Martin Scorsese (Aviátor)
A Taxisofőr, a Nagymenők, a Dühöngő bika, de akár a Casino, Az ártalatlanság kora, a Krisztus utolsó megkísértése vagy az Aljas utcák miatt is óriási adósságot halmozott fel Hollywood Scorsesevel szemben. Ez az a pillanat, ami nem teszi jóvá a korábbi tévedéseket, de még nem teljesen rossz ízzel nyom bocsánatért esedező csókot az olasz-amerikai mester sok megaláztatást benyelt ajkaira.
Clint Eastwood (Millió dolláros bébi)
A második legnagyobb esélyesként tekint mindenki a filmvilág kedvenc nagy öregjére, aki színészként és rendezőként is újra maradandót alkotott. Mindenesetre három korábbi Oscar-díj után (a Nincs bocsánat rendezői és produceri díja, valamint egy életműdíj) kegyetlenség lenne, ha elhappolná Scorsese elől az Oscart.
Alexander Payne (Kerülőutak)
A fesztiválok és független filmesek kedvence beállhat a forgatókönyvíró-rendezők azon sorába, akik megrendezték az év legjobb filmjét, de nem nyertek érte rendezői Oscart. Tarantino, Sofia Coppola, Curtis Hanson, Cameron Crowe is erre a sorsra jutott korábban, nem egy rossz társaság.
Mike Leigh (Vera Drake)
A kategória meglepetésjelöltje az angol szociodrámák mestere. Cannes-ban elutasították a filmet, Velencében nagydíjjal jutalmazták, ezennel pedig Leigh második rendezői Oscar jelölését gyűjtötte be (a Titkok és hazugságok után).
Taylor Hackford (Ray)
Hackford korábban olyan thrillereket rendezett, mint Az ördög ügyvédje, vagy a Dolores Clairborne, Ray Charles életének filmre vitelével most a drámai- és ritmusérzékéről is tanúbizonyságot adott.