A kormányprogram bevezetője

Itt elolvashatja a leendő MSZP-SZDSZ-kormány programjának bevezetőjét, amelyet Gyurcsány Ferenc kijelölt miniszterelnök írt.

Haza és haladás - az a vágy és ambíció hajt bennünket, hogy az új világot értő, alakító progresszió és a nemzeti sokaság felemelkedésének ügye újra összekapaszkodhasson. Mindenkire szükség van. Mindenki sikerét, felemelkedését kívánjuk szolgálni. Több, és nem kevesebb demokráciát kívánunk. Nyitott, nemzeti tradíciójára és jelenbeli teljesítményére büszke Magyarországban hiszünk.

Erős és sikeres Magyarországot teremtünk.

Erőset, amely nem ijed meg a kihívásoktól, amely bátran saját javára fordítja a nyitott, versengő világ új szabályait, alkalmazkodik az új globális realitásokhoz, de öntudatosan alakítani is kívánja azt. Sikeres Magyarországot teremtünk, amely polgárainak tehetségére, tudására, kezdeményezéseire épít, nem menekül a regionális és globális verseny elől, hanem megküzd nemzeti érdekeinkért, és az élre tör. Nem egyszerűen védekezni szeretnénk: azt tekintjük fő feladatunknak, hogy képessé tegyünk mindenkit arra, hogy megállja helyét ebben az új világban, hogy sikeres lehessen.

De nem minden a verseny. A köztársaság az együttműködésre épül: polgárok és közösségeik önkéntes, intézmények és szervezetek szabályozott, egymásért felelősséget viselő partnerségére. Verseny és szolidaritás, szabadság és felelősség kéz a kézben járnak. Mi alkotjuk Magyarországot: tízmillió ember - hasonlítunk egymásra és különbözünk. Ahányan vagyunk, annyiféleképpen tekintünk a világra, Magyarországra. Közös magyarságunk mögött meggyőződések, kultúrák, hitek és magatartások színes kavalkádja húzódik meg. Ez a sokféleség a forrása a köztársaság erejének, alkalmazkodó és megújuló képességének.

Demokraták vagyunk. Tudjuk, hogy a demokratikus köztársaság létezésének alapja a polgári és politikai jogegyenlőség, az alkotmányos keretek között szabadon szerveződő politikai nézetek, programok és szervezetek tisztességes versenye. Hisszük, hogy szociáldemokraták, liberálisok, konzervatívok és valamennyi alkotmányos politikai irányzat egymást elfogadó és tiszteletben tartó versengő együttműködésére épül a parlamentáris demokrácia. Az elmúlt tizenhat évben elsajátítottuk a politikai versengés szabályait, de eközben elhalványult az együttműködés kötelességének fontossága. Ideje felelős egyensúlyt teremteni az egymást tiszteletben tartó demokratikus politikai versengés és a különbségeket, alternatívákat megőrző együttműködés között.

Hazafiak vagyunk: magyarok és európaiak. Átéljük nemzeti örökségünk megőrzésének és gyarapításának felelősségét. Osztozunk az antikvitásra, a zsidó-keresztény hagyományokra, a felvilágosodásra és a polgárosodásra épülő Európa sorsában, magyarként gyarapítani, erősíteni és alakítani kívánjuk azt. Nincs visszafelé út: megsebzett történelmünk nem régi célok követését, hanem új tanulságok megértését indokolja. A bővülő Európai Unió teremtette keretben jöhet létre az a közös magyar haza, melyben a történelmi nemzet és a harmadik Magyar Köztársaság céljai és lehetőségei nem egymás rovására, hanem egymást gyarapítva érvényesülhetnek. A köztársaság választott, felelős vezetőiként tízmillió magyar polgár nevében, tizenötmillió érdekében kívánunk kormányozni.

A rendszerváltozással létrehozott harmadik Magyar Köztársaság alkotmányos rendje, európai normarendszere időtállónak bizonyult. A parlamentáris demokrácia, a szociális piacgazdaság, az euroatlanti együttműködés és integráció a modern Magyarország három pillére. De a rendszerváltozással nem kopogott be minden család ajtaján a biztonságos gyarapodás, a félelem nélküli élet. A politikai szabadság, a gyarapodó gazdaság mögött nem csak sikerek, hanem tengernyi kudarc és nem kevés reményvesztettség is meghúzódik. Kevesek gondtalansága sokak beletörődésével és reményvesztett lemondásával él együtt. Javuló személyes és családi esélyek, valamint be- és elzáródó sorsok kerülnek egyre messzebb egymástól. Az európai értelemben közepesnek számító jövedelmi és vagyoni különbségeket a többség nehezen tudja elfogadni. Egyre merevebbnek tűnik a magyar társadalom. A személyes sorsokat a tehetség, a szorgalom, a valóságos teljesítmény mellett - nem ritkán helyett - a családi származás, a születési hely határozza meg. Nem egy térségben generációk nőnek fel anélkül, hogy bárkinek is szakmája, rendszeres munkája lenne. Másik oldalon pedig azt látjuk, hogy soha ennyien nem tanultak a felsőoktatásban, hogy több lakás épül, mint bármikor az utolsó húsz évben. Nagy becsülete van a magyar műszaki, mérnöki tudásnak, művészek új generációja követel magának helyet a film, az építészet, a képzőművészet, az irodalom és a színház világában.

Magyarország sokarcú lett. Lendületes fejlődés és reményvesztett lemaradás egyaránt jellemzi. Fejlődés és lemaradás szigetszerűen messzire került egymástól, miközben lassan épülnek a szétválasztottakat összekötő társadalmi utak és hidak. A szétszakadt lehetőségek összekapcsolása az előttünk álló legnagyobb kihívás. Hogy ne veszhessen el egyetlen többre érdemes sors, tehetség, hogy kiteljesedhessen valamennyi ígéret, hogy ne az elveszettek, hanem a győztesek országát teremthessük meg. Felemelkedni, sikeresnek lenni és győzni. De nem keveseknek, a kiválasztottaknak, hanem mindenkinek - csak ez lehet a célunk.

Nyugatos életminőséget, környezetet kívánunk teremteni. Építünk és beruházunk, annyit, mint soha korábban. Utakat, vasutat, városközpontokat építünk, átépítünk iskolákat, kórházakat, szociális intézményeket, szabályozunk folyókat, építünk csatornákat. Mindeközben megváltozik a falu, a vidék képe, a beruházásokon új magyar ipar jön létre, megerősödnek a hazai kis- és közepes vállalatok. Magyarország a térség pénzügyi- és logisztikai központjává válik, modern, tudásintenzív gazdaságra épülő regionális központok oldják a Budapest-központúságot, idegenforgalmi centrum leszünk, átalakul a mezőgazdaság. Mindebből persze nem épül még új Magyarország. Ahhoz több kell. A beruházásokkal nem a régit kívánjuk megerősíteni, hanem egy igazságos, emelkedő országot kívánunk világra segíteni. Ehhez változások, reformok sokasága kell.

Nincs szükség új rendszerváltásra. Ez nem szükséges és nem is lehetséges. A rendszerváltozás során és nyomán kialakult viszonyok okos, bátor, de mégis mértéktartó kiigazítására van szükség. Új reformkorra. Országreformmal, reform Országgyűléssel, reformkormánnyal.

A szükséges változások alapja és befogadó kerete annak közös megértése és elfogadása, hogy az új Magyarország csak szabad, felelős autonóm polgárok teljesítményéből építkezhet. Mi vagyunk Magyarország. Nemzeti múltunkkal és cselekvő jelenünkkel. Nemzeti, társadalmi létezésünk közepében nem az állam, hanem a törekvő polgárok, a tenni akaró családok, az önkéntes civil együttműködések sokasága áll. A köztársaság nem tud többet tenni polgáraiért, mint amennyit ők tesznek önmagukért és egymásért. Az országnak nincs polgáraitól független teljesítménye. Az ország minden ereje, minden képessége, hogy felemeljen, hogy bátorítson, vagy éppen óvjon - polgáraitól származik. Erős Magyarország nem önzésből vagy követelésből, hanem önmagukért és a közért felelősséget vállaló hazafiak munkájából, erőfeszítéséből, együttműködéséből épül.

A változást az államon és a politikusokon kell kezdeni. Hogy az állam ne akadályozó terhe, hanem segítő partnere legyen életünknek. Polgárok és családok milliói hatalmas utat tettek meg az elmúlt másfél évtizedben. Küzdöttek, nem ritkán küszködtek és változtak. Mert nem volt más választásuk. Munkahelyet váltottak, tanultak, sokszor lakóhelyüktől messze vállaltak munkát. Hitelt vettek fel, hogy tanuljanak, hogy lakást vegyenek, házat építsenek. Az állam eközben mozdulatlan maradt. Így mára a demokratikus képviseleti rendszer az Országgyűléstől a megyei és települési önkormányzatokig, a pártok működése, benne a pártpolitikai tevékenység finanszírozása, a közigazgatás szinte teljes egésze lendítő erő helyett visszahúzó teherré vált. A bátor igazságok helyett a féligazságok és az alig leplezett hamisságok formálják az államélet bántóan nagy részét. Ahelyett, hogy az állam és a politikusok példát mutatnának alkalmazkodásban, fejlődésben, csak kullognak az emberek után, és ezzel sokat vesztettek hitelükből, hitelességükből. Változni és változtatni kell! Kevesebb kiváltság, nagyobb teljesítmény, kisebb bürokrácia, átlátható és ellenőrzött gazdálkodás - ezek a reformok fő irányai.

A magyar egészségügy és az oktatás egyre nehezebben birkózik meg azzal az alapvető feladatával, hogy szolgáltatásait egyenlően, átláthatóan és hatékonyan nyújtsa, hogy a legfontosabb közjavakból, az egészségből, a tudásból és a kultúrából igazságosan részesedhessen mindenki, hogy a közöttünk meglévő társadalmi különbségek csökkenjenek. Ma ennek sokszor az ellenkezője történik. Az egészségügyi szolgáltatásokból való részesedés mértékét és minőségét meghatározó módon döntheti el, hogy ki hol foglal helyet a társadalmi hierarchiában, kinek milyen kapcsolati vannak, melyik városba, faluba született. Az egymást kiegészítő és erősítő egyéni- és közfelelősség szabályozott, ellenőrzött, együttműködő rendszere helyett átláthatatlan érdekviszonyok és alkuk alakítják az egészségügy hétköznapjait, emiatt egyaránt elégedetlen saját helyzetével a beteg, az orvos, a nővér és az egész rendszer mögött ott álló állam is. Mindenki vesztesnek érzi magát. A jelenlegi rendszerben csak egymás rovására lehet előnyöket kicsikarni, de azt is csak rövid távra. Átfogó egészségügyi reformra van tehát szükség, új társadalmi szerződésre, új modellre az egészségügyben. Nem várunk tovább.

Az oktatásban sok minden történt a rendszerváltozás óta. Önmagáért való átgondolatlan változtatás és progresszív reform egyaránt. Nem tudtunk ugyanakkor változtatni a két évtizede tartó legijesztőbb tendencián. Azon, hogy a magyar iskolarendszer nem csökkenti, hanem megőrzi, sőt nem egyszer felerősíti a gyerekek, a tanulók otthonról hozott családi, társadalmi különbségeit. Az oktatási rendszerünk a társadalmi egyenlőtlenségek őrzője, a társadalmi tagoltság átörökítője, a társadalmi elit közpénzen történő újratermelője. Ez nem a pedagógusokon, hanem az iskolaügy irányítóin múlik. Őrizni kell az iskolát, és utat nyitni a tehetség felemelkedésének. Az iskolát a legnemesebb magyar hagyományoknak megfelelően újra a magyar társadalmi-gazdasági progresszió motorjává kell tenni. Ez az ország érdeke, ez gyermekeink, unokáink, a jövő generációinak érdeke. Nem várunk tovább.

Mindezek az elmúlt tizenhat év adósságai. De ez nem minden. A kormányzati ciklus első felében helyre kell állítani az államháztartás egyensúlyát. Az elmúlt öt-hat évben egyre több, és egyre nehezebben elviselhető terhet tettünk az állam nyakába. Az indokolható szociális és modernizációs célok nem jártak együtt kellő költségvetéspolitikai felelősséggel. Függetlenül attól, hogy a fenntartható növekedés egyensúlyi pályájáról történő letérés 2000-2001-ben kezdődött, nem kétséges, hogy a nagyobb felelősség a 2002-2006 közötti kormányokat terheli. Összességében az a helyzet állt elő, hogy a társadalmi igazságosság és modernizáció programjának kiteljesítését veszélyezteti az elfogadhatatlanul magas költségvetési hiány. Ezért az új kormány megalakulását követően azonnal intézkedéseket hoz az államháztartás egyensúlyának helyreállítására. A ciklus közepére teljesíteni kívánjuk a költségvetéssel kapcsolatos maastrichti követelményt. Ehhez rövid távon az állam kiadásainak jelentős csökkentésére, bevételeinek pedig érdemi növelésére van szükség. Nem várunk tovább.

Új Magyarországot teremtünk. Tisztességes, bátor reformkormányzással. Tudjuk, hogy mi, politikusok önmagunkban erre nem vagyunk képesek. Ezrek és milliók együttműködése, partnersége kell. Sokak egyező akarata, cselekvése. Új reformkorra van szükség. Nagyobb igazságosságra, több demokráciára. A nyugalom és a méltányosság megőrzésére. Nagyszerű célokhoz lelkesedés társul, szenvedélyes hit egy jobb világban. És alázat, tudva, hogy a kihívás, a feladat fölénk magasodik. Tudjuk azt is: jó döntéseink mellett bizonyosan lesznek tévedések is. Kerülni fogjuk a dölyfös mindenhatóság látszatát, a kérlelhetetlenséget, tettekben való határozottságunk a hazával, a demokratikus renddel szembeni alázattal párosul.

Tudjuk és tesszük a dolgunkat. A szociáldemokraták és szabad demokraták kormánya a haza felemelkedését kívánja szolgálni, a haladás ügyét, minden magyar ügyét.

Egy jobb és igazabb világért!
Magyarországért, a köztársaságért!

2006. május 30.

Gyurcsány Ferenc