Új módi az Alfánál - Q2 menetpróba

Q2. Első hallásra nem mond semmit, de mindjárt érthetőbb, ha mellétesszük, hogy Alfa Romeo. De miért kettő, és nem négy? Mert minden autóban nem lehet négy, de a kettő több mint az egy. Értik?

Nos, mi kipróbálhattuk, hogy miként viselkedik ez a rendszer az első két modellben, amibe beleszerelik. A 147-es és a GT 1.9-es JTDm motorral szerelt változatába lehet rendelni, vagyis egyelőre csak a 150 lovas turbódízelhez jár. A motor nagy nyomatéka indokolta ezt, hiszen a turbódízelek alacsony fordulaton megjövő nagy nyomatéka sokszor tapadásvesztéshez vezet. A Q2 önmagában nem csak a difizárat jelenti, hanem felszereltségi csomagot is, amely sportosabb futóműből, 17-es alufelniből, ezüst tükörházból, hátsó légterelőből, krómozott kipufogóvégből és egyedi belsőből áll velúr bőrkárpittal és alubetétekkel. Az egész csomag 800-1200 eurós felárért kapható, pontosan még nem tudjuk, hogy hazánkban mennyiért.

saját- és sajtófotók a galériában

Ezzel majd később is ráérünk foglalkozni, hiszen minden bizonnyal lesz Q2-es tesztautó, addigra meg ára is. Sokkal fontosabb, hogy már vezethettük, és a rendszer tényleg nagyon jó. Igaz, arra nem volt lehetőség, hogy egy hagyományossal összemérjük, de azért így is meglepő dolgokat művelt mindkét autó. Egyrészt csúszós úton egész nagy a hajtóerő, jól elgyorsul. Álló helyzetből is kiválóan ki lehet lőni, de ez nem annyira fontos. Kanyarokban viszont rengeteget javít az autó viselkedésén, erőltetett menetben jelentősen csökken az alulkormányozottsági hajlam. Az autó szinte mindig oda megy, ahová akarom, persze ha fizikai korlátokon belül maradok. Létezik ugyanis az a sebesség, amikor már két hajtott kerék sem elég ahhoz, hogy az autó beforduljon.

Ettől függetlenül nagyon tetszett az a változás, amin a két autó keresztül ment. Mindkettő nagyon sportosan vezethető, biztonságosan kezelhető lett.

A GT már eddig is nagyon sportos volt jelentős kanyarsebességekkel, kiváló üléspozícióval és szinte tökéletes tartású ülésekkel. Belül szinte semmi nem változott, más a műszerek számlapja, más színű a középkonzol, de maradt a 147-es dizájn a tuti ülésekkel. Kívül a szép alufelni már dob rajta valamit, de igazán az adottságai teszik vonzóvá. A difizár áldásos tevékenysége miatt már egy kicsit sajnáltam is, hogy a VDC-t nem lehet kikapcsolni, csupán az ASR-t tudtuk hatástalanítani. Az autó mindenhová gyönyörűen fordul, miközben nem annyira kemény, hogy szétüsse a derekamat. Lehet vele kerékvetőn menni, sőt a farát kicsit lehet lóbálni is, ezt engedi az elektronika. A GT így már nem csak gyönyörű, hanem egy nagyon jó, élménydús sportkupé, de én valahogy erősebb motorhoz is párosítanám ezt a Torsen-difit, mondjuk a 3.2-es benzineshez. Gondolom, már a gyáriak is gondoltak erre.

Érdekes módon nekem így is a 147-es tetszett jobban, bár ebben nem annyira jó az üléspozíció, nem annyira szép, és nem is annyira sportos. Könnyebb a kormány, magasabban ülök, tehát egy mindennapibb autóról beszélünk. A gumik sem tapadtak annyira, mégis mozgékonyabbnak tűnt. Ez azért is lehet, mert nem olyan hosszú a hátulja, meg körülbelül 60 kilóval könnyebb a GT-nél. Valahogy az élmény nagyobb volt, de lehet, hogy csak az játszott szerepet, hogy másodjára mentem ezzel, és egyre jobban megismertem a kanyargós tesztpályát.

Igazából egyikre sem tudok rosszat mondani: valóban sokat javult a vezethetőségük, amivel már eddig sem volt gond. Elsősorban a sportos sofőrök örülhetnek ennek, de mint tudjuk, az Alfát általában ilyenek veszik. Vagyis az olaszok megint rátaláltak valamire, amitől az autóik szerethetőbbek lesznek, de kíváncsi vagyok, hogy itthon mekkora lesz erre az igény. Én már csak azért megvenném, hogy télen ne kelljen küszködni, hiszen egy difizáras-elsőkerekes autó majdnem úgy megy a hóban, mint egy összkerekes.

Vida János