A vb ismeretlen országai

A németországi focivébén véget ért a csoportmeccsek első köre, minden résztvevő csapat bemutatkozott már.

Érdemes megnézni, hogy a kevésbé ismert országok mit kínálnak az utazóknak turisztikai szempontból. Elsőként az afrikai Togót, valamint Trinidad és Tobagót mutatjuk be.

Az afrikai ország a Guineai-öböl partján, Ghána és Benin között fekszik. Az ország 56 ezer négyzetkilométernyi területen helyezkedik el, alig 100 kilométer széles és észak-déli irányban is csupán 500-600 kilométernyi a kiterjedése. Az 5,4 milliós lakosú Togó 70 százalékban bennszülöttek lakják, a népesség 20 százaléka keresztény vallású, 10 százalékuk pedig muszlim. Togó fővárosa, a 600 ezres lakosú Lomé a tengerparton fekszik.

Talán kissé meglepőnek tűnhet, de a turizmus kezdi felfedezni magának az országot elsősorban a homokos tengerpartok miatt, de az utazókat a színes fesztiválok, nyüzsgő piacok és a falvak is ide vonzzák.

Ha Togóba készülünk, vegyük figyelembe, hogy az országban egy évben két alkalommal van monszun. Az első május és június környékén, a második pedig októberben köszönt be a vidékre. Togó tengerparti szakasza sokkal kevésbé csapadékos, mint az északabbra lévő területek és a kedvező domborzati viszonyoknak megfelelően védelmet nyújt a decembertől februárig fújó kellemetlen szelektől is. A hőmérséklet az év első hat hónapjában magasabb, ilyenkor 27-33 fok közötti értékek a leggyakoribbak.

Bármely afrikai országba tervezett utazás előtt célszerű tájékozódni a kötelező védőoltásokról, amelyet a Nemzetközi Oltóközpontban tehetünk meg. Togo területén is előfordulhatnak a tipikus trópusi betegségek, így a sárgaláz, a malária, vagy a bilharzia is, de alapos felkészüléssel és körültekintő utazással elkerülhetjük a bajt.

A togoi beutazáshoz minden esetben vízum szükséges, illetve a repülőtéren a sárgaláz elleni védőoltást igazoló papírt is be kell mutatni a határőröknek.

Budapestről európai átszállással juthatunk el Togó fővárosába, Loméba, de érdemes ghánai járatokat is nézni. Fontos tudni, hogy a togói kilépési illeték benne van a repülőjegy árában. Az országon belüli közlekedéshez igénybe vehetjük a kiváló minibusz hálózatot, amelyekkel akár a szomszédos országokba is könnyedén eljuthatunk.

Történelem

A 15. században bekövetkezett portugál hódítás előtti időkről kevés pontos információ áll rendelkezésünkre Togó történelméről. A területet különböző törzsek lakták, akik a mai Nigéria, Benin és Ghána területéről érkeztek ide és többségük a sík tengerpartokon telepedett le. Ezek közül a törzsek közül néhány a 16 században, a rabszolga-kereskedelem kezdetén a nyugati kereskedők ügynökeivé váltak és a belsőbb, északi területekről szerezték az eladható emberi erőt. Az ország történelméről részeletesen itt olvashatnak.

A strandoktól az elzárt falvakig

Az országot a 90-es években sújtó politikai villongások előtt a főváros, Lomé Nyugat-Afrika gyöngyszeme volt, a térségben utazók szinte biztosan megálltak néhány napra a városban, hogy pihenjen a homokos tengerparton. A legtöbb vendég Franciaországból és érthetően Németországból érkezett a vidékre. Az előző évtizedek viharos eseményei miatt a turistatömegek eltűntek, de a legutóbbi években az utazók ismét kezdik felfedezni a várost.

Érdemes felkeresni a Togó-tó északi partján fekvő Togoville városát is, ami történelmi jelentősséggel bír. Innen vitték a rabszolgák többségét Haitira és itt írta alá III. Mlapa király a német fennhatóságról szóló szerződést.

A természet kedvelői is találnak maguknak látnivalót szép számmal Togóban. Közülük kiemelkedik a 35 méter magas, festői környezetben elhelyezkedő Akloa vízesés. A zuhataghoz kissé megerőltető trekking után juthatunk el, ami a Domi folyó völgyén, kávé- és ananászültetvények mellet visz.

Togóban járva, ugyancsak kihagyhatatlan a Tamberma völgy, ahol a 17 században alapított megerődített falvak sorakoznak. A falvakat azok a benszülöttek építették, akik elmenekültek a rabszolga kereskedők elől. A völgy egészen a közelmúltig teljesen elzárt vidék volt és bár a külföldieket még mindig gyanakodva fogadják a helyiek, az utazókat szívesen látják.

A világbajnokság egyik legszimpatikusabb, de valószínűleg idő előtt távozásra kényszerülő csapata Trinidad és Tobagó, amely a karibi szigetvilág egyik legfurcsább állama. Az ország két szigetből áll, ezek gyakorlatilag egymás tökéletes ellentétei. A kisebbik, a parányi területen elhelyezkedő, gyéren lakott és kevésbé fejlett Tobagó, míg nagyobb testvére, Trinidad sűrűn lakott, prosperáló gazdasággal rendelkező, már-már kozmopolita hely.

A Brit Nemzetközösséghez tartozó ország két szigeten, alig több mint 5 ezer négyzetkilométeren helyezkedik el, és mintegy 1,2 millió lakosa van. A népesség vallási megosztottsága igen vegyes, 30 százalékban katolikus, 24 százalékban hindu, 11 százalékban anglikán, de egyéb protestáns felekezetek és muzulmánok is megtalálhatók itt. Az ország hivatalos nyelvei az angol, a spanyol és a hindi.

A szigetek déli fekvése miatt - az ország nagyjából az északi 10. szélességi körön, Venezuela partjai közelében fekszik - az időjárás és a hőmérséklet meglehetősen egyhangú: januárban és júliusban is 22 és 32 Celsius fok között van. Az esős hónapok júniustól augusztusig köszöntenek a szigetre, ekkor egy hónapban átlagosan 23 napon esik az eső. Az ország kívül esik a karibi hurrikán övön.

A trinidadi utazáshoz az Európai Uniós országok állampolgárainak nem szükséges vízum. Fontos tudni, hogy az országban időnként előfordul a magyarul csonttörő láznak nevezett Dengue-láz, amit szúnyogok terjesztenek. Ezen betegség ellen ugyan nem létezik oltás, de a trópusi országokba tervezett utazások előtt általánosan javasolt hepathitis A,B és tífusz elleni védőoltás beadatása is.

Trinidadon és Tobagó szigetén is van nemzetközi repülőtér és az európai járatok elsősorban a tobagói légikikötőt használják. A két szigetet rendszeres kompjárat köti össze és hetente egyszer a szárazfölddel, Venezuelával is van kompösszeköttetés.

Történelem

A nagyobbik szigetről, Trinidadról Kolumbusz idejéből származnak az első feljegyzések. A nagy felfedező 1498-ban szállt partra itt és a helyet a Szentháromságról nevezte el La Isla dela Trinidadnak. Az őt követő spanyol hódítók a helyi lakosság nagy részét az új dél-amerikai gyarmatokra szállították.

Az arany miatti küzdelemben a spanyolok eleinte meglehetősen kevés figyelmet szenteltek a nemesfémben szegény szigetre, csak egy évszázad múlva hozták létre az első telepet a mai főváros, Post of Spain közelében. A hódítók dohány és kakaóültetvényeket létesítettek, de a gyenge termés és az udvari támogatás hiánya miatt elhagyták a szigetet, s csak kis helyőrséget hagytak itt. Az ország történelméről további részletek itt.

Nemzeti parkok és erődök

A szigetország fővárosa Port of Spain, 300 ezer ember otthona, nyüzsgő nagyváros. Nem ez az ország legfőbb turisztikai látványossága, mivel a város legérdekesebb látnivalói néhány 19. századi kolonialista épületre korlátozódnak. A szállodákat is inkább az üzletemberek mintsem a turisták veszik igénybe. A város központja a Függetlenség tere, ahol bárok, éttermek, bankok és utazási irodák találhatók.

Sokkal jobb ötlet, ha fogunk egy taxit és ellátogatunk néhány, a városon kívüli természeti és kulturális látnivalóhoz. Ilyen például a korábbi kakaó és kávéültetvények területén létesített Asa Wright természetvédelmi terület, Trinidad északi részén, az Északi hegylánc esőerdeiben. A parkban található hotelből madárlesre indulhatunk, vagy túrázhatunk az erdei ösvények egyikén, s ha szerencsénk van megpillanthatjuk a Dunston barlangban élő, egyedül itt őshonos olajmadarat is.

Tobagó szigetére is érdemes átruccani az ottani erdei nemzeti parkba, amely a legrégibb ilyen intézmény a karibi térségben. Itt is megfigyelhetjük a helyi madárvilágot és nagy túrákat tehetünk az erdőkben, de túravezetővel felkapaszkodhatunk a Main Ridge kilátóhoz, ahonnan fenséges látvány nyílik az alant elterülő Véres-öbölre.

Tobagón járva feltétlenül keressük fel a sziget legjobb állapotban fennmarad gyarmati időkből való erődrendszerét, az 1779-ben épített György erődöt. A falakról csodálatos látképben gyönyörködhetünk, a közelben pedig megtekinthető egy működő világítótorony és Tobagó gyarmati történetét bemutató múzeum is.