Szia Facér Csajszi!
Nem tudom hogy ezt neked, vagy egy pszichológusnak kellene küldenem, de szerdán szakítottam a barátnőmmel, pont akkor, amikor az egyévesek voltunk. Minden szép volt, de egy hónappal ezelőtt megcsalt. Azt mondta, hogy csak egy csók volt, de a naplójából kiderült, hogy le is feküdt vele.
Tudom, hogy idő kell a felejtéshez, de nem sikerül. Minden percben ő jár a fejemben. Nem tudom, hogy mit csináljak, már csajozni sem tudok úgy, ahogyan szeretnék. Az önbizalmamnak annyi, már semmi sem a régi. Teljesen el vagyok keseredve.
Drága!
Úgy érzed, hogy megfordult a világ, hiszen akit szerettél, megcsalt. Tökéletesen érthető a fájdalmad és a szenvedésed, de azért ez még nem a világ vége. Tudom, hogy most engem is melegebb éghajlatra küldenél a "nem a világ vége" megfogalmazásért, de hidd el, azért, mert valami fáj, még nem ok a boldogtalanságra. Fogadd el, hogy fáj, de ne mondj le végleg minden jóról! Azt írod, hogy minden jól működött egészen addig, amíg ki nem derült, hogy megcsalt. Nos, ha megcsalt, akkor a problémák már azelőtt ott voltak a kapcsolatotokban, a félrelépés a gondok következménye.
Apropó, te beleolvastál a naplójába? Nos, ez is mutatja azt az őszintétlenséget, ami jellemzi/jellemezte kapcsolatotokat. Szerintem rengeteg átbeszélnivalótok van egymással és nem feltétlenül azért, hogy újrakezdjétek, hanem azért, mert mindketten megérdemlitek az őszinteséget. Szerintem biztosan kíváncsi vagy rá, hogy miért csalt meg, miért nem vallotta be a teljes igazságot, ő neki is jár egy vallomás az elolvasott naplóért.
Egy évig kitartottatok egymás mellett, tiszteljétek meg azzal ezt a szerelmet, hogy a történtek ellenére higgadtan és méltó módon fejezitek be. Vagy nem fejezitek be, mert lehet, hogy a beszélgetésekből az derül ki, hogy van erőtök újult erővel, őszintén újra belevágni ebbe az egészbe. De ehhez, mindent tisztáznotok kell.
Csókollak: a Facér Csajszi