Végső csapás a marsi arcra

A korábban számos vihart kavart, emberi archoz hasonló felszíni képződményről a Mars Express űrszonda is kimutatta, hogy nem más, mint egy egyszerű sziklaalakzat.

A Viking-1 űrszonda keringőegysége 1976. július 25-én örökítette meg a Cydonia-síkság területét. A képen egy olyan alakzat látszott, amely adott megvilágítási szög esetén emberi arcra hasonlít. A kép nyomán merész elgondolások is napvilágot láttak a képződmény esetleges mesterséges eredetét illetően. Bár 1998-ban és 2001-ben a Mars Global Surveyor (MGS) felvételei már kétséget kizáróan bizonyították, hogy a képződmény csak egy érdekes, de természetes eredetű szikla, sokan nem tartották "meggyőzőnek" a felvételeket.

Az európai Mars Express (MEX) újabb felvételei a legelszántabb "arc-hívőket" is meggyőzhetik. Az űrszonda HRSC kamerája ugyanarról a területéről több, kissé eltérő irányból rögzít felvételeket. Ezekből ún. sztereóképek készülnek, amelyek alapján domborzatmodell készíthető. Az így nyert topográfiai adatok felbontása jobb az MGS MOLA nevű lézeres magasságmérőjével nyerhetőknél - ami fontos a szikla pontos alakjának rekonstruálásához.

A feladat így sem volt egyszerű. 2004 áprilisától idén nyárig több alkalommal is elrepült a MEX a kérdéses vidék felett, de a megfelelő időpontokban mindig felhős vagy ködös volt az idő. Idén július 22-én azonban minden szerencsésen alakult, és a szonda bolygó körüli 3253. keringése során kitűnő felvételek készültek az északi szélesség 40,75 és a keleti hosszúság 350,54 foka környékéről.

Az adatokból 13,7 méteres felbontású képeket és részletes domborzati modellt sikerült alkotni a Mars-arcra. Mint a mellékelt képen látható, egyértelmű, hogy a képződmény nem emberi arcot formáz, legfeljebb csak bizonyos megvilágítási irány és szög esetén emlékeztet arra. A nyugati oldalán egy nagyobb csuszamlás vagy omlás révén egy hosszú árokszerű mélyedés is megfigyelhető.

A Cydonia-régiót egyébként elsősorban nem a fenti sziklaalakzat miatt tanulmányozzák. A szakemberek számára fontosabbak azok a geológiai képződmények, amelyek a déli felföldek és az északi síkságok határán - itt az Arabia Terra területén - húzódnak. Sok erre a lejtős tömegmozgással kialakult szerkezet, néhol törmelékszoknyák övezik a kiemelkedéseket, máshol pedig magányos hegyek figyelhetők meg. Az eltérő időben aktív, különböző külső erők hatása itt részletesen tanulmányozható.