A második lemez húsz éven belül

Bizonyára sokan szívesen emlékeznek még a nyolcvanas-kilencvenes évek egyik bandájára, amely a szintipop korszakban is igényes, dzsesszel kevert popot játszott a népnek. Természetesen a Matt Biancóról van szó, amely - kissé megkésve - most játszik először Magyarországon. Kárpótoljon viszont minket az a tudat, hogy a poraiból feltámadt együttes nálunk, Budapesten kezdi világ körüli turnéját, így tehát egy ősbemutatónak lehetünk tanúi. A Matt's Mood című album bemutatójára július 20-án, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon kerül sor.

Mindenekelőtt siessünk leszögezni, hogy a Matt Bianco nem egy ember, hanem egy zenekar neve. Pontosabban fogalmazva egy ember neve, csak épp nem a zenekar egyik tagjáé. Matt Bianco egy titkos ügynök volt, a zenészek pedig azért adták ezt a nevet bandájuknak, mert mindannyian imádták a kémfilmeket és a hozzájuk kapcsolódó zenéket. A Matt Bianco tulajdonképpen a Blue Rondo a la Turk nevű együttes tagjaiból alakult. Ha már az előbbi névre adtunk magyarázatot, emellett sem mehetünk el szó nélkül: a Blue Rondo a la Turknek, a látszattal ellentétben, nem sok köze volt a törökökhöz, ugyanúgy egy angol banda volt, mint a Matt Bianco - a címben említett rondó a Dave Brubeck Quintet egyik népszerű témája volt.

A Matt Bianco gerincét két zenész, az énekes Mark Reilly és a billentyűs Danny White alkotta. Hozzájuk csapódott még Kito Ponchioni basszista, majd - White javaslatára - a kimondhatatlan nevű Basia Trzetrzelewska is. A lengyel származású hölgy csak még jobban feldobta a Matt Bianco addig is sokszínű zenéjét. A srácok ugyanis érdekes elegyet alkottak, amire a popzenében addig nem nagyon volt példa, tekintve, hogy a pop elsődleges feladata mindig is a népszerűség megszerzése volt, amit pedig nem a bonyolult ritmusokkal lehet igazán elérni. A Matt Bianco játékában pedig a pop keveredett a dzsesszel, sőt latin ritmusokat is behoztak zenéjükbe, amit Basia belépése csak még inkább erősített - az énekesnő hangja ugyanis inkább brazilos, mint lengyeles, bár tény, hogy van benne egy jó adag a lengyel líraiságból is.

Képzeljünk el tehát egy olyan zenekart, amely játékával összeköti a világ távoli tájait, úgy, hogy közben mindvégig szórakoztató popzene marad. Első nagy slágerük - egyben első kislemezük - a Get Out Of Your Lazy Bed címet viselte. A címben olvasható furcsa szószerkezet (Kelj ki abból a lusta ágyból!) Reilly apjától származik, aki, az énekes elmondása szerint, minden reggel ezekkel a szavakkal ébresztette fiát. A szám hatalmas sikert aratott egész Európában, a top húszas listák tizenötödik helyéig sikerült felkúsznia. Ezt követte még ugyanabban az évben (1984-ben) az első önálló nagylemez, a Whose Side Are You On?

Az együttes a rövid együttműködés után fel is oszlott, illetve jelentős mértékben átalakult: White és a lengyel énekesnő például Basia néven alapítottak külön formációt, amellyel elég nagy népszerűségre tettek szert, főként az Egyesült Államokban és a Távol-Keleten. Reilly folytatta tovább Matt Bianco néven, kiegészülve a Whamben George Michaellel is játszó Mark Fisher billentyűssel. Több-kevesebb sikerrel még további hét Matt Bianco-albumot adtak ki így, de a bemutatkozó lemez hatását nemigen tudták soha felülmúlni.

Ezek után, 2004-ben jött a meglepő fordulat, amikor is White - mintegy húsz év után - azzal a hirtelen ötlettel állított be Reillyhoz, hogy mi lenne, ha újra összehoznák a Matt Biancót, az eredeti felállásban. Basia is ráállt ugyanis a dologra - az új közreműködés gyümölcse lett a Matt's Mood, ami tulajdonképpen Matt's Mood III lenne, hiszen az első két verzióval még a Whose Side Are You On? lemezen találkozhattunk, akkor még természetesen csak egy-egy dal formájában. Az album így is csak a második, szigorú értelemben vett Matt Bianco-lemez, amelynek különös hangulatot ad egy ma már halott szaxofonos, Ronnie Ross játéka. A zenekarnak még az első album előkészületeiből maradt egy pár használatlan Ross-szólója, amelyeket aztán most építettek bele játékukba. Ross szaxofonozott egyébként Lou Reed legendás, Transformer című lemezének egyik számában, a Walk on the Wild Side-ban is.

Az új lemez egyébként mintha tényleg csak a második lenne, hiszen a trió ott folytatja, ahol húsz évvel ezelőtt abbahagyta: ugyanazok a pop alapú ritmusok, dzsesszel és latin zenékkel keverve. Lehet, hogy ez ma már nem számít annyira eredetinek, de azért még mindig jó érzés fogja el az embert, ha játszani látja ezeket a fiúkat - nevezzük talán nosztalgiának. A triót egyébként csupa remek zenész kíséri a turnén, természetesen Mark Fishert sem ejtették ki a csapatból a régi tagok felbukkanása miatt.

Matt Bianco: Matt's Mood - Margitszigeti Szabadtéri Színpad (XIII., Margitsziget), július 20., 20.00. Jegyár: 7900 - 13 900 Ft