Gyötör a múlt

A múltban elkövetetett ballépéseink miatt hajlamosak vagyunk szégyenkezni, pedig a szakemberek szerint minden botlásunk értékes építőeleme lehet későbbi sorsunknak. Így tehát felesleges hamut szórni a saját fejünkre.

Sok mindennek kell passzolnia az életünkben ahhoz, hogy igazán boldognak érezzük magunkat. Megfelelő munka, elegendő szakmai kihívás, nyugodt családi háttér, jó egészségi és fizikai állapot, igazi támaszt adó társ. Az élet ritka, szép ajándéka, ha ezek mind, egyszerre adatnak meg. A legrögösebb út persze a "nagy ő" felkutatásához vezet.

Már az oviban kijelentjük, hogy nekünk tutira Pisti lesz a férjünk, ha megnövünk, aztán később Marci is bekerül a képbe és vele párhuzamosan Dani is megjelenik. Az általános iskolában naponta váltogatjuk szerelmeinket, és ahogy eljönnek a középiskolai évek, egyre komolyabbá válnak ezek a diákszerelmek. Sokszor hisszük azt ilyenkor, hogy megtaláltuk az igazit.

Általában ez is elmúlik, és ezután sincs megállás: jönnek-mennek a haverok, az udvarlók, a kalandok. Határtalan boldogság, csalódás, mosolyok és könnyek váltják egymást, adunk és kapunk hamis csókokat, sokszor akár sportot is űzünk a flörtből. Jobb esetben, mi bolondítjuk a pasikat, rosszabb estben, mi válunk állandóan áldozattá. Van, akit nehezen heverünk ki, mást könnyedén eldobunk magunktól, mit sem törődve az ő lelkével. A barátnőinkkel kidumáljuk a sztorikat, aztán jókat nevetünk és elfelejtjük.

Amikor aztán felnőtt fejjel eljön az igazi, hirtelen mindent nagyon komolyan veszünk és a múltból előtűnő, régi kalandok miatt rendkívül kényelmetlenül érezzük magunkat. Legszívesebben elfelejtenénk azokat az embereket, az akkor igazi gyönyörnek hitt éjszakákat. Azzal szembesülünk, hogy sok eddigi életünkben tett dolgot, szívesen kitörölnénk az életünkből. Pedig erre semmi szükség.

Próbálkozások

Dr. C. Molnár Emma pszichológus szerint a saját úton való tanulás kiküszöbölhetetlen az életben. "Ebben a férfi-nő kapcsolat egy különösen kitüntetett szerepet kap" - hangsúlyozza a szakember, majd hozzáteszi: "A pubertáskor, a maga hormonális érzésével bedobja a vonzódást a másik nem iránt, de az erkölcsi ítélet, a magatartás-szabályozás még nem olyan erőteljes és biztonságos, így nem tudjuk, hogy a vonzódáson belül, mi az amit keresünk a másikban."

A pszichológus szerint a fiatal felnőttkor a párválasztás igazi ideje, amelyet sok próbálkozás kísér, ez azonban szemben áll azzal a morális ténnyel, hogy meg kell őriznünk magunkat annak, akivel szeretnénk leélni az életünket. Ez az erőteljes vallási szemlélet ma már felbomlóban van, és a szakember is úgy gondolja, muszáj átesnünk a randevúk, a próbálkozások, a válogatás időszakán, mert ez alatt az idő alatt tapasztaljuk meg, mi az, amire igazán szükségünk van egy kapcsolatban.

Tévedések vígjátéka

Ebben az időszakban persze vannak súlyos tévedések is. Amikor csalódunk valakiben, rájövünk, hogy csak kihasználtak, vagy felismerjük magunkban, hogy egy kapcsolat a szexen kívül semmiről nem szólt nekünk, hajlamosak vagyunk a fejünket falba verni. C. Molnár szerint azonban ezek olyan fontos és komoly tapasztalatok, amelyek bevésődnek a lelkünkbe, és - még ha nem is hisszük - egy életen keresztül komoly segítőnk.

"Ahhoz, hogy megteremtsük saját identitásunkat, egy-egy fejlődési szakaszhoz érve, értékelnünk kell önmagunkat. Amikor cselekszünk, nem látjuk magunkat, így ha valamit helytelenül teszünk, azzal csak később szembesülünk: akkor, amikor visszatekintünk a múltra. Ilyenkor jelenik meg a "mindez én voltam egyszer" érzet. Ha mi magunk, aktív cselekvői vagyunk az életünknek, és az utólagos bűntudatot nem intézzük el egy vállrándítással, létrejön az "énrészesség" (azaz vállalod a történteket). Ez segít abban, hogy a jövőben ne kövessük el ugyanazokat a hibákat, és megtaláljuk azt a tényleges erkölcsi utat, amelyet követni akarunk" - ad útmutatást a pszichológus.

A pasik nem beszélnek a múltról

Judit életében jó néhány férfi megfordult, mielőtt megismerte Rolandot. "Évekig nem volt komoly kapcsolatom, csak éltem bele a világba. Jó néhány kalandot megéltem, de ma már nem szívesen emlékszem ezekre a bohém évekre és nem akarom, hogy a párom tudjon róluk. Félek, hogy nem bízna bennem." Dóri viszont úgy látta jónak, ha mindent elmesél eddigi életéről a pasijának: "Persze ha féltékenységi rohamot kap, mindig az orrom alá dörgöli, hogy régen képes voltam futó kapcsolatokba bonyolódni, ilyenkor mindig bánom a múltamat is, meg azt is, hogy elmondtam neki."

A pszichológus szerint a probléma abból adódik, hogy az ismerkedési időszakban mi, nők hajlamosak vagyunk arra, hogy olyan dolgokat is megosszunk választottunkkal, ami egyébként nem tartozna rájuk és később féltékenykedésre, vitára ad alapot. A férfiak nem szívesen és főleg nem olyan részletesen vallanak régebbi önmagukról, hiszen nekik nagyobb a realitásérzékük, jobban átlátják, hogy életük a jelenben zajlik, és a jelent kell úgy alakítani, hogy az mindenki számára megfelelő legyen.

Vallomás és megtisztulás

"A nők azt képzelik, ha a kényes részleteket már az elején bevallják, akkor megtisztulnak tőle. Nagyon fontos tudni azonban, hogy az emberekben az erkölcsöt illető konstans gondolat, az "amilyen voltál, olyan is maradsz" tudat alatt mocorog - tudatja a szakember, majd hozzáteszi, hogy ha működik az erkölcsi fejlődés, ami egyben az önmagunkra találás része, ez a gondolat nem jelenik meg dominánsan.

Szóval lányok, egyáltalán nem kell szégyellni magunk előtt, de főleg a pasink előtt az egykor elcsattant csókokat, a felelőtlennek tűnő éjszakákat. Persze nem kell mindent a pasink orrára kötni, de jó ha tudjuk, a már megtapasztalt helyzetek juttattak el minket mostani, kiegyensúlyozott állapotunkhoz, s minden, ma talán már kínosnak gondolt pillanat, része volt annak a rögös útnak, ami a révbe vezetett.

Fehér Mariann