Bitang - Seat Toledo 2.0 TDI DSG Power-Box

A Seat annak idején formabontó, mára megszokott Altea, Toledo kettőséhez nemrég csatlakozott a Leon is, ránézésre hát a legnagyobb, a puttonyos a házi dobogó legalsó fokára szorult. De egy motor- és egy optikai tuning közel csodákra képes, a DSG automata váltó meg egyszerűen zseniális. Újabb rámeredés korunkra.

De külsejéről nem is parlíroznék többet - tény, hogy meggyőző, kellően agresszív, a matricázással meg pláne magamutogató, direkt figyelemfelkeltő. Az alacsonyra húzott műanyag elemekkel azért vigyázzunk, a felnikkel úgyszintén. Jut eszembe, a hátsó szélvédőről valaki precízen leszedte a feliratot... Remélem, Trabira szánta, az azért elég vicces volna.

A Toledo belsejéről szintén maximum ennyit, annyit, hogy egyszerű, funkcionális. A műanyagok keménykék, a kárpitokról sem feltétlen az abszolút minőség jut eszünkbe, de nem kevésbé tartós a többségnél. Az ergonómia rendben van, miként a középkategóriás helykínálat, kényelem, a praktikum is. A picurit sportos hozzáállás itten is adott, nem baj, sőt. A sötétben mélyvörösesség izgalmas.

Persze főleg attól, amit az autó tud. Már akkor is, ha csak "mezei" PD TDI. De ez, Fenevadunk nem az. Sportos üléspozíció belő, sportos, kagylós szék, jó fogású, minden irányban állítható bőrkormány. A műszerfal közepén a fordulatszámmérő, a mutatók hatórásak, klassz. A pedálrend szokós. Mehetünk.

Vezettem már ugye ezzel a soros négyhengeres, 16 szelepes turbódízellel nem is egy VW-félét, ám a DSG váltóval még nem randiztunk, és hát ne feledjük, a Power-Boxnak hála 166 lóerővel és 380 Nm-rel gazdálkodhatunk. Okosan.

Melegszünk együtt a motorral fölfelé, az út is takony. Poroszkálásilag az van, hogy a DSG gondolom, dolgozik, pakolgatja a fokozatokat serényen, haladunk, ahogy telik-múlik az idő, már nem is kerepelünk, kellemes dízelhang, nyomatékból nyugdíjasan is minden megoldódik, hifi be is kapcsol, nem kellett volna, finoman szólva is pocsék.

De tisztább, szárazabb helyre tévedtünk. Víz, olaj, adrenalin, minden üzemi hőfokon. Éééés tessék! 0-100: bitang. Úgy 8 mp körül. Lehet, tán alatta is. Semmi tudományosság. Az érzés sokkal fontosabb, és az üdítő. Újra próbál. És megint. Aztán tovább, és hamar 200 az a 100. Fújtató, dühöngő turbódízelség, isteni.

Ha kiiktatnánk a felügyelő szervet, az alapszinten is felér gumikészletünk legyilkolásával. Egyesben tép, kettesben túrva tép, még hármasban is mar. Taknyon meg elforog. Hadd villogjon a kis ESP-visszajelző... Ez a közel 400 Nm nagyon sok, tényleg. Rugalmasság. Dinamizmus. Előzés? Kerülés. Ugrás. Alázás.

És ez a DSG valóban uralkodik! Félelmetesen gyors, ördögi szerkezet. Kézi kapcsolgatása külön élvezet, de fullautomatán, Sportban is melegen ajánlott. A Fenevad meg dühöng előre, dúl a harc a tapadásért. Szerettük a Leon hatsebességes manuális váltóját, de ez megeszi reggelire. Ja, kérem, kettő (kuplung) az egy, gép az élőlény ellen, így könnyű.

A fékerőre sem panaszkodhatunk, a futómű, a kormányzás is derék. A rásegítés mértéke tán csöppet túlzott. És nem billegünk, nem bolyongunk feltűnően. És, ha jön az a kanyar, és elvállaljuk, mert miért ne, de csak óvatosan..., hát fordul, majd' sportkocsisan. A kigyorsítás meg elementáris.

És az erő, a sport nem megy maximálisan a komfort rovására - ha arról van szó, bizony el lehet vele unatkozni innen oda, a nagyi lekvárja is a helyén marad, a cédéből is ki lehet hallani valamit, csak akarni kell. Meg ismerni a nótát.

Amit a legszebben azért biza' tuningolt Toledónk danol. Torkát megnedvesítendő pedig - külsejével és arzenáljával szemben - szimpatikusan szerény: hajszolva, a lehetőségeket emberesen kiaknázva valamivel 10 liter fölött, urasan akár 7 alatt is eldorombol százon. Aha, a kettő között az átlag.

Hát így. Már megint egy dízel, már megint egy dízel egyterű, ami élménydús napokat szerzett. Gazdáinak meg nyilván többet. A doppingkúrával, egy amúgy gazdag Stylance felszereltségi szint mellé mindennel, mi főleg szemnek, na ja, lazán 8 millió környékére varázsoltuk Toledónk árát.

Megkockáztatom: megéri annak, ki ilyesmiért sírja könnyesre szemét, s álmatlan forgolódási közepette azt várja asszonykájától, hogy a családi kasszáért is felelős oldalborda egyszer majd így szól: jól van, apa, vegyük meg azt a Seat autót! Ha pirosban, hát pirosban. Mucho gusto.

/auto/ujdonsag/20041107eljen.html/auto/ujdonsag/20040912limuzin.html

Kántor István