Lelepleződhet a rejtett szegregáció

Jövő év elejétől pontos nyilvántartás készülhet arról, hány halmozottan hátrányos helyzetű gyermek él Magyarországon. Egy adminisztratív változást előíró kormánydöntés következtében kiderülhet, mely beiskolázási körzetekben lakik aránytalanul sok nehéz sorsú gyerek, a körzethatárok elmozgatásával pedig arra is lesz lehetőség, hogy enyhítsenek a ma még rejtett szegregáción.

Új szakaszKevésbé maradhat rejtve a nehéz sorsú gyerekek szegregációja 2007 januárjától annak a múlt heti kormánydöntésnek a következtében, amely lehetővé teszi a szülők számára, hogy rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény kérelmezésekor nyilatkozzanak iskolai végzettségükről a jegyzőnek. Ennek az adatnak azért van jelentősége, mert ez alapján döntik el, hogy egy tanuló halmozottan hátrányos vagy egyszerűen hátrányos helyzetűnek számít-e.

Ha a szülők legfeljebb a nyolc általánost járták ki, akkor sorolják a tanulót a halmozottan hátrányos helyzetűek közé. Korábban nem kérdezték végzettségükről a szülőket, s így az sem derülhetett ki, hogy egy adott beiskolázási körzetben mekkora a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek aránya. A jövő év elejétől viszont már észrevehető lesz, ha két körzet között kiugró aránytalanságok vannak. "Végre pontos képet kaphat a kormányzat a legnehezebb helyzetben élő gyermekek számáról és bizonyos értelemben a sorsáról is, hiszen a szegregáció jobban tetten érhetővé válik. Azaz kiderül, megfelelően bánnak-e a nehéz sorsú gyerekekkel" - magyarázta az [origo]-nak Batiz András kormányszóvivő.

Az integráció kedvéért elmozdítanák a határokat

A jegyző dolga lesz 2007-től, hogy figyeljen az aránytalanságokra, és ha ilyet tapasztal, jeleznie kell a képviselőtestület felé, hogy az változtasson a körzethatárokon. A jegyzők a Közoktatási Információs Rendszernek küldik meg az adatokat, ez a rendszer végzi az összesítést országos szinten. A központi nyilvántartás garantálja majd a szóvivő szerint, hogy az iskolák kérjék a halmozottan hátrányos gyerekek után járó normatívákat, és megfelelően használják is fel azokat. Ma ugyanis "az iskolák vagy bekérik a szülőktől az iskolai végzettséget igazoló iratokat, vagy nem" - fogalmazott Batiz. Azokban a körzetekben, ahol különösen sok hátrányos helyzetű gyerek él, integrációs felkészítést is lehetne indítani.

A kormányszóvivő szerint a szülők információkhoz is juthatnak majd akkor, amikor a végzettségükről nyilatkoznak a jegyzőnek, megtudhatják, hogy milyen támogatásokat, lehetőségeket vehetnek igénybe, ha halmozottan hátrányos helyzetű a gyermekük.

A halmozottan hátrányos helyzetűnek nyilvánítás alapkritériuma a szülők alacsony iskolai végzettségén kívül az is, hogy jogosultak legyenek rendszeres gyermekvédelmi támogatásra. Ennek átlagos esetben az a feltétele, hogy a családban az egy főre jutó havi jövedelem ne haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 110 %-át, azaz 2006-ban a 28 380 Ft-ot. A rendszeres gyermekvédelmi támogatás a gyakorlatban évi kétszeri egyösszegű juttatást, bölcsödében, óvodában és iskolában étkezéshez normatív kedvezményt, és néhány más egyéb kedvezményt jelent.

Egyes szociológusok - köztük a Gyermekszegénység Elleni Nemzeti Programot kidolgozó Ferge Zsuzsa - ugyanakkor úgy vélik, nem célravezető rászorultsági alapon adni a juttatásokat, mivel a papíron feltüntetett anyagi helyzet sokszor nem fedi a valóságot, ennek ellenőrzése pedig az adminisztráció miatt rengeteg pénzt visz el. Néhány szakember szerint azt is nehéz megállapítani, hogy mekkora jövedelem alatt számít valaki szegénynek: akinek csak száz forinttal van többje a meghúzott határnál, az valójában ugyanúgy rászorulónak mondható. A rászorultsági elv elleni érvként szokás felemlegetni azt is, hogy Finnországban, ahol Európában a legalacsonyabb a gyermekszegénység, minden gyerek egyenlően kapja az ingyenes étkezést, tankönyveket.

A kormány nem mond le a rászorultsági elvről

"Egy szociálisan érzékeny, baloldali-liberális kormány nem hagyhatja figyelmen kívül a rászorultsági elvet" - válaszolta erre a felvetésre Batiz András, aki szerint nem feltétlenül helyes hazánkat és Finnországot összehasonlítani, mivel eltérő gazdasági, társadalmi helyzet jellemzi a két országot. "Akinek rosszabbul megy a sora, annak bizony több lehetőséget és támogatást is kell adni. Az iskolai étkeztetésben, vagy tankönyvellátásban például a kormány szerint helyes, hogy azok kapják a támogatást, akiknek arra szükségük van" - tette hozzá a szóvivő.

Batiz szerint egyébként árnyaltabb annál a helyzet, semhogy pusztán az anyagi helyzet alapján állapítanák meg, hogy valaki hátrányos helyzetű-e. A szülők iskolai végzettségére is építő feltételrendszer nagy biztonsággal kiszűri a valóban igen rossz körülmények között élőket - állítja a szóvivő.