Életveszélyes lehet a jégeső - légtünemények

Rendkívül érdekes időjárási esemény, ugyanakkor főként a növényzet számára pusztító jelenség a jégeső. Nagyon ritkán tyúktojásnál is nagyobb darabok hullnak az égből, melyek akár emberre is komoly veszélyt jelenthetnek.

A jégesők kialakulása mindig zivatarfelhőkhöz kötött. A létrejöttének egyik alapvető feltétele ugyanis - mint azt látni fogjuk - a felhőben lévő erős feláramlás.

A csapadékképződés során a vízzel telített levegőből általában valamilyen légköri szilárd részecskére, úgynevezett aeroszolokra történik a kicsapódás, a kondenzáció. Az eső, a hó és a jég esetében más és más aeroszolok a legfőbb belső magvak. Jégesőnél ezek az aeroszolok viszonylag nagyok, a légkörben ritkábban fordulnak elő, mint az esőcseppek magvacskái. Fontos az is, hogy szerkezetük jól hasonlítson a jég kristályszerkezetéhez.

A felhőben jégdarabok létrejöttekor erősen túlhűlt vízcseppek ütköznek a fenti szilárd részecskékkel. Ütközés után az aeroszol felületéről indulva gyors fagyás jön létre. Újabb - elsősorban túlhűlt - vízcseppekkel való ütközés során a jégdarabok folyamatosan nőnek. A lehullott jegek szerkezetéből látható, hogy előfordul jégdarab-jégdarabbal való egyesülése.

Ahhoz, hogy a jégdarabok megfelelően növekedhessenek, akkorák legyenek, hogy hullásuk során a talajig ne olvadjanak el, viszonylag sok időt kell eltölteniük meglehetősen alacsony hőmérsékleten. Ilyen feltételek csak erőteljes, nagy magasságig, bőven negatív hőmérsékleti tartományba felható feláramlás megléte esetén jönnek létre. Ilyen feláramlások csak zivatarfelhőkben találhatók. Megfigyelések szerint a jégképződés kezdete ezekben a felhőkben a -37 fok alatti hőmérséklettel rendelkező felhőrész, melyhez nálunk nyáron - de általában télen is - 7000 méter fölé kell nyúlnia a felhőtetőnek. Ez csak a nagyobb zivatarfelhők esetén jön létre. A trópusokon szinte soha nem alakul ki jégeső, hiszen ott a jégdarabok - ha keletkeznek - már a levegőben elolvadnak.

Ilyen függőleges kiterjedéssel a hőzivatarok felhői rendelkeznek, melyek a nap általi erős felszíni felmelegedés mellett megfelelően instabil és nedves légköri rétegeződés esetén jönnek létre. Ezért a szezonjuk leginkább a tavasz vége és a nyár eleje, de ritkább esetben hazánkban már előfordult az év bármelyik időszakában.

Jégeső elhárítás

A zivatar elhárítás elve abból indul ki, hogy a jégképződést elősegítő aeroszolok sűrűsége erősen meghatározza a keletkező jégdarabok sűrűségét. A feltételezés szerint, ha nagyobb az aeroszol-koncentráció, akkor sűrűbb, de kisebb szemcseméretű jég hullik, mely nagy eséllyel el is olvad a talaj elérése előtt.
Általában valamilyen ezüst-jodid tartalmú gázt juttatnak a jégeső feltételezett kialakulása előtt fél-egy órával a felhőkbe. Az aeroszolok eljuttatása régebben - szovjet találmányként - történt rakétákkal is, ez azonban meglehetősen költséges volt. A ma hazánkban is használatos módszer a részecskék begőzölögtetése. A zivatarfelhőkhöz tartozó erős feláramlást használják fel ahhoz, hogy a felszín közeli begőzölögtetés során levegőbe került aeroszolok a felhő magasabb részeibe jussanak.

A módszer hatékonyságát nehéz pontosan ellenőrizni, hiszen nem könnyű megmondani, hogy az adott esetben a módszer hatása miatt maradt el a jégeső, vagy amúgy sem lett volna. Hosszabb távú (több évtized) mérésekből származtatott statisztikák azonban már információt adhatnak siker mértékéről.

(ICI Interaktív Meteorológia)