Újabb extrém égitest a Plútón túl

A 2003 EL61 jelű Kuiper-objektum nem csupán közel Plútó nagyságú, de két holdja is van. Alakja egy rögbilabdára emlékeztet, és 4 óra alatt fordul meg a tengelye körül.

Napjainkra közel ezer olyan Kuiper-objektumot találtak, amelyek a Neptunusznál messzebb keringenek a Nap körül. A 2003 EL61 jelű égitest a néhol tizedik bolygóként említett 2003 UB313 előtt egy nappal került a távoli égitestek katalógusába. A 2003 UB313 körül fellángolt vita sokáig elhomályosította jelentőségét, az újabb megfigyelések azonban sok érdekességet fedtek fel vele kapcsolatban.

A 2003 EL61 legfurcsább jellemzője gyors forgása: mindössze 3,9 órába telik, amíg egyszer megfordul a tengelye körül. Ezzel jelenleg a 100 km-nél nagyobb átmérőjű, leggyorsabban forgó égitest cím birtokosa a Naprendszerben. A gyors forgást feltehetőleg egy nagy becsapódás hozta létre. A forgás miatt alakja elnyúlt, a becslések szerint legjobban egy 1960x1500x1000 km-es ellipszoiddal közelíthető. Leghosszabb tengelye így nagyságrendileg akkora, mint a Plútó átmérője. Keringési síkja körülbelül 30 fokot zár be a Naprendszer fősíkjával.

2005. január 28-án a Keck Obszervatóriumból egy holdat azonosítottak körülötte, amelynek segítségével sikerült megállapítani, hogy tömege kb. 28%-a a Plútóénak. Társaival ellentétben nem jegekből, hanem sokkal sűrűbb kőzetekből épül fel, közepes sűrűsége 2,6-3,3 g/cm3 körüli. Nem sokkal később egy második holdat is felfedeztek. Ezzel a 2003 EL61 lett a Plútó után a második Kuiper-objektum, amelynél egynél több kísérőt találtak (egy-egy magányos hold a Kuiper-objektumok mintegy tizedét kíséri).

Az eddigi megfigyelések alapján úgy fest, hogy két holdjának pályasíkja (amelyeket kör alakúnak feltételeznek) nagyságrendileg 40 fokos szögben hajlik egymáshoz. A nagyobbik S/2005(2003 EL61)1 jelű kísérő tömege kb. 1%-a, a S/2005(2003 EL61)2 jelű kisebbiké 0,2 %-a a 2003 EL61 tömegének. A nagyobbik hold 49 500 km-re, 49,1 naponta végez egy keringést, míg társának 39 300 km távolságban ugyanehhez 34,7 napra van szüksége.

A holdak keletkezésére egyelőre nincs megbízható modell, de többen a becsapódásos eredetet valószínűsítik. A holdak eszerint a kirepült törmelékből formálódtak meg. A becsapódás során ugyanakkor lerobbanhatott a 2003 EL61 külső, jégben gazdag rétege, meghagyva a nagyobb sűrűségű kőzetmagot. Mint említettük, ugyanekkor jöhetett létre az égitest elnyúlt alakja és gyors forgása is.

Chadwick Trujillo (Gemini Observatory) és kollégáinak mérései alapján a 2003 EL61 felszínén sok kristályos szerkezetű vízjég található. Ez azért meglepő, mivel a vízjég 110 K (-163 oC) felett képződik, az égitest naptávolságában azonban mindössze 50 K körüli a hőmérséklet. Emellett a kristályos vízjég élettartama nagyságrendileg 10 millió év egy ilyen objektum felszínén, mivel szerkezete idővel amorffá alakul. Lehetséges, hogy a mikrometeorit-becsapódásoktól megolvadó, majd újból kikristályosodó vízjeget azonosították a szakemberek.

Kereszturi Ákos