Apu barátja - Opel Vectra GTS 2.0 Turbo

Vége a kockafej-korszaknak, itt az új, cicaszemű Opel Vectra. A kétliteres turbóssal apu állatkodni is tud, miután a családtól jól megszabadult.

A 2,7 méteres tengelytávnak hála a hátra szorultaknak sem lehet oka panaszra, ahogy a régiben, úgy az új Vectrában is kényelmesen el lehet helyezkedni. Van helye a lábaknak, fejeknek, s akár a vállaknak is, de az intim szférákba való csúnya betolakodás csak két személy egyidejű elhelyezésével kerülhető el. Ezt sugallja egyébként a tervezés is: az utasoknak a hamutartó felett van egy kis vezérlőpanelja, ezen játszadozhatnak a levegővel, de ugyanígy belenyúlkálhatnak a zenébe, ám a kétszemélyesség megcáfolhatatlan bizonyítékaként Opelék a konzolon csak kettő, azaz kettő fülhallgató-csatlakozó bemenetet rejtettek el. Ennél azért sokkal-sokkal bosszantóbb, hogy hiába akad számos tárolórekesz imitt-amitt, pohártartó az nincs, hadd boruljon az üdítő, forrócsoki, amerre csak akar.

Vectrából van négy-, ötajtós és kombi (Caravan), mi most a középsőt próbáltuk. A négyajtóstól annyiban különbözik, hogy a nyújtottabb hátsó szélvédőnek akad ablaktörlője, a hátsó ajtó szögletesebb, utána meg jön még egy kis háromszögablak, amelynek egyik befogója a mellesleg emelkedő övvonal folytatása, átfogója pedig a tetővonallal közel párhuzamos egyenes. Méretileg semmilyen különbség nincs a két konstrukció között, csak a csomagtartó miatt érdekes, hogy ki melyiket veszi; a puttony csomagrögzító hálóval, miegymással alaphelyzetben 500 literes, az ötajtósé kényelmesen rakodható, s ami a négyajtóstól megkülönbözteti, hogy döntögetéssel 1360 literig bővíthető. A sima limuzin csak 1050-ig.

Vectra + kétliteres turbó = családi sportlimuzin. Ez a motor azonban nem teljesen ugyanaz, ami a Sport, illetve GTC Astrában dolgozik, azokban 200 lóerőt tud, a Vectrába viszont 175-re butított változatát szerelik. Hogy miért, fogalmam sincs. Illetve hazudok, az árlista áttanulmányozása után úgy sejtem, az Opel szándékosan próbál "van ennél jobb"-érzést kelteni, hiszen van neki 2,8-as, V6-os turbója is 230, illetve 250 lóerővel. Sportosabb apuknak különösen ajánlva.

Ezzel a 175 lóerővel lendületes, de korántsem szakítós autózgatásra való a Vectra, a turbó ellenére is "csak" 9,1 másodperc alatt tudja a százas sprintet. A vége 230-nál van, addig szolidan kúszik felfele a sebességmérő mutatója, legyen akármennyi a fordulat, a motor ereje állandónak érződik. A turbó szinte észrevétlenül dolgozik, aszfaltfeltépés igazából semmikorse nincs (a kipufogó viszont finoman durmog, jóóó), a 265 Nm-es maximális nyomaték amúgy 2500-tól van meg. Aki akarja, egy-egy keményebb odalépéssel simán letörölheti a mosolyt az önjelölt utcai macskajancsik arcáról, de vigyázat, a túlzott keménykedésnek ára van.

A kétliteres turbónak eleve nagy az étvágya, főleg városban kavirnyálva simán benyakalt több mint 12 litert, keményen hajszolva 16 körül alakult az átlag. Nem kevés, főleg a - viszonylag - szolid menetteljesítményeket figyelembe véve, az 1,9-es dízel sem ment sokkal rosszabbul, viszont sokkal kevesebbe került. A hatsebességes kézi váltó érdekes eset, a kollégák, akik az elsők között próbálták az autót, dicsérték, külön kihangsúlyozva, hogy pontos, rövid utakon jár, satöbbi, rám viszont kelletlen, akadós benyomást tett.

Oké, a reggeli mínusz tízfokos hideg se emberre, se technikára, se semmire nincs jó hatással, de hogy ilyenkor komoly kínszenvedés legyen egyesből kettesbe tolni a kart, az azért sok. A helyzet később sem javult, jó lassan, megfontoltan lehetett csak kapcsolgatni, de a kezdeti dicshimnuszok miatt hajlamos vagyok azt hinni, hogy valami egyedileg romlott el benne.

Az IDSPlus futóművet az Opel tökéletesítette, de ebből sokat nem érezni: ugyanolyan jó, mint volt. Ha kell, kényelmes, ha kell, sportos, a "keménykedéshez" csak a Sport gombot kell benyomni. Ezzel ugye elvileg a teljesítményen is tekerünk egyet, a GTC-ben sportozva volt is vigyorgás jól, a Vectrában viszont nem annyira: a hang jobb, de sokkal-sokkal jobban nem megy, kárpótlásul a keményebb futóművel jókat lehet kanyarodni. Billegés nélkül.

Legvégül elhadarnám gyorsan, hogy borzasztó bonyolult lett a menü kezelése, az Opel mintha megirigyelte volna a BMW ájdrájvját: a középső tekerővel irányítható minden, többek között azzal kell kijelölni azt is, hogy a hat CD-s váltóba hova kerüljön a lemez. Míg én erre rájöttem, hajjaj... Nem jó, hogy a képernyő sose írja ki, hány perc, hány másodpercnél tart egy CD, így volt ez korábban is, és nem tetszett akkor se. És azt sem értem, miért nem lehet elintézni végre, hogy hangerőállításnál lássék, 12-nél vagy 5-nél tart a szint, ez tényleg annyira apróság, hogy nem igaz. A vízhőfokmérőt hagyjuk is.

Kikészített az ablaktörlő is, volt vagy nyolcezer kilométer az autóban, mégse törölt, csak maszatolt, az üvegen meg rémes hangok kíséretében inkább ugrált, mint siklott. Mindettől eltekintve a Vectra továbbra is jó választás a középkategóriában, ezzel a motorral elsősorban azoknak ajánlott, akiknek a lendületesebb haladás megér egy kicsivel magasabb benzinszámlát. Az alapár 7,45 millió forint, a tesztautóban ülésfűtéssel, miazmással, volt még vagy hétszázezernyi extra. Nem rossz, de akkor már inkább Honda Accord Type-S 7,63 millióért, és nemcsak azért, mert 2,4-es motorja van: japán, nem pedig uncsi német.

Koncz Dávid