Discovery: eddig teljes siker

A Discovery űrsikló küldetése eddigi teljes siker, kiderült, hogy a fejlesztések biztonságosabbá tették a rendszert.

A Discovery felszállása ezúttal sem volt mentes a váratlan eseményektől: az elsőre a 19. másodpercben került sor, amikor egy magányos leváló darabot rögzítettek a kamerák, míg a a 290. másodpercben leszakadó nagyobb elem több darabra esett szét. Mindkettő veszélytelen esemény volt, és kívülesett a startot követő 35. és 140. másodperc közötti kritikus időszakon. Ekkor a Discovery sebessége már elég nagy, de mivel még alacsonyan jár, a környező légkör sűrűsége is nagy. Ezért egy leszakadó, és a légellenállástól lelassuló darab nagy sebességgel ütközhet az űrsiklónak. Az eddigi megfigyeléseket összegezve ez a küldetés vesztette a legkevesebb szigetelő habszivacsot a start során.

Földkörüli pályán a program fontos része volt a Discovery átvizsgálása, hogy megállapíthassák, a biztonsági szempontokat tekintve megfelel-e a visszatérés elvárásainak. Két kisebb potenciális sérülési hely mutatkozott a jobb szárny belépő élén, valamint három kiálló réskitöltő elem a hasi oldalon. Ezek közül az üzemanyag betöltő nyílásához közeliről jelent meg több információ a sajtóban, amely kb. 0,5 cm-re emelkedett ki a felületből, a szakértők szerint nem jelentve komoly veszélyt. A jelek szerint a Discovery útjám ez a réskitöltő elem mozdult el legjobban összesen közel 16 ezer társa közül. A réskitöltők feladata egyébként a sima légáramlás biztosítása a hővédő csempék érintkezései mentén, valamint a csempék stabilitásának növelése a felszálláskor jelentkező rezgések közepette.

Mivel az űrrepülőgép visszaérések az orr rész forrósodik fel legjobban, természetesen ezt is szemügyre vették. Az itt mutatkozót világos foltokról szerencsésen kiderült, hogy minden bizonnyal néhány madártól származott, amelyek megtisztelték a Discoveryt, és földkörüli pályára juttatták ürüléküket. A földi irányítók szombatra végeztek az űrrepülőgépről készült felvételek átvizsgálásával, és megállapították, hogy se a szárnyak belépő élein, se az orr részen nem történt olyan sérülés, amely veszélyeztetheti a visszatérést.

Az egy nappal meghosszabbított repülésen az első űrsétát vasárnap, a másodikat hétfőn, a harmadikat pedig szerdán hajtották végre. Az űrséták során nem csak a Discovery külső burkolatát ellenőrizték, kisebb javításokat és kiegészítéseket hajtottak végre a Nemzetközi Űrállomáson is. Egyik kiemelt feladat volt annak a szállítóeszköznek a megjavítása, amely az ISS külső felületén, a napelemtáblák mentén biztosítja a robotkar mozgását.

Az asztonauták az első űrsétán csempejavítást szimuláltak a szárny belépő élén, miközben a munkát végző Mike Fossumot a 30 méter hosszú robotkar tartotta. A javítási technika mellett a robotkar is kitűnően vizsgázott, kiderült, hogy a nagy hossza ellenére sem rezonál be a szerkezet. A 7 óra 31 perces űrséta során szimulált javításnak fontos hatása van az űrrepülőgép jövőbeli útjaira. Amennyiben az asztronauták maguk is javítani tudják az esetleges sérüléseket, akkor ezentúl nem kell ragaszkodni az űrállomás közelségéhez. Az űrrepülőgép így olyan pályára is állhatnak, ahonnan nem tudná elérni az ISS-t. Ez például ahhoz szükséges, hogy egyes tervek alapján a Hubble-űrteleszkóp élettartamát meghosszabbító, és azt feladata végeztével biztonságosan lefékező egységet rárögzítsék.

Július 7-én a kanadai robotkarral a teherhordó Leonardo modult kiemelték a raktérből és az ISS-hez rögzítették. Az ISS Unity nevű modulján keresztül ezért zárt légtérben érhetik el a Laonardo rakományát, így az átpakolás hétköznapi rámolássá egyszerűsödik, amit űrruha nélkül végeznek az asztronauták. A Discovery eddig sikeres küldetése fontos hatással lesznek a jövőre nézve: az űrsétákon sikeresen szimulált javítások az Atlantis augusztusra tervezett repülését is elősegítik, valamint egyértelművé tették: az űrrepülőgép-rendszer biztonságosabbá tétele sikerült.