Merapi: robbanás előtt

Az előrejelzések szerint napokon belül pusztító vulkánkitörés rázhatja meg az Indonéz- szigetvilágot. A kutatók szerint minden jel arra utal, hogy a kitörés elkerülhetetlen, bár ennek nagyságát egyelőre még megbecsülni sem tudják.

Május eleje óta folyamatos aktivitás jellemzi a Merapi tűzhányót, Indonézia egyik legaktívabb vulkánját. A Merapi - neve annyit tesz: a tűz hegye - Jáva szigetének közepén, a Föld egyik legnagyobb népsűrűségű területén, a több mint félmillió lakosú Yogyakarta városától csupán 30 kilométeres távolságban fekszik.

A közel 3000 méter magas vulkáni kúp a szakértők szerint bármely pillanatban kitörhet, és fokozott veszélyt jelent a környezetére. A hegy az utóbbi évszázadban két jelentős kitörést is produkált. 1930-ban közel 1300 ember halálát okozta, amikor 23 napi csendes lávafolyás után úgynevezett izzófelhőt zúdított a környékre. Az 1994-es kitörés már kevésbé érte váratlanul a környék lakóit, de az áldozatok száma így is meghaladta a 60 főt, és 2700 helyi lakost ki kellett telepíteni.

A Merapi részét képezi annak a "csendes-óceáni tűzgyűrűnek", amely bolygónk egyik legaktívabb vulkáni területe. Az éves statisztikák által regisztrált átlagosan 40 vulkánkitörés jelentős része ezen a területen játszódik le. Ennek oka, hogy Csendes-óceán alatt található kőzetlemezek egymásra tolódnak, illetve egymás alá buknak (ún. szubdukciós-zóna). Az egymásnak feszülő lemezszegélyek ütközésének jól látható sebhelyei a vulkánok. Csak Indonéziában több mint 100 aktív vulkánt tartanak nyílván. A vulkanizmus mellett évente számos pusztító földrengés is mutatja, hogy bolygónk felszíne ezen a területen állandó mozgásban van.

A Merapi mostani működését megkülönböztetett figyelem kíséri. A helyi vulkanológiai központ (Merapi Volcano Observatory, Yogyakarta) kutatói már tavaly augusztusban jelezték, hogy a vulkán környezetében felerősödtek a szeizmikus jelenségek. A Merapi első komolyabb kitörése idén május 4-én történt. Ekkor megindult egy lávafolyam, és hatalmas hamufelhő tört a magasba, 4000 méterrel emelkedve a hegycsúcs fölé. Több mint egyhetes működést követően azonban a vulkáni aktivitás csökkent. Most ez a viszonylagos nyugalom aggasztja a legjobban a kutatókat.

A Merapi azon vulkánok közé tartozik, amelyek izzó kőzetolvadéka magas kovasav-tartalommal rendelkezik. Ennek köszönhetően a felfelé törő láva sűrű és képlékeny lesz. A felszínre érve gyorsan megdermed, és olyan szilárd kérget képez, amely elzárja a kráter kijáratát. A jelenség neve lávakúp vagy lávadugó. Utóbbi elnevezés arra utal, hogy ez a dugó nem engedi távozni a vulkán belsejéből a felszín felé törő gázokat, és csapdába ejti az izzó magmát is. A dugó mögött a magma és a gázok összetorlódnak, így a nyomás egyre növekszik. A hatalmas feszítőerő következtében kúp alakú kidudorodások keletkeznek, amelyek addig növekednek, ameddig a belső nyomás szét nem robbantja a gátat jelentő szilárd réteget ("pezsgősdugó-effektus"). A kutatók hasonló lávakúpokat figyeltek meg a Mount St. Helens pusztító, 1980. májusi kitörése során is.

A Merapi május eleje óta folyamatosan aktív, de a nagy kitörés még várat magára

A dugó "kilövése" után a feltorlódott kőzetolvadék nagy része valósággal kirobban a kráterből, és mindössze 10%-a távozik láva formájában. A veszélyt egyrészt maga a robbanás jelenti, melynek következtében hatalmas mennyiségű vulkáni por, hamu, salak és vulkáni bomba távozik nagy sebességgel a tűzhányóból. Legalább ekkor pusztítást okozhat a tűzhányó gyomrából kiáramló izzó gázfelhő, amely hegyoldalakon felgyorsul, és nem lehet elmenekülni előle. Egy ilyen 900 Celsius-fokos izzófelhő a Martinique szigetén található Mount Pelée 1902-es kitörésekor 30 000 ember halálát okozta. A hirtelen kiszabaduló izzó gázok lezúdultak a vulkán oldalán, s néhány perc alatt elpusztították az éppen választásokra készülő St. Pierre városát. A településen csupán egy földalatti cellában raboskodó elítélt maradt életben.

A kutatók jelenleg hasonló vulkáni dugó kialakulását figyelték meg a Merapi kráterén is, amely napról-napra növekszik. Habár minden jel a közelgő veszélyre utal, egyértelműen nem lehet megjósolni a pusztító kitörés időpontját. Előfordulhat ugyanis, hogy a folyamat megáll, vagy a tűzhányó belsejében felgyülemlett magma és gáz utat talál a hegy oldalán lévő repedéseken, illetve parazitakrátereken (hasonló forgatókönyv jellemzi Európa legaktívabb vulkánjának, az Etnának a kitöréseit is).

A legfontosabb feladat jelen pillanatban a környező lakosság kitelepítése. A hatóságok a legmagasabb fokú riadókészültséget rendelték el a tűzhányó térségében. A számítások szerint közel 100 000 embert kellene napokon belül eltávolítani a veszélyzónából. Ez azonban nem megy zökkenőmentesen. Dr. Harangi Szabolcs, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Kőzettan-Geokémiai Tanszékének vezetője az MTI-nek elmondta: a közel 3000 méter magas, lenyűgözően szép, szabályos kúp alakú vulkánt a helyi lakosság szent hegyként tiszteli, és sokan még ma is ajándékokkal, állatáldozattal igyekeznek kedvében járni a tűzhányó szellemének. A teljes kitelepítést május 13-án rendelték el, de sokan otthonukban maradtak, illetve azóta visszatértek.