Kaland a Wörth-i tónál

Eddig úgy gondoltam, nincs annál csodálatosabb, mint Ausztria télen: egy gyönyörű tó, hóval borított vidék és kétezer méteres hegycsúcsok. De van! Ausztria legdélebbi tartománya májusban. Ekkor az örök tél birodalma széttárja karjait és virágaival, illataival, színeivel kápráztatja el az idelátogatókat és a helybélieket egyaránt. Ez Karintia.

Otthonról elindulva az volt az első gondolatom: mit fogunk mi májusban csinálni a több ezer méteres hegyek között, ahová - ahogy eddig ezt hittem - csak síelni jár az ember. A Karintiában eltöltött napok alatt rádöbbentem, itt lehetetlen unatkozni, hiába van vége a síszezonnak. Hogy ne unatkozzunk, arról a számtalan múzeum, vár, kastély, termál- és élményfürdő, több mint 200 fürdésre alkalmas tó és 8000 kilométer hosszú kristálytiszta folyóhálózat gondoskodik.

A környék ezen felül számos sportolási lehetőséget is kínál, főleg a kerékpározás szerelmeseinek. Még a legeldugottabb részeken is jól kiépített kerékpárútvonalak vezetnek. Az egész család együtt kerekezhet a Wörthi-tó körül, a sportos kihívást keresők számára pedig komoly hegyi szakaszok állnak rendelkezésre. A kerékpárkölcsönzés miatt pedig ne fájjon senki feje, ugyanis a tó körül bárhol, bármikor lehet bérelni kétkerekűt és ugyanígy bármelyik településen leadható a kerékpár. Egyszóval nem kell feltétlenül síléc, hogy az ember igazán kikapcsolódjon. A fürdésre alkalmas tavak közül a legnagyobb és talán legismertebb a Wörthi-tó.

Legelső benyomásom az volt, hogy hát nekünk is van egy Balatonunk, és az sokkal nagyobb. A tó partján eltöltött néhány nap alatt azonban rá kellett döbbenem, hogy egy teljesen más világba csöppentünk, a part mentén végig elegáns üdülőhelyek sorakoznak.

A "zöld oázis" felfedezését hajón kezdtük meg, igaz a 105 eurós jegyár borsosnak is mondható a kétórás hajóútért. A hajó legnagyobb előnye, hogy mivel minden településnek van saját kikötője, gyakorlatilag mindenhova eljuthatunk a tó környékén.

Az út során lenyűgöző látvány tárul elénk, amely még Johannes Brahmsot is megihlette: "a Wörthi-tó egy érintetlen föld, ahol melódiák szárnyalnak, úgyhogy az embernek vigyáznia kell, nehogy egyet is eltaposson" - vélekedett erről a vidékről a mester, aki több éven át itt a tó menti kis településeken komponálta műveit. Hajóutunk végén, este meglátogattuk a legfelkapottabb fürdőhelyet, Veldent, amely elsősorban kaszinójáról híres. És lám, a sógori szeretet, a kaszinót egy magyar lány arcával népszerűsítik. A kaszinó mellett a város legismertebb épülete az okkersárga reneszánsz kastély.

Már a hajóról feltűnt a tó déli partján egy félsziget sziklanyúlványán magasodó Maria Wörth templom, Karintia egyik legromantikusabb helye. A helyiek azt vallják: aki itt házasodik, az sohasem fog elválni. Mi nem házasodni mentünk, de a templom fölött magasodó 851 méteres Pyramidenkogel csúcsán fogadó látvánnyal örök hűséget kötöttem.

A vizek után a hegyek meghódítását vettük fejünkbe, ehhez Mölltalba kellett ellátogatnunk, ahol Ausztria legmagasabb hegye a Großglockner fogadott minket a maga 3798 méterével. A csúcsot elsőként egy helybéli lelkész érte el 200 évvel ezelőtt, de mi jóval szerényebb fába vágva fejszénket "csupán" az 1911 méteres Gerlitze meghódítását vettük fejünkbe, igaz visszafelé. A csúcsot buszunkkal hódítottuk meg, és lefelé menet kezdtünk a gyalogos túrába. A télen "hóbiztosként" jellemzett Gerlitze csúcsán még májusban is van fehér lepel, síelésre azonban már nem alkalmas. A hegyről ereszkedve kitűnő turistaútvonalakkal találkozni, amelyek több pontján nyáron is működő pihenőket alakítottak ki, ahol még a helyi finomságokkal is kényeztetik a kifulladt túrázót.