No szex, no para

Óriási társadalmi vitákat kelt a Bush-kormányzat kampánya, amely arról akarja meggyőzni a fiatalokat, hogy házasság előtt ne éljenek szexuális életet.

Az ötletet illetően nemcsak az USA-ban, de már itthon is többen kifejezték az aggályaikat.

Miss Teenage America, Jennifer Kissick 18 percben osztja meg a tévé előtt ülő, főként serdülőkből álló hallgatósággal azt, miféle kísértéseknek kellett ellenállnia és milyen veszélyeket túlélnie, hogy a nászéjszakáján aztán szűzen álljon a dolgok elébe. Jennifer egy pozitív mintakép - legalábbis a Sex Respect (SR) felvilágosító videósorozat készítői szerint -, aki egy sor fantasztikus dolgot tudott az életében véghez vinni, csak azért, mert nem volt "lekötve" egy szexuális kapcsolatban. "Követni fogod ennek a vezetőnek a példáját" - olvasható az SR weboldalán.

Ez korántsem az első és egyetlen példája annak, hogy az USA-ban felvilágosító anyag jelenik meg a házasság előtti szex számos "veszélyéről", az amerikai kormány viszont az utóbbi időben igencsak elővette a témát. George Bush amerikai elnök ez évben már 178 millió dollárt költött arra az "önmegtartóztató" kampányra (Evaluation of Abstinence Education Programs), amely felhívja a középiskolás diákok figyelmét a "túl korán" - értsd: a házasság előtt - elkezdett nemi élet "káros hatásaira" a mentális és fizikai egészséget illetően. Az amerikai kormány a kommunikációs hadjáratra a következőkben évente, várhatóan 200 millió dollár feletti összeget költ majd.

A valójában egy oktatási reformnak is megfelelő programnak két célja van. Az egyik morális természetű (óvni a nukleáris család alapegységét), a másik pedig egészségügyi: a kormány így próbál harcba szállni a nem kívánt terhességek, a szexuális úton terjedő betegségek (például az AIDS), illetve a méhnyakrák ellen.

A kormányzati kommunikációs üzenet nagyjából úgy foglalható össze: "A családi élet egyetlen elfogadható formája a házasság. A kölcsönös hűség és monogámia az egyetlen eszköz arra, hogy teljes életet éljünk. Ha egy fiatalnak a házasság előtt sikerül megőriznie a tisztaságát, sokkal boldogabb és egészségesebb lesz, több pénzt keres majd, egész biztosan felelősségteljes szülő válik belőle, és kevesebb lesz az esélye annak is, hogy rászokik az alkoholra vagy a cigarettára."

Továbbá, aki önmegtartóztató életet él, az "nem kerül később börtönbe, valamint hosszabb életre is számíthat, mint egyébként." "Egy fiatalnak a házasság előtt cölibátust kell vállalnia" - állítja a propaganda.

Egy kész emberi roncs

A házasság előtti, "túl fiatal" korban gyakorolt nemi élet "sötét oldalát" a program kidolgozói abban látják, hogy az aktív szexuális életet élő fiataloknak "nincs idejük a személyiségüket kiépíteni és a szexhez kellő önbizalmat nyerni, így később már nem élhetnek teljes életet". A különféle felvilágosító anyagokban - például Why kNOw - azt is leírják, hogy "a fiúk nem képesek uralkodni a nemi vágyukon, ezért a lányok feladata, hogy segítsenek nekik ebben", azaz távol tartsák a fiúkat maguktól. "A lányoknak mindig tisztában kell lenniük azzal, hogy egy ártatlan csókolózás hova fajulhat, ezért nekik kell résen lenniük, mert a fiúk nem tudják magukat visszafogni" - így az érvelés.

"A lányoknak az a dolguk, hogy megőrizzék a szüzességüket, és ne "húzzák" a fiúkat azzal, hogy kirívóan öltözködnek" - írja egy másik információs anyag, a Reasonable Reasons to Wait ("Ésszerű okok a kivárás mellett"). A dokumentum szerint a lányokat "azért nem érdekli a testi szerelem, mert ők inkább a férfi személyiségébe szeretnek bele, a fiúkat viszont a látvány vonzza. Ezért a legjobb megoldás, ha az esküvőig csak barátok maradnak".

Kizárt társadalmi csoportok

Az ötlet, hogy a fiatalok őrizzék meg a tisztaságukat házasság előtt, nem újkeletű. Már Ronald Reagan, volt amerikai elnök (1981-től 1989-ig kormányzott) is jelentős összegeket fordított az adófizetők pénzéből önmegtartóztató kampányra, annak ellenére, hogy a kritikusok már akkor is azzal támadták: a tézisek igazságát egyetlen hiteles, és mindenki számára elfogadható kutatás sem támasztja alá.

Bill Clinton elnöksége alatt (1993-2001) is költöttek hasonló propagandára, igaz, kevesebbet, mint mostanság, körülbelül a 90 millió dollárt évente.

A program kritikusai szerint az egész ötlet elhibázott: az önmegtartóztatás szerintük ugyanis nem véd meg egyetlen, az előbb felsorolt veszélytől sem, viszont a lelki-fizikai egészségre való káros hatásai súlyosak lehetnek: például pont olyan káros hatásokat okozhatnak, amelyeket el akarnak kerülni.

A programmal kapcsolatos aggályokat legrészletesebben egy 2004-es jelentés írja le, amely részletezi az önmegtartóztató program "több, furcsa állítását".

A legtöbb kritikus szervezet és megszólaló azt kifogásolja, hogy a program egyáltalán nem foglalkozik például a melegekkel. "Nekik ebben az országban (értsd: Amerikában) még csak esélyük sincs arra, hogy összeházasodjanak. Az ő érzelmeik mindig társadalmi elvárásokba fognak ütközni, és ezek szerint ők soha nem élhetnek szexuális életet. Ráadásul nekik - akik valóban több veszélynek vannak kitéve, például a különféle nemi úton terjedő betegségeknek és az AIDS-nek -, semmilyen támpontot nem adnak, hogy miként tudnának hatékonyabban védekezni" - írja például egy, a programot ellenző internetes oldal.

Mi a helyzet azokkal például, akik tudatosan választották, hogy egyedül élnek, akár azért, mert csalódtak a párkapcsolatokban, akár azért, mert a karrierjüket építik előbb, és csak később szeretnének családot? - teszik fel a kérdést az ellenérvelők, hozzátéve: és mi legyen azokkal, akik még nem terveznek esküvőt, de már elvesztették a szüzességüket: "Legyen bűntudatuk a többiekkel szemben, és érezzék magukat kevésbé értékes embernek, csak mert korábban már lefeküdtek valakivel?!"

A kritikusok szerint az abortusszal kapcsolatban szintén nem ad megfelelő támpontot a kampány. Az önmegtartóztató programban például az jelent meg, hogy "ha valaki az első terhességét elveteti, később nagyobb eséllyel születik majd szellemi fogyatékos gyereke", azaz: a mondat úgy értendő, hogy a kormányzat leteszi a voksát az abortuszellenesség mellett.

Ezenkívül, a kritikusok szerint a program "nem csak a nemi életet tartja károsnak, de a védekezés különböző formáit is határozottan elutasítja". Az ellenérvelők kiemelik: a kampányban megjelent az a tévhit, hogy a fogamzásgátló tabletta nem akadályozza meg a nem kívánt terhességet. Ez az állítás szerintük nem megfelelően alátámasztott.

A program egy másik - az ellenérvelők szerint szintén nem alátámasztott - állítása szerint "az esetek 31 százalékában az óvszer nem véd meg a HIV-fertőzéstől", valamint "az AIDS izzadsággal és könnyel is terjed".

A kritikusok hivatkoznak egy, a Columbia Egyetemen végzett kísérletre, amelyből kiderült, hogy azok a fiatalok, akiket megpróbáltak a különféle fogamzásgátlók "hatástalanságáról" meggyőzni, ugyanúgy éltek aktív szexuális életet azután is, mint azelőtt, csak éppen elhagyták a védekezést. Az ellenérvelők kiemelik: "Az elmúlt években az amerikai tinédzserek körében megnövekedett az óvszerhasználók száma, de ha a program továbbra is az óvszer ellen kampányol, előbb-utóbb hatásos lesz, és a nemi úton terjedő betegségek elterjedéséhez vezet majd."

Martha Kempner, a szexuális felvilágosítással és neveléssel foglalkozó, Siecus nevű tanács elnökhelyettese szerint az önmegtartóztatásra nevelő program épphogy nem egészségvédelmi, hanem társadalmi üzenetet hordoz. "Ezek a programok olyan messzire visszamennek az időben, hogy nem átallják azt állítani, hogy egy nőnek a tisztasága a legnagyobb erénye, hogy szüzességét a házasságig meg kell őriznie, és hogy számára a házasság, a gyerekszülés a világon a legfontosabb dolog" - állította.

Nem várható el

Molnár Tamás szexuálpszichológus egyértelműen úgy látja: nem várható el a fiatal pároktól, hogy önmegtartóztató életet éljenek, mint ahogy az sem, hogy a lányok például ne öltözködjenek nőiesen. "A szexuális szerepeknek - azaz annak, hogy a fiatalok tudjanak egymással kommunikálni - már 16 éves korra ki kell alakulniuk" - állította. - "Ha ez tiltott vagy korlátozott, akkor később komoly problémák alakulhatnak ki, például szexuális funkciózavar, bűntudat, kisebbrendűségi érzés vagy, hogy az illető nem találja a helyét a világban." Hozzátette: tévhit, hogy a fiúkat "jobban hajtja a vágy", a lányokat szerinte "nem lehet a szextől független lényként" kezelni.

"Egy ilyen program megjelenése csak egy, a képmutatásra hajlamos társadalomban képzelhető el" - összegezte a véleményét Papp Zoltán egyetemi tanár, a SOTE I. számú szülészeti és nőgyógyászati klinikájának igazgatója, hozzátéve, hogy "nem érzi magát felhatalmazva arra, hogy ítéletet mondjon". "Az amerikai társadalom másfajta értékrendszerek mentén épül fel, amely nem "húzható rá" egy az egyben a magyarra. Egy tetszőleges gondolat ugyanis pont azokból a körülményekből fogalmazódik meg, amelyben az emberek élnek, az amerikaiak pedig teljesen másképp gondolkodnak, mint mi" - mondta.

Takács Albert, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese sem ért egyet azzal, hogy a fiatalok szexuális szokásaiba beleszóljon az állam. "Mindenkinek joga van szabadon megválasztani, hogy él-e szexuális életet a házasság előtt, vagy nem. Van, aki ezt akarja, és van, aki azt. A legfontosabb azonban, hogy az állam ne használjon fel közpénzeket arra, hogy megpróbálja az emberek szabad meggyőződését befolyásolni" - mondta határozottan.