Tűzforró - Audi A3 2.0 TDI

A megújult Audi A3-as a rávasalt Single Frame hűtőráccsal sokkal karakteresebb lett, a lényeg viszont nem változott. Prémium kompakt, kiváló (feláras) ülésfűtéssel.

Hogy ismét a magánügyeimmel hozakodjak elő, a teszthét alatt főleg kétszemélyes üzemmódban használtam az autót. Hátra keveset mászkáltam, beültünk, mentünk, kiszálltunk, ebben a formában tökéletes társ volt az A3-as. A csomagtartó nem nagy, de két személynek pont elég, ráadásul akad benne akasztó a szatyroknak, s háló a kisebb csomagok rögzítésére is. Ami viszont legjobban bejött, az az ülésfűtés.

Fázós vagyok, gyűlölöm a telet, eleve sapkában, sálban, nagykabátban szállok be minden autóba, s első dolgom, hogy maximumra tekerjem a fűtést. Ha már itt tartunk, az A3-as viszonylag hamar kellemes hőmérsékletet teremt, de nálam mindez mit sem ér, ha az ülés alulról nem melegíti a melegítenivalót. Mániának is mondható ez a beteges ragaszkodás a székfűtéshez, mit csináljak, én szeretem azt az érzést, amit egy ismerősöm irodalmilag maga alá vizeléshez hasonlított.

Általános tapasztalatom szerint az ülésfűtések olyanok, hogy hullámokban támadnak az emberre, langyos-langyos, majd kis szünet, s elölről az egész. Hát az A3-asban nem. A meleget eleve hatállású kapcsolóval lehet szabályozni, csúcsra járatva valami olyat művel, mint egy radiátor. Semmi kihagyás, állandó, sőt, fokozatosan erősödő a meleg, megesett, hogy ki is kellett kapcsolnom, mert szinte égetett. Csodálatos!

Ugyanígy nem tudok rosszat mondani a kétliteres dízelre sem, amely a nemrégen próbált Passat Variantban piciny csalódást okozott. Amennyivel az A3-as kisebb a puttonyosnál, annyival jobb volt most az egész benyomás, még akkor is, ha hidegen meglepően hangos tud lenni. A kerregés bemelegedve, menet közben is hajlamos betolakodni az utastérbe, de a zajszint azért korántsem kellemetlen.

A 140 lóerős motor 320 Nm-es nyomatéka 1750-es percenkénti fordulattól áll rendelkezésre, a valóságban azonban inkább kétezer körül érezni brutális tolást. Ez alatt gyakorlatilag nem történik semmi, ahogy a Passatnál se, 4500-ig viszont nagyon nagyot lehet autózni. Városban gyakorlatilag nem adódhat olyan helyzet, amely zavarba hozná a 2.0 TDI-t, ugyanígy az előzés is gyerekjáték vele. Fogyasztása egyenesen álom, az átlag 6,9 liternél állt meg, néhány megkergetéssel, rengeteg várossal és fűtésmániával együtt. Ez azért igencsak baráti.

Az Audi-váltókat imádom, pontos, jól kapcsolható szerkezetek, ez a hatsebességes erős forszírozásra viszont hajlamos volt akadni. Nem tudok másra gondolni, csakis egyedi hibára, korábban ugyanis sose tapasztaltam ilyet. A futómű viszont hibátlan, hála neki az A3-as szépen fekszi a kanyarokat, tempósabb kanyarvételnél rakosgatja a farát is. Nem gonoszan, nem alattomosan, uralható az egész. Finom.

A kormány kifejezetten közvetlen, kis kanyarintás és már megy is az autó, amerre kell, az új Clióba átülve, ugyanerre számítva majdnem bajba kerültem. Pedig miután hozzászoktam, az se tűnt rossznak, sőt...

Az Audi árképzésében is hangsúlyozza, hogy prémiummárkáról van szó, az A3-as alapára manuális klímával, de ESP, függönylégzsák és gyári CD-s rádió nélkül is 6,25 millió forint. A tesztautó a maga rengeteg extrájával a hétmilliót is átugrotta, nem kevés pénz ez egy ekkora autóért. Persze akinek számít a név, nyugodtan vegyen Audit Seat Leon, Volkswagen Golf vagy éppen Skoda Octavia helyett, nem biztos, hogy jobban jár, de azt érezni fogja, hogy kapott valamit a pénzéért. Az is valami.

Koncz Dávid