Legyezgető halálról ír a rendőrség

"A Rendőr vére sohasem drága" címmel személyes hangvételű írást tett közzé vasárnap a rendőrség honlapján Garamvölgyi László, az ORFK szóvivője. A szöveg arról szól, hogyan élik meg a szolgálatot teljesítő rendőrök a zavargásokat. "Vicsorgó gyűlöletről", "vérző fejű társakról", "ripityára zúzott pajzsról" ír a szóvivő.

"Mindig van, aki helyünkre lépjen, és a reménytelen kézitusa, vállvetve folytatódik, a bestiák nem fogynak, a csata zajlik, az idők végezetéig" - olvasható a rendőrség honlapján vasárnap közzétett személyes hangvételű írásban, melynek a "A Rendőr vére sohasem drága" címet adta szerzője, Garamvölgyi László, az ORFK szóvivője.

A honlapon először aláírás nélkül jelent meg a szöveg, Garamvölgyi az [origo] érdeklődésére mondta el, hogy ő írta, ám nem kívánt kommentárt fűzni hozzá. A rendőrséget az elmúlt napokban többen - köztük több jogvédő szervezet is - túlkapásokkal vádolták, valószínűleg ezekre a támadásokra készült válaszként az írás, mivel azt mutatja be, mit éreznek a zavargásokra kivezényelt közrendőrök.

"Süvít feléd a vasbeton, záporoznak az utcakövek, vérző fejű társaidat mented, majd megint az első vonalban vagy, ütnek-vernek, még bírod, de csak jönnek, csak jönnek a vadak" olvasható a szövegben, amely nem sokkal később így folytatódik: "Te nem érted, nem értheted, honnan és miért ez a vicsorgó gyűlölet, bár érzed; vadállatok marcangolják húsodat. Inni akarnak véredből, már-már rítustáncot járnak feletted, viszont még lélegzel, és nem adod olcsón hitvány bőrödet."

A szerző "ripityára zúzott pajzsról", törött ujjakról, izzadsággal keveredő vérről ír, és később így fogalmaz: "a közkatonák sorsáról izolált körülmények között, rendszerint bársonyszékekben és légkondis helyiségekben döntenek." A szöveg végén az író párhuzamot von Magellán és a közkatonák között, a mottóban pedig a felfedezőről azt írja: "Hitt egy nem létező földszorosban, és megtalálta."