek?
WDA: Egyikünk sem ülne szívesen a jobb oldalon, így maradunk a gyorsasági autósportnál.
WCS: Egyelőre azt gondolom, hogy a pályaversenyzés érdekel mindkettőnket, a rali felé nem kacsintgatunk.

Ha lesz utód, ő is autóversenyző lesz?
WDA: Nagyon nehéz megmondani. Ha lesz még akkor ez a szakág, lehet, hogy az lesz. Biztos, hogy ebben a szellemben lesz nevelve. Ha nekünk bevált, akkor neki miért ne?
WCS: Majd kiderül.

Hogy tetszett az orfűi verseny?
WDA: Nekem fenntartásaim voltak a pályával kapcsolatban, mert elég gyors. Soha nem mentem még hegyen, a régi pécsi pályát se ismerem. Kellemes csalódás ért, egy-két kanyar van, ami kicsit húzós, mert nagyon poros, és nem mindig sikerül úgy, ahogy szeretném.
WCS: Elégedett akkor lennék, ha azt érezném, hogy a lehető legjobban autóztam. Szerintem még lenne mit gyakorolni. Új a pálya, ezzel az autóval soha nem mentem még hegyen. Jövőre majd jobb lesz.

Az Astra Kupában milyen eredménnyel lennél elégedett?
WDA: Nagyon sajnálom, hogy már csak ennyien vagyunk, de csapattársammal, Pap Zoltánnal jókat fogunk vívni az év során. A Hungaroringen is jó volt az N, A csoporttal együtt.

Végigcsináljátok az egész idényt?
WDA, WCS: Igen!