Míg fekszünk kiterülve

Széles csípőre ellenjavallott a csípő fazonú bugyi, kismellűek pedig ne vegyenek push-up felsős bikinit. Néhány alapszabály, ha fürdőruhát választunk.

Izzasztó meleg van. Az utcán haladva erősen koncentrálunk arra, hogy, senki, még véletlenül se érjen hozzánk. Tömény testszag keveredik a kellemes, belvárosi szmog éterébe - hurrá, újra itt a nyár. Munkából hazafele menet legszívesebben az összes útbaeső szökőkút alá beállnánk, de megpróbáljuk kibírni hazáig.

Sajnos kevesen tölthetik az egész nyarat a vízparton, ezért többségünk kénytelen beérni apróbb hűsítő élvezetekkel. Napi sok zuhany, fagyi, árnyék, éjszakai séták. A strandokat ellepik az itthon maradtak, hogy két sütkérezés közt belemászhassanak a népes, klóros, néhol gyanúsan sárga vizű medencékbe.

Míg fekszünk kiterülve, unalmunkban - vagy más indíttatásból - a többi sorstársat nézzük. Nő és férfi, fiatal és öreg, kövér és sovány, pecsenyévé égett és albínó-fehér egy helyen - és mindenki fürdőruhába préselődve.

Bikiniben pedig minden látszik

A strandidőszakot többnyire hosszabb-rövidebb testszépítési és -építési programok előzik meg, de a végeredmény sokszor elmarad a várttól. Ráadásul, a kevésbé tökéletes adottságokon is csak korlátozott mértékben lehet változtatni. A szemérmesebbek - meg akik úszni járnak, nem csak lubickolni -, egyrészes fürdőruhát húznak magukra, a többség viszont kétrészesben flangál. Bikiniben pedig minden látszik. Az is, ami jó, és az is, ami nem.

Hatalmas sikerélménnyel és megkönnyebbüléssel tölt el minket a magazinokban Britneynek és a társainak a narancsbőréről készített közeli fotók hosszas elemzése. Időnként a reflektorfényben élő nők is nagyon mellé tudnak nyúlni fürdőruha-választásnál, és divatos, de mégis előnytelen fazonokban bujkálnak a paparazzik elől.

Minden jel arra mutat, hogy még mindig nem könnyű testhezálló fazont találni a boltokban, pedig évről évre szélesedik a kínálat. Azok a csodaszép bikinik valahogy mindig csak a katalógusokban díszelgő, sokszor valószerűtlenül csinos modelleknek állnak jól. Az persze nem látszik a képeken, hogy hátul időnként apró csipeszekkel fogják össze a bugyikat, hogy elölről szép feszesnek tűnjenek.

Sokszor, ha jó is a melltartó, akkor nagy a bugyi, ha jó a bugyi, akkor a felső nem az igazi. Az átlagosnál nagyobb mellre külön misszió jó méretet találni. Lehet, hogy a társadalom ezzel is megpróbálja rávenni a dús keblűek kasztját, hogy ne hordjanak fürdőruha felsőt. Amíg a mellméretek folyamatosan nőnek, a felsők mérete egyre csökken. Valószínűleg sokak örömére.

Bonyolult fazonok

Az üzletek tele vannak olyan fürdőruhákkal, amelyek mindenre alkalmasak, csak a vízbe menni nem lehet bennük. A bikinihez erősített fém tartozékok ugyanis úgy felforrósodnak a napon, hogy estére kör alakú égési seb alakulhat ki a csípőn.

A mindenféle aszimmetrikus, keresztpántos, bonyolult fazonok közt tényleg van pár szép darab, de ezek pedig furcsa barnulási csíkokat eredményeznek. A lógókkal teleaggatott modellekkel akár még merülési kísérletet sem érdemes próbálni. Pár különleges darab még arra sem alkalmas, hogy két nyugodt mozdulatot tegyünk bennük anélkül, hogy ne kellene ellenőriznünk, vajon minden a helyén van-e még.

Az üzletek szerencsére kezdik kiszolgálni az extrém adottságokkal rendelkezőket (ide tartozik a nők úgy ötven százaléka): azokat, akiknek nem azonos a bugyi és a cicifix méretük - nekik a legtöbben már árulnak külön alsót és felsőt. Ha a méretet megtaláltuk, már csak a megfelelő fazon kiválasztása van hátra.

Mit mire?

Néha a szabadság csupa ellentmondás: imádsz nyáron lenge ruhákban, pici fürdőruhában szaladgálni, ugyanakkor, egy a fürdőruha kiválasztása tiszta gyötrelem lehet. De nem kell, hogy plasztikai sebészhez fordulj, hogy jól nézz ki. A kulcs a jó anyag és a jó fazon kiválasztása. A legfontosabb szabály, hogy eltereld a figyelmet azokról a testrészekről, amelyekkel gond van (vagy csak egy kicsit teltebbek, kevésbé teltek a kívánatosnál).

Egyes kutatások szerint a legtöbb nő a csípőtájjal küszködik. Ahhoz, hogy a csípőd kevésbé teltnek, a tested pedig karcsúbbnak látsszon, válassz olyan fazont, amelynek a fazona, mintázata az egyik oldalra "húz", ezáltal eltereled a figyelmet a középtájról. Ha ugyanis teljesen szimmetrikus fazont választasz, az még nagyobb súlytömeget láttat.

Széles csípőhöz erősen ellenjavallott a teljesen csípő fazonú bugyi, hacsak valakinek nem nyakig ér a lába. Ha nagy az alsó, ne húzzuk fel a széleit derékig, hanem vegyünk kisebb méretet, hiszen elmúltak már azok a boldog nyolcvanas évek. Tangában csak a tökéletes hátsóval rendelkezők gondolkodjanak, de ők is inkább ha fehérneműről van szó. Ha bárhol bevág a bugyi, az sem kényelem, sem pedig esztétikum szempontjából nem az igazi.

A második fő gond a fürdőruha-választásnál a jó felső eltalálása. A nyakba kötős felsőrész szélesíti a vállat, ezért a deltásabbak válasszanak inkább olyat, amelyiknek hagyományos a pántja.

Kis mellet olyan felső emel ki jól, amelynek van alátámasztása, mint egy jó melltartónak. Ezenkívül, a minták (például a keresztbe csíkozás) és a díszítések odaterelik a figyelmet, így hangsúlyozni lehet a melleket. A legjobb eredményt kis melleknél a V-szabással érhetjük el. Tévedés, hogy kis mellhez push-up-os melltartót kell venni, az többnyire ugyanis elfedi az egészet, ezért még kisebbnek tűnik majd, ráadásul az a kis maradék mellük is leizzad a strandon egy délután alatt. (Ezt tapasztalatból mondom.) Minél kisebb (nem pedig minél szorosabb) melltartót választunk, annál nagyobbnak tűnik benne a mellünk.

A nagy melleket magasan szabott felsőrésszel, egyszerű mintázattal lehet ellensúlyozni, de a legfontosabb a jó szabás: mindig legyen elég alátámasztás, nemcsak amikor sima melltartókról beszélünk.

A fekete nagyon jól slankít, ez közismert: a sötét színek általában segítenek abban, hogy bizonyos tetsrészek kisebbnek látszanak. Ha a csípő-és popsiterület optikai kisebbítéséről van szó, akkor jársz a alegjobban, ha fölülre viszont világos színt választasz, az ugyanis odavonzza a tekintetet és eltereli a figyelmet az alsóbb, kevésbé hangsúlyozandó részekről. Amikor az alsórész kiválasztod, nagyon figyelj arra, hogy az anyag rendesen "feküdjön" a bőrön, mert annál nincs rosszabb, mint amikor a fürdőruha lóg az emberen, pláne, ha kicsit kerekebb vagy itt-ott a kelleténél. Ha a csípőddel van bajod, kerülj minden olyan díszítést, mintát, amely deréktájon odavonzza a tekintetet.

Alacsonyaknak nem ajánlatos a rövidszárú nadrágfazon, bármennyire is jó ötletnek tűnik. A hosszanti csíkozású minta optikailag magasítja az embert.

Ha magas vagy - és minden fürdőruha kicsinek, rövidnek tűnik -, keress speciálisan magasaknak gyártott bikiniket vagy egybe részeseket. A deréktáji keresztbe csíkozás optikailag alacsonyítja az embert.

Habár egy magasan szabott fürdőruha-alsó optikailag hosszabbíthatja a lábat, meg kell találnod az egyensúlyt abban, hogy mennyit is akarsz a lábaidból mutatni. Válassz inkább olyan alsót, amely nem túl magasan szabott: ezek hosszabbítják a lábat, de nem viszik túlzásba a dolgot. A fürdőruha anyaga nagyon fontos: ez éppúgy lehet a design része és egy jól elhelyezett részlet azt az illúziót keltheti, hogy az alsórész vonala pont a combjaid tetejénél ér véget.

A fürdőruhákkal az a legnagyobb baj, hogy a rugalmas anyag sokszor pont ott nyúlik, ahol nem kellene, keress ezért olyan anyagot, amely nem nyúlik túlságosan (Lycra anyagok). Miközben ez a típusú fürdőruha elég szabadságot ad, tartást is biztosít, így maximálisan jól érezheted magad benne.

Mivel a cél egyénenként változhat, mindenki maga döntse el, hogy melyik testrészéből mennyit szeretne láttatni a nagyközönséggel. Mindenesetre feltétlenül vigyünk magunkkal egy kritikus külső szemlélőt, ha fürdőruhát választunk. Ja, és próbánál mindenképp tegyünk pár lendületes mozdulatot a kiszemelt darabban a kezünkben, és figyeljük meg a melltartó olykor feltűnő helyváltoztatását, mielőtt a pénztárhoz mennénk vele.