Teszt: Renault Modus 1.6 16V Privilege és 1.5 dCi Dinamique

Az Autó-Motor szerkesztősége 1.6-os benzinmotorral, az [origo] autó 1.5-ös dízellel tesztelte a Renault új kisautóját, a Modust. Össze nem hasonlítottuk őket, tegyék meg Önök!

A Modus elsőre igazi divatautónak tűnik, sőt, igazából másodikra is. Ha jól megnézzük az általa nyújtott szolgáltatásokat, azt tapasztalhatjuk, hogy gyakorlatilag ugyanezeket a szolgáltatásokat megkaphatjuk - akár cégen belül is - jóval olcsóbban, bár kétségtelenül nem ilyen szépen, vagy inkább "aranyosan" csomagolva. Ezért nem igazán érdemes az autót hasonlítgatni, inkább vizsgáljuk, mint egyéniséget.

Külső

Az autónak két igazán erős pontja van: az egyik a motorja, a másik a design, ezen belül is főleg a külső design. Nagyon ügyesen találták el az autó arányait, egyterű megjelenése ellenére nem tűnik nagyon magasnak, az alacsony övvonal és sárvédő-szélesítések miatt az autó vizuális súlypontja aránylag alacsonyan van, a hatalmas ablakok miatt szellősnek látszik kívülről. Játékosak a lámpái, főleg az elsők, a Renault átvette a trendet, és a visszapillantó tükrökbe integrálta az irányjelzőket. Ugyanakkor kicsit variált is rajta, mert a tükörház "nyelében" van az index.

Érdekes ötlet, hogy az ötödik ajtónak lehet az alsó részét külön is nyitni, de ennek a gyakorlati jelentősége nulla, mivel az apró nyíláson szinte semmit nem lehet berakni. A hátsó ajtó egyébként további kritikát érdemel, mivel nyitógombjai, mindjárt három (!) - a két szélsővel a "kisajtót" lehet nyitni, a középsővel az egészet - a rendszámtábla feletti kis ereszen lefelé vannak elhelyezve, így nemcsak azonnal bekoszolódnak, de elsőre nem is könnyű őket megtalálni. Ráadásul a csomagtérajtó nem nyílik elég magasra, így a 175 cm-nél magasabbak könnyen beüthetik a fejüket.

Belső

Számomra itt "bukott" el a Modus, mivel a belseje csalódást keltő. Beüléskor, ami először feltűnik, az a hatalmas, kopogós műanyagtenger. Egy majd' 4 milliós, kifejezetten "életmód-autó"-nál én ezt megengedhetetlennek érzem. A sivárságot csak fokozza a középre tett műszeregyüttes, ami miatt a vezető előtt hosszan csak egy értelmetlen polc, illetve a rengeteg műanyag terül el. Az ajtókon van némi kárpit, talán enyhítené is a rideg műanyagok uralmát, ha nem az ajtó hátsó részén lenne elhelyezve úgy, hogy teljesen kiesik a vezető látóteréből. A látványos spórolás megkoronázása, hogy az A oszlopnál egy csíkban kikandikál a fémfelület a borítás alól.

Az első üléseken kényelmesen el lehet férni, a vezetőülést ugyan lehet állítani, ám nem hiszem, hogy sokan emelnék meg az alaphelyzetben is elég magas széket. A kezelőszervek logikusak, könnyen elérhetőek, az ergonómia jó. A középre tett digitális kijelző minden érdemleges adatról tájékoztat - van szerencsére vízhőfokmérő is - ám éjszaka bántóan erős a fénye, elférne egy Night panel funkció. A kilométerórának, hasonlóan az összes ilyen digitális órához, van némi késése, de ez a gyakorlatban nem zavaró.

Katt a képgalériához!

Motor, menettulajdonságok

A nálunk járt Modusban a jól bevált, 1.5 literes, 80 (82?) lovas dCi motor dolgozott, meggyőzően. Jó partnere volt a felfüggesztés is, ügyesen találták el a francia mérnökök az egyensúlyt a kényelem és a stabilitás között. A Modus magabiztosan veszi a gyorsabb kanyarokat is, ugyanakkor a botrányos budapesti utakon sem rázza ki a lelket az utasokból. Csodákra ne számítsunk, de nagyon kellemes a Modusban utazni.

A váltó ugyan kicsit franciásan könnyed, nagyon távol áll a németes-japános precizitástól, de mégsem rontja el az autó összképét. Kifejezetten élvezetes vezetni, autópálya-tempóig jól gyorsul, pörgetéskor sem tolakodó a hangja, de nem is érdemes forgatni, mert a motor 2000-től 3500-ig a legfickósabb (1500-ról is jól elindul). Ellentétben a többi modern, kisköbcentis dízellel, nem hajlamos a lefulladásra sem. A fogyasztása - természetesen - megnyugtatóan alacsony.

Következtetés

Nehéz ítéletet mondani a Modusról, a megcélzott vevőkör a fiatal párok, illetve a fiatal vagy fiatalos hölgyek lehetnek, akik Nyugat-Európában megengedhetnek maguknak egy ilyen árú autót. Nálunk ez sajnos kevésbé jellemző. Ugyanakkor a Renault agresszív reklámkampánnyal támogatja a modellt, ami azt sugallja, hogy komolyan el akarják adni kis hazánkban. A Modus szerethető autó - én kifejezetten megkedveltem rövid ismeretségünk során - mégis úgy gondolom, hogy ennyi pénzért nem számíthat sikerre. Az alapára 3 millió alatt van az 1,2-es 75 lovas benzines motorral, ennyi pénzért viszont kvázi fapados. Az általunk tesztelt - jól felszerelt, de közel sem luxusváltozat - pedig közel 4 millió forint. Az alapváltozatot nem ajánlanám senkinek, a jobban felszerelt, jobban motorizált viszont annyira drága, hogy nem feltétlenül éri meg. Ennyi pénzért egy jobban motorizált, vagy jobban felszerelt alsó-középkategóriás autót is kapunk. Összességében marad, hogy valaki szerelemből vegye meg a Renault Modust, amire a jópofa kisautónak meg is van az esélye.

TS