Sztálintól a tizenhatosig - Könyvheti keringés

A könyvfesztivál néhány érdekessége, sajnos eszünkbe sem juthatott a teljességre törekedni. Csemegéztünk tehát, mert a magyar irodalomban - leírni is jó - még mindig van erő. Ha nem is vásárlóerő, de erő. Esterházy és Darvas a fociról vallott, John Lukacs Sztálin és Hitler viszonyát kutatta és szóba került az is, ami tilos.

Esterházy Péter: Utazás a tizenhatos mélyére

Tartalom:
A foci az élet minden mozzanatára képes metaforát kínálni; többek között ezért csodálatos dolog és ezért kiváló tárgya egyben bármely művészeti és tudományágnak. Hálás téma, de nem könnyű vele virítani: nagyon kevés választja el a sportág mély, átélt megértését a lelátói közhelyektől. Esterházy Péter persze nem tud hibázni, ha már vállalta a kockázatot, hogy a foci vb elé időzítve ír egy focikönyvet.

Szurkolónak lenni nagyon összetett lélektani folyamat amelyet nehéz lehet írói eszközökkel tökéletesen megragadni - ezt abból gondolom, hogy eddig keveseknek sikerült. Magyarul igazán csak Tandori Dezső gombfocikönyvei említhetők (és mellette számos majdnem elkapott fonál Moldovától Darvasiig), fordításban pedig Nick Hornby Fociláza - és most Esterházy. A szerzőt kedvelők közül nyilván csalódás fogja érni azokat, akik nem élik át a focit, bár Esterházy nyelve akár a tartalom megértése nélkül is élvezetet nyújt.

A könyv legjobb pillanatai a személyes pillanatok: az alsóbb osztályokban töltött évek, a testvérekhez (és persze különösen a válogatott Mártonhoz, a Mezey-féle csapat szélsőjéhez) fűződő fociemlékek, a "focistának öreg, írónak fiatal" évek hangulata. A németországi alsóbb osztályú pályákon tett kirándulások is az emlékezetes momentumok közé tartoznak és persze elkerülhetetlen, hogy az Aranycsapatról is beszélni kelljen.

A kötet az úgynevezett "letehetetlen" kategóriába tartozik, de érdemes egyszer-kétszer megszakítani az olvasást, mert különben telítődik a szurkoló a folyamatos magáraismeréssel. És hát ez ebben a könyvben a legfontosabb: hogy minden értő szurkoló azt hiszi majd, hogy ezt pont neki írták.

Kinek ajánljuk:
Inkább foci- mint Esterházy-rajongónak és persze kiemelten a két halmaz metszetében tartozkodóknak, utóbbiak most azonnal rohanjanak a könyvért. Az Esterházy-rajongó-foci-nem-szeretők lehet, hogy értetlenkednek majd, viszont aki szurkoló és még nem olvasott a szerzőtől semmit, az nyugodtan kezdheti ezzel.

Alibi hat hónapra: Tilos

Tartalom:
Az Alibi hat hónapra már a nyolcadik részénél tart - a megjelenésében is rendhagyó antológia-sorozat félévente egy-egy olyan témát jár körül, melyről nem gondolnánk, hogy lehet még újat mondani. Nem csoda hát, hogy a Tilos-szám harminchat szerzője kivétel nélkül rendhagyó módon fogalmazta meg, hogy mit szabad és mit nem - a kötetből összességében pedig az derül ki, hogy a szabályokat - igen, adott esetben még a záróvonalat is - mindig meg kell kérdőjeleznünk.

A Ludditákból ismert Fiáth Titanilla avatott börtönpszichológusként értekezik az alsó és a felső priccs világa közötti óriási különbségekről, Márton László elárulja, hova rejtsük tiltott könyveinket, Palotai Zsolttól és Bakáts Tibortól megtudhatjuk, hogy mi tilos a Tiloson - Ambrus Attiláról kiderül, hogy nem csak bankot rabolni, de írni is tud, Garamvölgyi Lászlóról pedig hogy jobban ír, mint beszél. Az antológia legjobb írásai annyira jók, hogy lehetetlen eldönteni: végső soron a tiltásról vagy a korlátlan szabadságról szólnak-e - ez esetben az ellentétek nem taszítják s nem is vonzzák, sokkal inkább kiegészítik egymást. A szerkesztőket dicséri, hogy a műfaji sokrétűség ellenére - az aforizmától a visszaemlékezésig terjed a spektrum - a kötet kerek egésszé áll össze, így ha mást nem, azt biztosan megtudhatjuk belőle, hogy kortárs véleményalkotóink szerint hol húzódik a "mehet" és az "elég" közötti vékony, bizonytalan határvonal.

Kinek ajánljuk?
Azoknak, akiknek a tízparancsolat ismeretében is kínzó hiányérzetük támad alkalmanként - azoknak, akik rablótól és pandúrtól egyaránt előítéletek nélkül fogadják az etikai és erkölcsi útmutatást.

Hitler és Sztálin - 1941. június

Tartalom:
Hitler és Sztálin könyvekből Dunát lehet rekeszteni. Ez tény. Szeretünk borzongani, a huszadik század két legvéreskezűbb, legőrültebb, legbrutálisabb, legkegyetlenebb diktátora minden történésznek hálás téma. Mondhatjuk, hogy mindent megírtak már a témában, amit csak lehetett, azonban John Lukacs könyve most bebizonyította, hogy a történésznek bőven van még keresnivalója Berlin és Moszkva tányérsapkás urai között.

A szokásos fekete-fehér koncepció szerint - amely örök ellenségekként ábrázolja Hitlert és Sztálint -, az ideológiai harc nácizmus és kommunizmus között elkerülhetetlen volt. A legtöbb II. világháborús könyvben azt olvashatjuk, hogy a két diktátor csak időlegesen paktált le egymással, hogy felkészülhessenek a mindent eldöntő háborúra. A könyvecske - 140 oldal a témában igencsak vékonynak tűnik - nem tesz mást, mint megpróbál előítéletektől mentesen közelíteni a témához.

A Hitler és Sztálin-ban nem két eszelős véreskezű diktátort, hanem két politikust vizsgál Lukacs. A legtöbb könyv ideológiától elvakult kétdimenzós lényekként ábrázolja a két hadurat. De mi van akkor, ha a fókuszt egy kicsit szűkebbre vesszük, és a dokumentumokat nem ideológiai előfeltevések alapján rendezgetjük? Akkor esetleg kiderülhet, hogy a történet mégsem annyira fekete-fehér, ahogyan azt a felületesebb szerzők bemutatják. Egy csomó momentum: levél, megnyilatkozás, feljegyzett pohárköszöntő egyszerűen nem illik bele az "egymásnak feszülő vezérek" képbe.

Az ideológiailag elvakult fantaszták helyett így reálpolitikusok brutális játszmáját kapjuk. Lukacs abból indul ki, hogy a két fél között jóval tovább állt fenn a szívélyes jó viszony, mint azt gondolnánk. Mi van akkor, ha mind Hitler, mind pedig Sztálin komolyan gondolta az egymással a háború előtt kötött paktumot? Innentől kezdve bicsaklik minden, amit tudni szokás a II. világháborúról.

Miért ajánljuk?
Lukacsot amúgy is szeretjük: képes leszerelni a történettudományt a magas lóról, és olyan formán tálalni, hogy nem a levéltárak állott levegője süvít vissza ránk a lapok közül. A könyv ráadásul épp elég rövid ahhoz, hogy egy délután alatt kivégezzük: olyan, mint egy nagyon erős dokumentumfilm. Egy nyaralás esőnapjára ideális olvasmány lehet.

Darvasi László: A titokzatos világválogatott

Tartalom:
Nem gondoltuk volna, hogy Darvasi Lászlótól idén még könyvet vehetünk a kezünkbe, hiszen alig néhány hónapja jelent meg a korábbi és újabb novelláiból válogató A világ legboldogabb zenekara - a futball-világbajnokság témája azonban láthatóan Darvasit sem hagyta érintetlenül. A titokzatos világválogatott mégsem egy újabb testcsel ugyanarra a variációra: a rövid, szó szerint lélegzetvételnyi skicceket érezhetően egy olyan szerző írta, aki számára a labdarúgás az emberiség nagy dilemmáira rejt válaszokat. Háború, szerelem, bajtársiasság, árulás - mind ott van a fociban, a világszerte ismert sztárjátékosok és a megyeiben is alig jegyzett kutyaütők történeteiben. A szélesebb körben is ismert adomákat, a kocsmai legendákat és a lelátók furcsa valóságát egybekovácsoló novellák nem minden esetben tartják a klasszikus formát - vagy van csattanójuk, vagy nincs -, és ez jól van így, hiszen a balbekkekkel, dolgos középpályásokkal sokszor nem történik semmi (a történés a kicsi csatárok, esetleg a feltétlenül őrült kapusok kiváltsága), egyszerűen csak kiöregszenek.

Mint szöveg, A titokzatos világválogatott meglehetősen hullámzó, szeszélyes természetű - a novellák többsége behúzza az olvasót a taknyot köpködő, ágyékot vakaró focisták világába, még ha gondolatban kifejezetten tiltakozunk is a renyhének tűnő közeg ellen. Néhány történet azonban sajnos menthetetlenül lesre fut - persze ezen a mérkőzésben a bírók is mi magunk vagyunk, így eldönthetjük: befújjuk vagy jóhiszeműen továbbengedjük a labdát.

Kinek ajánljuk?
Mindazoknak akik nem értik, hogy gól után bizonyos játékosok miért húzzák fel nyakszirtig a mezüket - a gólörömnek bizony külön lélektana van, miként a labdavezetés sem csupán egyszerű cselekvéssor. Ha eddig nem kapott volna el bennünket a világbajnokság körül rendre kialakuló hisztéria, olvassuk el ezt a játékos hangvételű könyvet, s még az is megtörténhet, hogy kedvet kapunk egy-egy rangadóhoz.