Utolsó reményünk: a dugás

A Shortbus című filmet ugyan akár pornónak is bélyegezhetnénk explicit szexjelenetei miatt, valójában azonban nem a nemi szervek látványa a lényeg, hanem annak őszinte elmesélése, hogy milyen nehezen jut el egyik ember a másikig.

Az idei cannes-i filmfesztivál legnagyobb kellemes meglepetése John Cameron Mitchell második filmje, a Shortbus volt. A meglepetés oka, hogy a Hedvig és a mérges csonk című transzszexuális musical rendezője olyan filmet alkotott, amely korábban talán soha nem látott őszinteséggel és természetességgel mutatta be az emberek közti szexuális viszonyokat.

Tette ezt úgy, hogy pornófilmbe illő nyíltsággal és részletességgel mutatta meg a vásznon a kétszemélyes, illetve csoportosan űzött hetero- és homoszexuális aktusokat, és a maszturbáció különböző formáit a nemi szervét dühödten csapkodó, elélvezni nem képes nőtől a saját magát orális szexben részesíteni kívánó fiúig - és miközben mindezt végignéztük, egy pillanatig sem éreztük magunkat kínosan, és nem gondoltuk, hogy öncélú, amit látunk, mert nem magáról a szexről szólt, hanem az emberek közti kapcsolatteremtés nehézségéről, amit mindannyian átéreztünk. A film pontosan úgy működik, ahogy a rendező remélte, hogy fog: a végére már egyáltalán nem gondolunk a szexre.

A Budapest Film jóvoltából előbb-utóbb bemutatják majd itthon is, addig is egy három és fél perces előzetes segítségével kóstolhatunk bele a Shortbus világába. A klipet maga John Cameron Mitchell konferálja fel, aki azt ígéri, hogy filmjében "minden benne van, ami ahhoz kell, hogy túléld a hátralevő két évet Bushsal". Ezután jön a csak tizennyolc éven felülieknek szóló rengeteg szexjelenet, amelynek a lényege nem az, hogy mellek és péniszek villannak fel gyors egymásutánban, hanem, hogy közben kiderül, a házasságban élő, csinos szexterapeuta lánynak még sosem volt orgazmusa, a meleg fiú nem a párjára gondol önkielégítés közben, és a korbácsos domina esténként egyedül üldögél gardróbnyi otthonában.

A film címére is magyarázatot kapunk: a Shortbus egy New York-i szexklub, amelyet egy lélegzetelállítóan vonzó transzvesztita vezet, aki úgy mutatja be a helyet, mint egy "szalon a tehetségeseknek és a hátrányos helyzetűeknek", ahol minden "olyan, mint a hatvanas években, csak kevesebb a remény". Őt egyébként Justin Bond alakítja, aki "civilben" Kiki a Kiki & Herb duóból, akik zenés műsorukkal lépnek fel különböző helyeken, Herb a zongorista (meleg, zsidó, retardált - mondja róla Kiki), Kiki az öreg, alkoholista énekesnő, aki felett ugyan rég eljárt az idő, de a hangja még mindig isteni (erre bizonyítékul szolgálhat a videóklip, amelyikben a Total Eclipse of the Heart című számot adják elő).

Bujdosó Bori