Clive Owen: Folyamatosan csipkedem magam

A Kisiklottak című thrillerben Clive Owen egy túlterhelt családapát alakít, aki elköveti azt a ballépést, hogy a reggeli vonaton megismert csinos nővel felmegy egy szállodai szobába. Ekkor elszabadul a pokol, és a férfi másnap arra eszmél, hogy egy kérlelhetetlen zsaroló céltáblájává vált. A film angliai bemutatója előtt Clive Owennel beszélgettünk habkönnyű és sötét szerepekről, a jó fizikai erőnlét fontosságáról és az ismertség hátulütőiről - de persze szóba került Jennifer Aniston és James Bond is.

- Vannak kedvenc thrillerjeid?

- A régi Hitchcockoknak nagy rajongója vagyok, például az Észak-Északnyugat-nak, ezért is vállaltam el ezt a filmet, mert, amikor elolvastam a forgatókönyvet, azokra emlékeztetett.

- Amikor annak idején szerepeltél a Chancer-ben (1990-es tévéfilmsorozat, amely Angliában híressé tette Clive Owent - a szerk.), megijedtél az azt követően rád irányuló érdeklődéstől?

- Igen. Akkor még nagyon fiatal voltam, és mivel korábban még nem volt ilyen tapasztalatom, ezért elég kemény volt. Különösen mivel a televíziós ismertség sokkal inkább összekapcsolódik a bulvárlapokkal, amelyek lényegesen jobban koncentrálnak a tévére, mint a mozifilmekre. Úgyhogy nehéz és kellemetlen volt, és utána meghoztam azt a döntést, hogy nem akarok tévésztár lenni. Sok olyan tévészerepet ajánlottak nekem, amiben vagány, fiatal fickókat kellett volna alakítanom, de én inkább kisebb filmszerepeket és színházi szerepeket vállaltam helyettük. Bizonyos szempontból úgy érzem, a mai napig ugyanazt teszem, mint akkor: próbálom a lehető legszélesebb skálán mozgó szerepeket elvállalni. Nem szeretném, ha az emberek egy bizonyos fajta színésznek tekintenének, aki egyfajta dolgot csinál.

- Úgy tűnik, eléggé félsz a beskatulyázástól...

- Nem, ez nem félelem, hanem étvágy. Nem tartok tőle, egyszerűen csak érdekesebb többféle irányba elmenni, az ember csak így fejlődhet. Ez egy szakma, amelyben úgy válhat egyre jobbá az ember, ha feszegeti a határait, és kipróbálja ezt is, meg azt is, nem pedig úgy, hogy egy dolgot ismételget.

- Angliában élsz továbbra is?

- Igen, Londonban élek.

- Megfordult a fejedben, hogy átköltözz Los Angelesbe?

- Nem. A családom itt van, a gyerekeim iskolába járnak, imádom Londont, szeretek itt élni. Az egyetlen nehézség a sok utazás, gyakran kell az Egyesült Államokba repülnöm, de ennyi áldozatot meghozok azért, hogy itt élhessek.

- A filmben a családod az, amely motiválja a tetteidet, a valóságban is fontos ellensúlyozó szerepet játszanak Hollywood őrületével szemben?

- Igen, akármi történjék is az életemben, végső soron ez a fontos. Valójában minden a feleségemről és a gyerekeimről szól, minden más van, ahogy éppen van.

- Sok filmszínész vállal színházi szerepeket mostanában, például Ewan McGregor és Woody Harrelson, el tudod képzelni, hogy te is visszatérj a színházhoz?

- Persze, mindig is játszottam színházban, csak az utóbbi időben volt egy kis kihagyás. Szerintem fontos és egészséges dolog időnként színpadon játszani. Mivel most rengeteg filmem van, ehhez egy kicsit le kéne állni, találni egy darabot, ami megragad, és rászánni az időt. A következő egy-két évben könnyen elképzelhető, hogy sor kerül majd erre.

Clive Owen és Melissa George a Kisiklottak-ban

- Emlékszel egy olyan konkrét pillanatra, amikor ráeszméltél, hogy sztár lett belőled?

- Az utóbbi egy-két évben folyamatosan csipkedem magamat. Számomra nincs annál nagyobb dolog, mint, hogy New Yorkba mehettem Denzel Washingtonnal és Jodie Fosterrel dolgozni egy Spike Lee-filmen, aztán Alfonso Cuarón filmjében szerepelhettem Michael Caine-nel és Julianne Moore-ral. Nagyon-nagyon szerencsésnek tartom magamat.

- Mondanál egy pár szót a The Children of Men-ről?

- Ez egy nagyon ambiciózus filmes vállalkozás. Harminc év múlva játszódik a jövőben, és az a kiindulópontja, hogy a világon megszűnt a gyermeknemzés. London nagyon furcsa hellyé vált, ahol már tizennyolc éve senki nem szült. Tehát az emberiség a kipusztulás felé közeledik. Az én figurám egy kiábrándult, cinikus fickó, aki összejön az egyetlen terhes nővel a Földön, és megpróbálja őt biztonságos helyre juttatni. Nagyon nagy rajongója vagyok Alfonso Cuarónnak, és az elképzelése arról, hogy milyen lesz az élet harminc év múlva egészen különleges és ihletett.

- Julianne Moore a terhes nő?

- Nem, ő az egyik volt barátnőmet alakítja, aki politikai aktivista, és ő hoz össze a terhes lánnyal. A lányt egy fiatal angol színésznő alakítja, Claire-Hope Ashitey, még csak tizenkilenc éves.

- Úgy tűnik, mostanában nagyon elfoglalt vagy, egyik filmet csinálod a másik után. Jut még időd a családodra?

- Jut, de az igaz, hogy most abban a helyzetben vagyok, hogy négy filmet kell megcsinálnom egymás után, ami nem éppen ideális. Viszont, ha nincs munka, az még rosszabb, és ezek mind olyan filmek voltak, amiket nagyon szerettem volna elvállalni. Most a felénél tartok, még kettő van hátra, de ha azokkal végeztem, hosszabb szünetet fogok tartani. Augusztusban fejeződik be az utolsó, és megfogadtam, hogy utána ebben az évben már nem dolgozom.

Bujdosó Bori