Mateus sem segített a Fekete Antilopokon

A Németországban zajló labdarúgó-világbajnokság harmadik játéknapjának legnagyobb érdeklődéssel várt összecsapásán Hollandia 1-0-ra legyőzte Szerbia-Montenegrót, míg az egykori gyarmatosítók, illetve gyarmatosítottak csatájában Portugália ugyancsak minimális különbséggel múlta felül Angolát. Az eredményt tekintve Mexikó magabiztosan verte Iránt, a közép-amerikai válogatott játékától azonban így sem ájult el a világ. A tudósító mindeközben összefut egy enyhén spicces ausztrál Ljungberggel, majd valódi angolai gorillatáncban gyönyörködik, hogy végül fájó kosarat kapjon az exkluzív tévékommentárori szerződése miatt nyilatkozatstopra kötelezett José Luis Chilaverttől.

Juha Pál helyszíni tudósítása Kölnből

A holland válogatott csak vasárnap mutatkozott be a világbajnokságon, ám az Oranje fanatikusai már egy nappal korábban megjelentek Dortmundban, hogy megnézzék Leo Beenhakker Trinidad és Tobagójának a Svédország elleni meccsét, s mint tudjuk, nem is kellett csalódniuk, hiszen a holland tréner karibi csapata pontot lopott Henrik Larssonéktól. Nem is szomorkodtak, kislábujjtól az utolsó hajszálig narancssárgában virítva pózoltak az érdeklődő "civil" járókelők előtt (akikből egyébként kevés van, 10-ből 8 ember farsangosdit játszik a focivébé városaiban).

Vidámságukat átmenthették a mundial harmadik napjának a lipcsei nyitómeccsére is, amelyen Hollandia Arjen Robben találatával legyőzte Szerbia-Montenegrót, és így a szombaton az Elefántcsontpart ellen 2-1-re diadalmaskodó Argentínával karöltve vezeti a C jelű - elég a "halálozásból", nevezzük inkább úgy, hogy - álomcsoportból.

A Dortmundtól távolodó vonaton nem hittünk a szemünknek: a másodosztályon ott kapaszkodik Fredrik Ljungberg. Megszólal angolul - oké, az Arsenalban játszik, minden stimmel. Ausztrál zászló van a hátán, és félpityókásan vihog. Nem, ez mégsem Ljungberg, s amikor szóba elegyedünk, azt mondja, már más is összekeverte a korábban a világ legsármosabb futballistájának választott svéd szélsővel, egyszer interjút is akartak vele készíteni. El is játszott a gondolattal, hogy mi lenne, ha a stadionban azt mondta volna: "Helló, Fredie vagyok, az öltözőben felejtettem a VIP-kártyámat, bemehetek?"- nevetett, de azon már nem annyira, amikor felvetettem, szívesen beállna-e focizni Ljungberg helyére a válogatottban, bár azt leszögezte, "tojáslabdával" szívesen megpróbálná. Elköszönéskor még a magasba szökött ausztrál focilázról is szó esett, mint "Fredrik" mondja, mindenki megőrül most az országnyi kontinensen a "soccerért", pedig alapvetően arrafelé nem éppen number one a labdarúgás népszerűsége.

Akkortájt, amikor vasárnap a Chelsea FC profija, Arjen Robben vezetést szerzett Hollandiának, a Kölni Dóm előtti hatalmas téren már ezrek készülődtek a majdnem negyed nappal később kezdődő esti Angola-Portugália találkozóra. A gyönyörű szép építménytől két kőhajításnyira az angolai drukkerek jártak örömtáncot, nagyobb népszerűségük volt, mint a legjobb német csapolt sörnek. Volt egy derékig érő törzsi dobjuk, amely néha-néha lezúgott a földre, de nem kellett egy szempillantást se várni, az afrikai fődoboló felkapta hangszerét, és már folytatódott is a nem mindennapi táncmulatság. Sípokkal, csatakiáltásokkal és persze egzotikus külsejükkel szórakoztatták a körülállókat, a mindig kíváncsi japán fotósok pedig igen közel merészkedtek, néhol már 3-4 centiről próbáltak minél kisebb gépükkel minél nagyobb felvételt készíteni (a távol-keletiek írni nem szeretnek a meccsekről, inkább kattingatnak).

A java még eztán jött: az egyik fekete haját és arcát vérvörösre festő vezértáncos a kör közepére állt, és egy jó 10 perces gorillatáncba kezdett, fenékrázás, ugrálás, begörnyedt testtartás és hangos kiáltások, pillanatok alatt a nézők szívébe zárta magát a jókedvű szurkoló.

Ezt megirigyelve a portugál drukkerhad fogta magát, és felállt a Dóm előtti lépcső legtetejére, és úgy kürtölték világgá boldogságukat ("Itt vagyunk, focimeccsre megyünk, nekünk a legjobb most a világon!"), mintha csak megnyerte volna a trófeát a luzitán válogatott. Mi lesz még itt július 9-ig...

Chilavert nem elemzett, Nadalék a focit is legyőzték

A stadion környékén viszont három órával a meccs előtt még teljes csend honolt, csak a rendezők, az önkéntesek és a sajtó képviselői lézengtek a külvárosban lévő aréna környékén. A csend aztán megtört, a RheinEnergieStadion (a vb alatt a szponzori korlátozás miatt: kölni világbajnoki stadion) belsejéből felcsendült az egyik válogatott himnusza, a szervezők kipróbálták, "jól szól-e", nehogy úgy járjanak, mint két magyar énekes nem egyszer.

A médiacenterben feltűnt José Luis Chilavert, a paraguayiak korábbi világklasszis kapus-gólkirálya, aki nagyon kedves volt, de mint elmondta, sajnos nem mondhatja el a véleményét országának az Anglia elleni meccséről, mert exkluzív szerződés köti egy dél-amerikai tévétársasághoz, amely szerint senkinek nem nyilatkozhat. Ezek a fránya jogok és törvények...

Ugyanitt, az újságírók hatalmas sátrában, ahol minimum félszáz tévé, vagy félezer, internettel felszerelt asztal, miniétterem és több tucat segítőkész önkéntes igyekszik kielégíteni a világmédia igényét, történt egy érdekesség. Ugye labdarúgó-világbajnokságon vagyunk, ennek rendje és módja szerint eddig mindig és mindenhol csak zöld gyepet és focit lehetett látni, a médiacenter szupermodern TFT-LCD lapos, sok hertzes friss fejlesztésű tévéi is csak a németországi futballcsúcsot mutatták, ám vasárnap kiderült, van valami, ami talán jobban érdekelheti az újságírókat a mexikó-iráni meccsnél. Igen, egy másik sportesemény, a Roland Garros, amelynek döntőjében a nem csak a tenisz-, hanem a sportvilág két óriási alakja mérkőzött meg egymással, a spanyol Rafael Nadal és a svájci Roger Federer. A vébét egy időre hát félretették a zsurnaliszták, és a remek sportmérkőzést, a két fenomén csatáját nézték ámulva és bámulva. (Nem csoda, a két csillag megint káprázatos meccset vívott, és végül a salakkirály spanyol nyert...)

S amikor mindenki kiteniszezte magát, újra képbe jött a focimeccs, amely ekkor már javában tartott. Az izgalmakat szerencsére a végére tartogatta, hiszen a teniszmeccs alatt a közép-amerikai Bravo góljára Golmohamaddi válaszolt (ez tehát csak két gól és döntetlen állás), majd amikor már minden tévé újra focit mutatott, Bravo (a 76. percben) előnyhöz juttatta mexikót, s később Naelson gyönyörű fejesével beállította a 3-1-es végeredményt. Este kilenckor ugyanezen csoport, a négy kontinens által delegált csapatok kvartettjének a vasárnapi záró összecsapása, a Portugália-Angola meccs következett.

Egy gól és egy kis kacagás

Természetesen Kölnben is telt ház fogadta a két válogatottat (jegy pocsékba nem megy ezen a vébén, sőt sok esetben tízszer ennyi is kevés lenne) ezen a pikáns összecsapáson: a volt portugál gyarmat Angola épp Luis Felipe Scolari együttese ellen bizonyíthatott. Több afrikai játékos nyilatkozta a meccs előtt, hogy számukra rendkívüli érzés lesz pályára lépni, a gárdából több futballista is az európai ország klubjaiban profiskodik, az sem ritka, hogy valaki angolai és portugál szülőktől származzon, míg Figueiredo teljesen fehér, anyja és apja is luzitán.

Talán az angolai drukk és megilletődöttség volt az oka, hogy Pauleta már a 15. másodpercben ziccerbe került, és lövése épphogy elkerülte a - klub nélküli - Joao Ricardo kapuját. A negyedik percben viszont már nem kegyelmezett a PSG-csatár, az amúgy nem éppen sprinterbajnok Figo megkerülős cselét és középre gurítását követően csak a kapuba kellett gurítania Pauletának. A közönség rendkívül jól szórakozott már az első percektől, vicces volt a cselezésre készülő Ronaldo botlása, Akwa ollózási kísérlete (a lábai nem nagyon találkoztak a labdával), no meg az, amikor Figót a középkör tájékán letarolta saját csapattársa. Persze foci is volt, Pauleta például a 15. percben, a 16-os jobb sarkáról, kapásból a jobb kapufa mellé lőtt - apró szépséghiba, hogy a csatár lendülő lába az angolai kapus gyomrában landolt.

Nyolc percre rá aztán az első afrikai helyzetnek tapsolhattak a nézők, minthogy a vicces nevű Mateus óriási bombát eresztett meg, majd a piros cipős Akwa - aki nevéhez méltó módon tán célzóvizet ivott, mert - háttal a kapunak most jól és látványosan húzta kapura a labdát, amely picit ment csak fölé.

Figo tökéletes - persze nem előre megfontolt szándék utáni - gyertyája majdnem kipottyant a stadionból, később Ronaldo épp a portugál cséká szögletét kapufára fejelte, majd a másik oldalon Mateus vesztette el bájos ügyetlenséggel a labdát jónak tűnő pozícióban.

Portugália - önmagához képest - szervezetlen csapat benyomását keltette. Ronaldo, ha kellett, ha nem, cselezgetett, Figo fáradtan mozgott, és Angola egyáltalán nem játszott annyira alárendelt szerepet, mint azt előzőleg sokan gondolták. A "Fekete Antilopok" középpályása, Andre például 20-ről majdnem megtréfálta Ricardo kapust, igaz, a bordómezesek Ronaldója erre azonnal válaszolt - a másik hálóőr, akit szintén Ricardónak hívnak (csak neki keresztneve is van, Joao) bravúrral védte a MU-szélső lövését.

A második 45 percben folytatódott a nyugodt, néhol mókás focizgatás, a portugál drukkerek felhördülve, sipítozva, és persze legtöbbször vastapssal fogadtak minden megmozdulást - például az angolai kapus két momentumát, aki egyszer mellényúlt a labdának egy kapu előtti kavarodásnál, majd később külsővel taccsra "mentett". Már a félidő derekán azért csak védett egy tényleg nagyot Pauleta 18-as távolijánál.

A Ronaldo 2002-es vb-frizuráját "majmoló" Loco a 16-os jobb sarkáról majdnem arcon lőtt egy nézőt, majd a csereként beállt Mantorras (akinek a neve annyit jelent, "leforrázva", amit kiskorában adták neki) a büntetőterület sarkánál lőhetett volna, de elpöckölték előle a labdát, így lyukat rúgott a Benfica-csatár. Figo megpróbált karmesterkedni, felemás sikerrel - még akkor is passzolt, ívelt, amikor talán egy gyors csel után tiszta helyzetbe kerülhetett volna. Na jó, a labdatartása és a technikája még mindig a régi, kérdés, ez mire lesz elég ezen a vébén, Angola ellen bőven elég volt (a középpályás a torna után visszavonul a válogatottságtól).

Az utolsó percben óriási hangpárbajba kezdett a két szurkolósereg, Mateus kapura perdítése után "Angolát" kiáltottak, amire azonnal jött a "Portugál" válasz, csak hát két fokozattal hangosabban, nem véletlenül, mivel a nézőtér 80 százaléka luzitán színekben pompázott. Az 1-0-s meccs zárásaként a csereként beállt Maniche bravúrra - amiből majdnem lepke lett -késztette a kék mezt viselő Ricardo kapust.

Scolari mester nem lehet maradéktalanul elégedett, Ronaldóéknál Mexikó meggyőzőbb teljesítményt nyújtott Irán ellen. A győzelem viszont mindenképp három pontot ér, és ki tudja, Deco talán levesz majd annyi terhet Figo válláról, hogy a kieséses szakaszban bármely csapat ellen jó eséllyel lépjen pályára Portugália.

Eredmény, C csoport, 1. forduló:
Szerbia-Montenegró - Hollandia 0-1 (0-1)
Lipcse, 43 000 néző
v.: Markus Merk (német)
Szerbia-Montenegró: Jevric - Gavrancic, Nenad Djordjevic (Koroman, 43.), Krstajic, Dragutinovic - Nadj, Duljaj, Stankovic, Predrag Djordjevic - Kezman (Ljoboja, 67.), Milosevic (Zigic, a szünetben)
Hollandia: van der Sar - Heitinga, Ooijer, Mathijsen (Boulahrouz, 86.), van Bronckhorst - van Bommel (Landzaat, 60.), Sneijder, Cocu - van Persie, van Nistelrooy (Kuijt, 69.), Robben
gól: Robben (18.)
sárga lap: Stankovic (34.), Koroman (64.), Gavrancic (89.), illetve van Bronckhorst (56.), Heitinga (85.)

D csoport, 1. forduló:
Mexikó - Irán 3-1 (1-1)
Nürnberg, 41 ezer néző
v.: Roberto Rosetti (olasz)
Mexikó: Sánchez - Salcido, Osorio, Marquez, Pineda - Mendez, Pardo, Torrado (Pérez, a szünetben), Bravo - Franco (Zinha, a szünetben), Borgetti (Fonseca, 52.)
Irán: Mirzapour - Kaebi, Rezaei, Golmohammadi, Nosrati (Aras Borhani, 81.)- Mahdavikia, Nekonam, Karimi (Madancsi, 63.), Teymourian - Daei, Hashemian
gól: Bravo (28., 76.), Zinha (79.), illetve Golmohammadi (36.)
sárga lap: Torrado (18.), Salcido (91.), illetve Nekonam (55.)

D csoport, 1. forduló:
Angola - Portugália 0-1 (0-1)
Köln, 40 000 néző
v.: Jorge Larrionda (uruguayi)
Angola: Joao Ricardo - Loco, Jamba, Kali, Delgado - Andre Macanga, Figueiredo (Miloy, 81.), Mendonca, Mateus - Akwa (Mantorras, 60.), Ze Kalanga (Edson, 70.)
Portugália: Ricardo - Miguel, Carvalho, Meira, Valente - Tiago (Viana, 82.), Simao, Petit (Maniche, 72.) - Figo, Pauleta, Cristiano Ronaldo (Costinha, 60.)
gól: Pauleta (4.)
sárga lap: Jamba (28.), Loco (45+2.), Macanga (52.), illetve Ronaldo (27.), Nuno Valente (80.)