Kölyökarcú rapperek

Bő gatya, ujjatlan trikó, baseballsapka, penge agy, pörgő nyelv, hip-hop zene - ez a freestyler. Lássuk, ki dumálta le idén a többieket a színpadról.

Egy harmincas élménybeszámolója. Idén 130-an jelentkeztek, a végső megmérettetésre, nyolc amatőr és nyolc profi versenyző jutott be. A versenyzők között volt: Poolz, Tirpa, Rafla, Dandey, KP Jancsi, Baree-B, Kórboncnok Pisti, G-Ro és a tavalyi második helyezett, MC DC.

A freestyler Amerikából jött stílus, az utcai bandák kemény szócsatáit ötvözi a rappel. Ezeknek a versenyeknek az eredeti célja az volt, hogy az ellenfelek kimutassák, hogy nem csak ököllel, hanem szavakkal is maguk alá tudják gyűrni a másikat.

Nagy a nyüzsgés az éjszakai szórakozóhely előtt, pedig még korán van. Alig múlt délután öt óra, a terem pedig már félig megtelt. Gyülekeznek a fiatalok, hiszen rövidesen elkezdődik a freestyler verseny. Pozitívumként élem meg, hogy van szabad hely a bárpultnál, levetem magam, kérek egy frissítőt, rágyújtok egy cigarettára, így ezzel az én komfortérzetem biztosítva is van, szemlélődhetek nyugodtan. Szerény harminc évemmel gyakorlatilag a legöregebb résztvevője vagyok ennek a partinak, pedig bőven látok fiatal, babaarcú tini lányokat nőnek maszkírozva. Egyszer csak dübörgő hip-hop zene töri meg a zsivajt, a színpadon terem Qka Mc, aki közli, rövidesen elkezdődik a verseny. A lányok fészkelődni kezdenek, a fiúk pedig csapatokba tömörülnek, és mintegy komoly törzsi rítust gyakorolva ellentétes vállaikkal egymásnak feszülnek, karjukat a magasba emelve egy helyben taposni kezdenek, majd tenyérrel lefelé nyomkodni igyekeznek ütemre. Kell még egy utolsó tréning.

Ahogy a készülődő fiatalokon végignézek, arra jutok, hogy itt biztosan stíluskövetelmény a görnyedt hát. A pultnál velem szemben megpillantok egy párocskát, kedvesen beszélgetnek, és éppen csillogó vörösbort kortyolgatnak. Visszafogottak, kilógnak a sorból, nyilván első randi... Szőném tovább a gondolataimat, de ekkor erősödik a már éppen megszokott zene, és indul az őrület.

Bemelegítésként a zsűritagok rappelnek egyet a színpadon, és előadnak egy rövid kis freestyler produkciót. Az egymással megküzdők neveit és színpadra vonulásuk sorrendjét kalapból húzza ki egy erre felkért szőkeség. Megkísérlem követni és fejben tartani a művészneveket, bevallom, kevés sikerrel. Az mindenesetre biztos, hogy az első páros Alb és Kórboncnok Pisti. Amíg a két versenyző, vagy ahogy ilyen körökben nevezik, MC (master of ceremony), a színpadra fárad, azon gondolkodom, hogy Kórboncnok Pistinek vajon hogyan sikerült ezt a nevet választania. (Abban ugyanis őszintén bízom, hogy nem ez a családneve.) Szűnni nem akaró taps kíséri a fiúkat, akik sportszerűen üdvözlik egymást, a műsorvezető pedig kisorsolja a témát is, amiről majd 45-45 másodpercet kell szövegelni, elvárás szerint ritmusosan.

Először a szerencsejátékról osztják meg egymással gondolataikat a versenyzők, s mindig az kezdi a következő kört, aki az előzőt befejezte, hiszen így mindketten egyszer reagálhatnak a másik mondandójára. "Ha bevonulnék katonának" a második kör témája, úgyhogy a srácok összegezhetik gondolataikat arról az intézményről, amellyel ők valószínűleg sosem fognak megismerkedni. Mondhatni tökéletes a mondókák felépítése, alig akad résztvevő, aki túllépi az idejét. Persze hozzá kell tenni, hogy szabad stílusjegyként létezik és szinte mindenre megfelelő válasz a "Yo-Yo szócska, illetve az "ennyi" - ez esetben végszónak beállítható kifejezés. Én a bárpultnál nem nagyon értem a szövegeket, de akik a színpadnál tombolnak, s egyezményes kéz- és hangjelzésekkel biztatják a versenyzőket, nyilván igen, hiszen el vannak ragadtatva. A végén a teremben lévő tömeg tapssal jelzi, hogy ki tetszett a legjobban, ez egy pontot ér. Utána a zsűritagok is elmondják véleményüket, majd értékelnek.