Az Atlantis űrrepülőgép hétfőn magyar idő szerint 12:46-kor sikeresen dokkolt a Nemzetközi Űrállomással. A közelítés során az Atlantis szokás szerint "piruettezett" egyet, hogy hővédő csempéinek állapotát az ISS fedélzetéről is ellenőrizhessék. A digitális kamerával ekkor készült, maximálisan 3 cm felbontású felvételeket lesugározták a Földre, további vizsgálatokra.
Az ellenőrzéskor csak kisebb, a küldetés biztonságát nem veszélyeztető sérülések mutatkoztak, köztük három kitüremkedett réskitöltő elem volt. A felvételeken talált további, közel 500 "érdekes" helyszín jelentős részéről kiderült, hogy már a start előtt meglévő apró sérülés. Az ISS-ről rögzített felvételek és az asztronauták által robotkarral és kamerával végzett részletes vizsgálat hasonló eredménnyel zárult: az űrrepülőgép külső burkolata sértetlen, és további vizsgálat, valamint javítás szükségtelen.
A dokkolás után kezdték meg a 15 méter hosszú robotkarral a 16 tonna súlyú napelemtábla és a P3/P4 jelzésű rögzítőelem kiemelését. A kiemelés után mára virradó éjszaka az Atlantis bal szárnya felett tartották a terhet a robotkarral. A további munka kedden kezdődött meg, ennek keretében a szerkezetet először a már meglévő napelemtábla tartórendszerének végződéséhez csatolják. Mivel az űrbeli építkezésnél a legkisebb hiba is súlyos következményekkel jár, a megfelelő helyre mozgatás önmagában közel 45 percet igényel, amit a Destiny modulból irányítanak.
A szerelési műveleteket a pontos menetrend mellett erre a célra fejlesztett szoftverek is segítik. A feladatot ugyanis tovább nehezíti, hogy miközben az ISS kering a Föld körül, az egész szerkezet hol napfényben fürdik, hol árnyékban van, ennek megfelelően a fémrészek tágulnak és zsugorodnak. A hőtágulással kapcsolatos méretváltozások a milliméteres nagyságot is meghaladhatják, amit az összeillesztésnél feltétlenül figyelembe kell venni - a szerelésnél tehát a jó időzítés is fontos.
A következő űrséták alatt kétkezi munkát is végeznek az asztronauták. Mivel az egyes mozdulatok elvégzését, például a karjuk behajlítását nehezíti, ha a szkafanderben nagy a túlnyomás, ezért a belső légnyomást csökkentik, amennyire lehet. Ez azonban csak lassan hajtható végre, különben az űrhajósokon a búvároknál ismert, a túl gyors emelkedéskor előálló keszonbetegség uralkodik el. Az űrséta résztvevői ezért az éjszakát a légzsilipben töltik, ahol alvás közben történik meg a dekompresszió, így nem veszítenek időt az adaptációval. Az elvégzendő űrséta egyik célja, hogy az új napelemtáblát a további szerelésekhez megfelelő állapotba hozzák, emellett néhány hűtőberendezés működését elősegítő kábelt is csatlakoztassanak a megfelelő elektromos kivezetésekhez az ISS burkolatán.