Mit keres Göbbels a lágerben?!

Volker Schlöndorff az első német filmrendező, aki Oscar-díjat nyert. Günter Grass A bádogdob című regényének filmadaptációjával azonban nemcsak az Amerikai Filmakadémia elismerését váltotta ki, hanem bekerült minden idők legnagyobb filmrendezői közé is. Azóta Hollywood és Európa között ingázik: hol óriás költségvetésű szuperprodukciót forgat, hol szerény szerzői filmet. Legújabb munkája az utóbbi kategóriába sorolható. A kilencedik napot Németországban még be sem mutattak, Magyarországon azonban már látható volt a bajor filmnapok keretében.

- Ezek szerint Önt nem zavarja, hogy most is - és már egy pár éve - rendre készülnek hasonló témájú alkotások. Németországban például most mutatták be a Hitler utolsó napjai (Der Untergang) című filmet, ami a németek első komoly történelmi filmje Hitler birodalmáról. Ez például hogyan befolyásolhatja az Ön filmjének fogadtatását?

- Fogalmam sincs. Az ember megcsinálja a saját filmjét, mert úgy érzi, hogy ezt a történetet el kell mesélnie, és mire körbetekint, észreveszi, hogy mások épp egy hasonló történetet mesélnek. Így válunk észrevétlenül egy korszellem vagy egy új hullám részeivé. Hogy egymás munkáira milyen hatással vagyunk - nem tudhatjuk. Az én munkám egy rendkívül individualista történet, egy ismeretlen papról szól, e tekintetben tehát semmilyen hasonlóságot nem mutat a Hitler utolsó napjai című alkotással, ami egy történelmi tabló. A kilencedik nap-ot én inkább a klasszikus filmek közé sorolnám, egy régi hagyomány folytatójának látom, és nem a legfrissebb Hitler-filmek vetélytársának.

Volker Schlöndorff és Ulrich Matthes az Örökmozgó előtt

- És ahhoz mit szólt, hogy az Ön által kiszemelt főszereplő előző alakítása épp a Hitler utolsó napjai című filmben Joseph Göbbels figurája volt?

- Ezt természetesen tudtam, mielőtt felkértem őt az atya szerepére. Mondtam is neki: felkínálok neked egy remek lehetőséget arra, hogy kimosd magadból azt a szennyet, amit Göbbels megformálása jelentett. Csak annak drukkoltam, hogy a mi filmünk még a Hitler utolsó napjai előtt mozikba kerüljön, mert szerettem volna elkerülni, hogy amikor a nézők Ulrich Matthest papi jelmezben a koncentrációs táborban látják, összesúgjanak, hogy 'Mit keres Göbbels a lágerben?!'. De mióta magam is láttam a Hitler utolsó napjai-t, már egyáltalán nem érzem a veszélyét ennek. Amikor ugyanis az ember Göbbelst látja a vásznon, eszébe sem jut, hogy ő valójában Ulrich Matthes. Sőt, az sem, hogy egy individuum - csak egy történelmi portré. Nem ember.

- Érdekli egyáltalán a németek fiatalokat ez a téma? Nincs belőle már elegük?

- Valójában elegük van. Illetve a tévében még mindig magas nézettséget produkálnak a II. világháborút feldolgozó dokumentumfilmek - vélhetően azért, mert az idősebbek mindenképp megnézik őket. A moziban más a helyzet. Persze ott is vannak alkotások, amelyekre sok jegy elkel - mint például a Schindler listája vagy A zongorista -, de az európai művekre sokkal kevesebben kíváncsiak.

A kilencedik nap - Nézzen még több képet a filmből!

Éppen ezért volt nagy szenzáció, hogy a Hitler utolsó napjai-ra már az első héten félmillióan váltottak jegyet. Ebben a közönségben azonban nemcsak a rendszeres moziba járók találhatók meg, hanem sokan az idősek közül is, akik kizárólag a téma miatt mentek el a moziba. Azt hiszem, a fiatalok körében ez a film még a felfedezés erejével hat. Ők valójában nem ismerik mélyen a történelmet. De összességében azt mondhatom: a német publikumnak elege van a témából - csakúgy, mint nekem. Éppen eleget hallgattunk róla az iskolában és mindenütt. Valahogy úgy vagyunk vele, mint a legtöbben a westernfilmmel: azt hisszük, eleget láttuk már, unalmas, nem kell több belőle, aztán ha jön egy jó sztori, mégis sikerfilm lehet belőle.

- De akkor most megint úgy gondolja, hogy többé tényleg nem foglalkozik a témával?

- Az ember sokszor mondja, hogy utoljára csinál valamit, aztán ki tudja... Jöhet megint egy történet, ami épp az én ajtómon kopogtat, és velem akarja elmeséltetni magát. Egyelőre nincs új filmtervem.

Gyárfás Dóra