A láthatatlan erőszak

Számos nemzetközi egyezmény és javaslat kimondja, hogy a családon belüli nők és gyerekek elleni erőszak a nőkkel szembeni diszkrimináció egyik formája. 

Ezért ennek megszűntetése állami feladat. Egy ilyen mértékű társadalmi problémát egyetlen civil szervezet sem tud egymaga megoldani. Amiben a NaNE valóban segíteni tud, az a meghallgatás és az ítéletmentes megértés, valamint a családon belüli erőszak társadalmi jelenségéről szóló ismertetek terjesztése.

Nem baj, nem lesz ez mindig így. Kibírom, amíg Kata ovis nem lesz, akkor elkezdek megint dolgozni, és itt hagyom. Itt hagyom ezt az egészet, ezt a nem normális kiszolgáltatottságot, a lelki terrort. Az elején persze majd szűkösen élünk, de inkább éljek nélkülözve nyugalomban, mint pompában de nyugtatóval - gondolja Katalin, miközben gyerkőcét öltöztetve éppen a szokásos szemrehányásokat hallgatja férjétől, aki mint minden nap, ma is eljátssza saját "mennybemenetelét", a "ha ő nem lenne éhen halnának, éppen ezért ne dumáljanak" monológját. Katalin már fel sem háborodik, már ki sem kéri magának, pedig csak úgy záporoznak a szitkok, az átkok, az újabb és újabb megaláztatások, a semmibevevések, a kiszolgáltatottságát megerősítő megjegyzések. "Majd ha Kata ovis lesz."
Aztán nem történik semmi. Mert mindig van fontosabb. A gyereknek család kell, program kell, ruha kell, óvodába megy, minden kell. Az anyának háttér kell, a hivatalos társas létezés kell. És persze nem csak ezért nem történik semmi. Ha pontokba tudnánk szedni azokat a tényezőket, amelyek miatt egy érzelmi és/vagy anyagi függőségben lévő nő képtelen kitörni ebből a viszonyból, az ezekre található megoldó képleteket is ismernénk már.
Minden szóbeli bántalmazással kezdődik, ezért a verbális erőszak felismerése hihetetlen fontossággal bír. A nők azonban a békesség kedvéért, vagy védekezésképpen gyakran immunissá válnak a sértő és gúnyos kifejezésekre, a becsmérlő, alázó megjegyzésekre. A struccpolitika, a válság e korai szakaszában a lehető legrosszabb álláspont, hiszen a statisztikai adatok szerint a verbális megalázásokat gyakrabban követi bántalmazás, mint nem. Sajnos az is bebizonyított tény, hogy a bántalmazás nem véletlen, kiszámíthatatlan indulati cselekedet, melyet mindkét nem tagjai egyforma gyakorisággal követnek el, hanem rendszeres és módszeres folyamat, amelyet a leggyakrabban férfiak alkalmaznak nőpartnerük ellen.
A NaNE felmérése szerint a következő leggyakoribb válaszok érkeztek a "miért marad" kérdésre:
A gyerekek ("A gyerekeknek szükségük van apára. Egy erőszakos apa is jobb a semminél.")
Szerelem ("Szeretem. Amikor nem durva, boldog vagyok.")
A valóság letagadása ("Nem is igazi erőszak, amit velem csinál. Ki lehet bírni. Más nőknek sokkal rosszabb.")
Szégyenérzet ("Jobb, ha nem tud erről senki. Nem bírnám elviselni, ha kiderülne, miket csinál velem.")
Bűntudat ("Biztos én tehetek róla. Valamit nem csinálok jól.")
Az önbecsülés hiánya ("Úgysem találnék nála jobbat.")
Félelem ("Megfenyegetett, hogy ha elhagyom, utánam jön, és megöl engem is, meg a gyerekeket is.")
Beletörődés ("Úgysem tudok változtatni a helyzetemen. Ő az erősebb. Senki sem segíthet rajtam.")
Anyagi biztonság vagy gazdasági függés ("Nem tudnám egyedül eltartani magamat és a gyerekeket. Egyébként is, hová mehetnék?")
Érzelmi zsarolás ("Azt mondta, nem tud nélkülem élni. Azt mondta, öngyilkos lesz, ha elhagyom.")
Az, hogy valaki ilyen helyzetbe kerül, nem írható egyértelműen a neveltetés, az otthonról hozott negatív minta számlájára. Tóth Györgyi, a Nők a Nőkért, Együtt az Erőszak Ellen Egyesület (NaNE) szervezet munkatársa szerint az ilyen viselkedések hátterében sokkal összetettebb, szocializációs probléma áll. "Párkapcsolati kultúrát az iskolában nem tanítanak, viszont minden hatással van ránk. A neveléstől kezdve, a környezeti hatásokon át, az otthoni, majd kortársi kapcsolatokig minden hat. A popkultúra, az irodalom, de még az életmód magazinok pszichológus tanácsadóként feltüntetett szakértői is."
A rengeteg hitelesnek vélt tanácsadásból, mintából, olvasott és halott dologból azonban nem áll össze a kép, ezért lehetséges az, hogy a nők sokkal inkább "benyelik" a verbális megaláztatásokat, befelé fordítják a feszültséget. Talán erre vezethető vissza az a közismert tény is, hogy a nőknél sokkal nagyobb arányban fordulnak elő pszichoszomatikus betegségek.
A NaNE munkatársának tapasztalata szerint rengeteg lelkileg bántalmazott nő állítja, hogy a fizikai erőszakot könnyebben viselné, mint a lelki terrort. Akit "láthatatlanul" terrorizálnak sokkal nehezebben árulják el problémáikat, s így nehezebben is kapnak az igazukra visszaigazolást. "Ha ilyen nőkkel beszélgetünk, teljes egészében átvesszük a történetét. Megértjük a dühét, de nem mi hozzuk meg helyette a döntéseket, csak áttekintjük a lehetőségeit. Informáljuk, hogyan is működik az ilyen szituációk dinamikája és erkölcsi állásfoglalást teszünk oly módon, hogy biztosítjuk arról, hogy jogosan fél. Minden információt megadunk ahhoz, hogy mérlegeljen és tisztában legyen azzal, mit is szeretne."
A családban, az otthon falai mögött folyó erőszak a privát szféra sérthetetlenségénél fogva gyakran láthatatlan, s ez az áldozat számára megnehezíti a segítségkérést, a környezet számára pedig a segítségnyújtást. Szendi Gábor, klinikai szakpszichológus szerint egy ilyen helyzetben a terapeuta feladata nem a felesleges és értelmetlen szenvedésre való buzdítás, ezért ő megoldásként a szétköltözést tudja tanácsolni. Ettől függetlenül úgy véli, a függőség valóban kezelendő, de sok dologban nem pszichologizálni kell, hanem határozottan dönteni. "A pszichoterápia a sérelmek feldolgozásában segíthet, de ahol bántalmazás folyik, ott nem a bántalmazottat kell kezelni. Ő az áldozat, s csak áldozati mivoltán lehet enyhíteni, de nem úgy, hogy közben benne maradjon a kapcsolatban."
Ezzel az állítással a Tóth Ildikó is egyetért: "Örülök az ilyen jellegű megközelítéseknek, hiszen az áldozat kezelésével nem szűnik meg a bántalmazás, nem oldódik meg a probléma. Mindkét félnek terápiában van a helye, csak nem ugyanazért. Az áldozatnak azért, hogy feldolgozza a történteket, s ha rendszeresen megesik vele a verbális erőszak, akkor azért, hogy rájöjjenek, miért ismétlődnek meg az ilyen jellegű párkapcsolati anomáliák."
Érzelmi, gazdasági függőség miatt is nehéz kitörni, egyáltalán belátni és átlátni a szituációt, hát még határozottan dönteni. "Az anonim segítségkérők között akad olyan, aki tisztában van azzal mi történik, és csak megerősítésre vágyik. Ők már meghozták a döntésüket. Vannak viszont olyanok, akiknek a hívás során mi segítünk, egyfajta rendszerező, irányító funkciót töltünk be. Nem megoldásokat adunk, kérdezünk, s a kérdések során a mérlegelésben segítünk, de sajnos vannak olyanok is, akik nem jutnak el idáig és elfogadják azt, hogy őket erőszak éri. Mindenki csak azokat a döntéseket fogja véghez vinni, amit sajátjának érez, és ezt tiszteletben kell tartanunk" - mondatja a több éves tapasztalat Ildikóval.
A nő lekicsinylése, sértegetése, gúnyolódás, nevetségessé tevés (például a nő külseje, vallása vagy faji hovatartozása miatt), bántalmazással, veréssel való fenyegetés, gyerekek elvételével, öngyilkossággal való fenyegetés.
"Ha valaki nem tudná elképzelni, milyen helyzetben vannak az ilyen nők, vegyen magára kilenc pokrócot. Kilenc vastag pokróc alatt még lélegezni is nehéz, hát még szembesülni a problémákkal, segítséget kérni. A NaNE csak egy pokróc súlyától tudja megszabadítani azokat, akik felkeresik anonim segélykérő vonalukat. A többitől csak a család, a barátok, a környezet."