Hámori Gabriella: Mindig kell egy lány...

Hámori Gabriella a rendszerváltás óta az első magyar színésznő, akinek pályája a klasszikus hollywoodi sémát követi. Sikeresen debütált egy független film főszerepében (I Love Budapest), majd emlékezetes karakterszerepeket vállalt egy kosztümös regényadaptációban (Jadviga párnája), egy kommersz komédiában (Valami Amerika), egy elhibázott remake-ben (Magyar szépség) és egy kultuszfilmben (Szezon) is. Az Állítsátok meg Terézanyut! című romantikus vígjátékban kapta meg első sztárszerepét: folyamatosan a vásznon volt, az ő szemén keresztül ismertük meg a történetet. A film DVD-megjelenése ürügyén ültünk le beszélgetni a 26 éves, csodaszép színésznővel.

- Hallottam, hogy nem voltál felkészülve a megnövekedett érdeklődésre a film kapcsán. Hogy nem számítottál ekkora felhajtásra. Vontál le tanulságokat a jövőre nézve, hogy hogyan kell ezeket intézni?

- Vontam le, de szerintem már eleve jól intézem. Például megbeszéltem a forgalmazóval, hogy csak olyan újságoknak meg olyan internetes oldalaknak nyilatkozom, amelyeket én is szívesen olvasok és megnézek. Volt egy idő, amikor a bulvárlapok kijöttek a forgatásra, de nem tudtak olyan jókat kérdezni, hanem csak nyomták a sztenderdeket, pikk-pakk kellett válaszolni, és már le is írták. Egyáltalán nem voltak kíváncsiak erre az egészre. És ez így engem nem érdekel. Meggyőződésem, hogy az az ember vagy színész, aki nem folyik a csapból, sokkal jobban jár, mert arra még kíváncsiak lesznek az emberek. Attól az embertől, akiről tudjuk, hogy hova és melyik cimborával megy nyaralni, és hogy melyik kocsmában található, egy idő után a nézők megcsömörlenek. Nem lesz titka annak a személyiségnek, és nem lesz hitele sem. Én meggyőződésesen próbálom intézni, hogy ebbe ne csússzak bele. Nem megyek sztorizós műsorba a tévébe. A Lázár Ervinről mondták, hogy amikor még hírérték volt a Lázár Ervin, amikor az emberek még érdeklődtek egy ilyen kaliberű ember iránt, és nem csavarták el a fejüket a bulvárlapok, akkor a Lázár Ervin telefonja mellé állítólag oda volt írva, hogy "NEM". Hogy nehogy elfelejtse.

- A Magyar szépség-ben vállaltál egy meztelenjelenetet. Nem volt nyomás a producerek részéről, hogy a film eladhatóságának növelése érdekében a Terézanyu-ban is levetkőzz?

- A Magyar szépség-ben egy olyan szerep volt, amiben az éreztem, hogy ez belefér. Nem szégyelltem egyáltalán. Nem volt kényelmes felvenni ezeket a jeleneteket, én nem szeretek levetkőzni, de ott nem éreztem azt, hogy felesleges lenne. De velem még soha nem történt olyan, hogy odajött volna a producer, és azt mondta volna, hogy "te már most vetkőzöl!". Egyszer történt ilyesmi, és azt a filmet nem vállaltam el. Lett volna egy főszerep, amiben sokat kellett volna vetkőzni, és azt mondtam, hogy ezt nem akarom.

- Te melyik jeleneten röhögtél a legnagyobbat, mikor először láttad a filmet?

- Én magamon nem tudok röhögni. De a Schell Jucin röhögtem egy nagyot, amikor Kata a buszon van és megkérdezik a lányok tőle, hogy na mi volt, és akkor elmondja, hogy lefeküdt Daviddel, és erre megtapsolja az egész busz. És a Schell Juci ott vállon veregeti, és olyan arcot vág, hogy azon harsányan röhögtem, mert nagyon tetszett az, ahogy olyan bölcs, de közben olyan, mint egy kéjenc. És a forgatás közben is rengeteget nevettem. Az utolsó jelenetet például nagyon nagy vidámság közepette vettük föl. Megvan még egy jelenet a László Zsoltival, egy biliárdszobában, a vacsora után, ahol megsértődik a lány, dühösen kirohan, és utána megy az a bizniszmen, a Tamás, akit a László Zsolti játszik. És emlékszem, azzal hülyéskedtünk, hogy a Zsolti biliárdgolyókat emelt a szeméhez, és akkor elképzeltük, hogy ez lesz a plakát. Volt egy csomó ilyen.

Hámori Gabriella és Schell Judit | Még több kép a filmből

- Például amikor bedobják a lányok a felest, és ott vannak azok a teljesen kész alkeszok. Az tök vicces.

- Annyira édesek voltak azok az idős emberek. Nagyon kedvesek voltak, beszélgettünk velünk. Olyan boldogan bohóckodtak, hogy én akkor ott nem tudtam nevetni, mert teljesen meghatódottan ültem ott, és bedobtuk az Eszterrel a felest. És a báli jelenetet is szerettem fölvenni ott, sokat nevetgéltünk az Eszterrel. Nekem nagyon jó volt vele dolgozni, meg a többi lánnyal is. Ritkán van az, hogy a korombeli színésznőkkel együtt dolgozhatunk.

- Persze, mert mindig csak egy lány kell...

- Mindig kell egy lány... Úgyhogy én például ezt is erősítettem volna, ezt a barátnős vonalat.

- Igen, csak már így is nagyon hosszú a film.

- Igen, így is. Ez a baj, hogy nem lehet mindent.