Az exek kísértése

Hogy miért idegesít a pasink volt barátnője? Mert létezik, van és jelentkezik. Helyzetelemzés és tanácsadás az állandó parafaktort illetően.

A legtöbb férfi hajlamos arra, hogy baráti kapcsolatot ápoljon volt kedvesével, amivel igazából nincs is semmi baj. Teljesen természetes, hogy felnőtt emberek, ha valaha összetartoztak, később is beszélnek egymással. Ez egészen addig a pontig elfogadható, amíg nem a mi pasinkról van szó. Ugye, lányok?

Zsigeri gyűlölet

A nők életében a pasijuk volt barátnője ártó szellemként definiált. A férfiak ezt sokszor nem értik és buta féltékenykedésnek tartják, amiről legjobb, ha tudomást sem vesznek, így ahelyett, hogy megnyugtatnák a kedélyeket, olajat öntenek a tűzre.

Az általunk megkérdezett hölgyek legtöbbjét a legjobban az utolsó ex irritálja, főleg akkor, ha a szakítás nem is olyan régen történt. Szinte biztos, hogy képesek vagyunk zsigerből gyűlölni a "volt csajt", de azért ez nem ennyire egyszerű.

Na, de kezdjük az elején. Mármint egy kapcsolat elején. Amikor megismerjük párunkat, az ismerkedési folyamathoz hozzá tartozik, hogy megtudjuk, eddig hogyan élt, mit csinált, kihez volt köze. Szinte törvényszerű, hogy szóba kerülnek a volt nők, a velük töltött idő hossza, netán tartalma és persze a szakítás oka is. Ilyenkor még megértők vagyunk, olyan dolgok iránt érdeklődünk, aminek ismerete a későbbiekben kombinálásra ad lehetőséget. A férfiak pedig szintén nagy előszeretettel képesek beszélni mindenről, nem is sejtve, hogy ez egyszer még bajt okoz.

Minél többet tudunk az említett nőszemélyről, annál jobban idegesít minket. Amíg egy arctalan névtelen valaki, addig nincs baj. Abban a pillanatban, ahogy megtudjuk a nevét, az még ha kedvenc lányneveink egyike volt is, örökre kihúzandó a majdani lehetséges gyermekek keresztnevei közül. Ha fényképet is látunk róla, első, hogy felmérjük hasonlít-e ránk, vagy nem. Ez az, ami egyébként tök mindegy, ugyanis, ha hasonlít, akkor azért bosszant, mert azonnal megjelenik a gondolat, hogy választottunk őt próbálja pótolni velünk, ha meg nem, akkor azért rágjuk magunkat, hogy tetszhetünk mi, amikor láthatóan egészen más nő az ideál.

Agyalás a volt csajon

A kapcsolat előrehaladtával egyre több mindent megtudunk elődünkről. Pasink szülei, testvére(i), haverjai, barátnői, munkatársai, sporttársai hosszan tudnak mesélni róla. Óhatatlan, hogy kiderüljön: ő imádott focit nézni meg sörözni a fiúkkal, marha jó sütiket csinált, egyébként pedig minden reggel hatkor felkelt körbefutni a Margitszigetet. Elkeserítő, hogy mi gyűlöljük a sört, a focitól pedig most a VB évében még inkább irtózunk és szorongunk, sütit pedig nem sütünk. Ja, persze akkor sem mennénk futni, ha kergetnének, nemhogy magunktól, s a reggel is leghamarabb kilenc órakor kezdődik nálunk.

A csajszival kapcsolatos (véletlenül sem kap normális női jelzőt) kellemetlen gondolatok beköltöznek az agyunkba és teljesen meghatározhatatlan időközönként törnek elő. A legszebb az egészben, hogy erről sokszor mélyen hallgatunk, szerelmünk mit sem sejt rossz érzéseinkről. Még.

Egy kanál vízben is...

Ilyenkor hab a tortán, amikor egy este kicsit később ér haza, s közli, hogy összefutott a régi csajával és megittak egy italt valahol. Na, ekkor itt a világ vége és bár sosem mondtuk, hogy ez minket zavar, most kiborulunk. Kedvesünk először megdöbben, majd megpróbál megnyugtatni, de inkább hisztinek veszi a dolgot, mint komoly problémának.

Minden hiába, egyre jobban kattog az agyunk, egyre durvák konspirációk keringenek a fejünkben. Ezután ádáz szemekkel figyeljük a telefonját, hátha olyan sms érkezik, amiről mi nem tudhatunk, de arra persze még nem vesszük a bátorságot, hogy belenézzünk. Nyugi, annak is eljön az ideje, ami miatt már most szégyelljük is magunkat.

Tudni akarjuk milyen volt újra látni, de a "hát semmi különös" típusú válaszoktól egyre feszültebbek vagyunk és sajátos szinkron rendszerünk konstatálja, hogy "szóval elmondhatatlanul jó." Napokig nem jövünk le a témáról és csak az jár az eszünkben, mi van, ha valami újra fellángolt kettejük között. Előre reszketünk a név- és születésnapoktól, amikor biztosan váltanak egymással pár szót. Ezt persze még felróni sem lehet.

Az exes fogások

A leírtakból kiderül, hogy akkor is képesek vagyunk magunkat paráztatni a volt barátnő személyével, amikor az még nem is képviselteti magát túl gyakran. Pedig van olyan is, aki a közte és a most már a MI pasink közti barátságot annyira komolyan veszi, hogy kötelességének tartja szinte mindenről beszámolni.

Ebben a legdühítőbb, amikor azt tapasztaljuk, az ex nem érzi, hogy bizonyos intervallumok közé szorultak lehetőségei. Éppoly normális neki reggel 7-kor telefonálnia, hogy lerobbant a kocsija, mint este 11-kor, hogy elmesélje összeveszett az anyukájával. Teljes joggal kapunk ilyenkor idegrohamot, főleg ha kedvesünk a "nem akarom megbántani" felkiáltással nem magyarázza el neki, hogy a megváltozott új helyzetben mihez tartsa magát.

A volt barátnő taktikái azonban kimeríthetetlenek. Szívesen megy látogatóba szerelmünk szüleihez mondván, hogy mennyire kedveli őket és amúgy is rég találkoztak, de az sem idegen, hogy a saját családjában lévő ünnepi eseményekre invitálja párunkat.

Ne duzzogj!

Nos, a fent említett fogások nem egyediek, de nem is fedik a teljes valóságot, vannak ennél sokkal szélsőségesebb, de persze enyhébb esetek is. Ezekben a helyzetekben nehéz okosnak lenni, de mindenképpen fontos, hogy lehetőleg üvöltős, duzzogós, hiszti nélkül közöljük választottunkkal, nekünk mi nem tetszik és kérjük változtasson a dolgokon. Ha megfelelően kezeljük a helyzetet, a mumus nem tud sokáig kísérteni, azonban ha elveszítjük fejünket, az előbb utóbb kapcsolatunk megromláshoz is vezethet, sőt mi több, visszahajthatja kedvesünket az ex karjaiba.

Fehér Mariann