Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Folytatódik a hollywoodi időutazás az ókorba: a történelmi filmek kedvelői megérezhették a férfias küzdelem varázsát és a vér ízét a Gladiátorban, megcsodálhatták Akhilleusz és Hektor párviadalának az utolsó mozdulatig kidolgozott koreográfiáját a Trójában, de az újabb antik akciófilm, a thermopülai csatát bemutató 300 a kettőt most együtt és felfokozva kínálja. Könnyen érthető történet, a végsőkig idealizált szereplőkkel és, ami a legfontosabb, elképesztő látványvilággal. A tágabb történelmi háttér hiánya ellenére a film végig hitelesnek tűnik, mert erősen épít a spártaiakkal kapcsolatos sztereotípiákra.
A görög-perzsa háborúk első nagydöntőjében Dareiosz perzsa nagykirály seregei csúfos vereséget szenvedtek Marathonnál az athéni hoplitáktól. Ez Kr. e. 490-ben történt, és nem maradhatott megtorlás nélkül. Dareiosz szinte azonnal szervezni kezdte az újabb hadjáratot, de közbejött egy egyiptomi lázadás, aztán pedig a nagykirály meghalt. A bosszú gondolatát fia, Xerxész (Kjasarsa) vitte tovább.
481-ben, amikor az újabb perzsa támadás már küszöbön állt, a görögök szokás szerint igen megosztottak voltak. "Azok a hellének, akik Hellasz ügyét a legjobban felkarolták" (Hérodotosz) félretették vitás ügyeiket, és a legnagyobb tekintélynek örvendő Spártát (ahogyan ők magukat nevezték, Lakedaimónt) tették meg vezetőjükké, szárazföldön és tengeren egyaránt (utóbbit annak ellenére, hogy a flotta zöme a Themisztoklész javaslatára megépített athéni hajókból állt).
A soknemzetiségű perzsa sereg számbeli fölénye nyomasztó volt. Bár Hérodotosz fent már említett becslése (1 millió 700 ezer ember) abszurd, legalább 200 ezer fő és körülbelül ezer hajóból álló flotta zúdult a görögökre. A görög szövetségesek a becslések szerint 40 000 fős sereget és mintegy 350 hajót tudtak kiállítani.
A számbeli fölényt a megfelelő terep kiválasztásával akarták ellensúlyozni a görögök. Először a Tempé folyó sziklavölgyét szemelték ki a harchoz, és útnak is indult ide egy tízezres sereg. Később azonban ezt a tervet elvetették (ennek pontos okát nem ismerjük), így a mai Görögország északi részét átengedték a perzsáknak (elveszítve ezzel a thesszáliai lovasság támogatását).
Ezután már csak két védelmi vonal maradt: Thermopülai keskeny part menti szorosa vagy az Iszthmosz, az a földszoros, mely elválasztja Spárta felségterületét, a Peloponnészoszt a görög szárazföld többi részétől. Előbbi mellett az szólt, hogy így az Attikát, vele Athént is védték volna. A spártai vezetés azonban kettős játékot űzött: jelképes nagyságú haderőt küldött északra a szorosba, hogy megerősítsék a szövetségesek bizalmát és hogy időt nyerjenek az Iszthmosz megerősítéséhez, ahol lázas munka folyt, hogy a földszorost falakkal eltorlaszolják.
 |
| A spártai falanx megindul | Nézz még több képet a filmből! |
Ez volt az a háttér, amely már az induláskor megpecsételte Leónidasz és háromszáz katonája sorsát: ha nagyon sarkítva fogalmazunk, akkor a hadvezetés koncként dobta oda őket Xerxésznek, hogy némi időt nyerjenek. Leónidasz már az induláskor tudta ezt, és seregét olyan férfiakból választotta ki, akiknek már volt fiúgyermekük. Ők indultak útnak azzal az üres ígérettel, hogy majd erősítést kapnak. A hősiesség egyik leghíresebb történelmi szimbóluma innen nézve értelmetlen mészárlás, ami mindössze két napra (!) tartóztatta fel a perzsa sereget (a szövetségeseket Leónidasz a bekerítés előtt hazaküldte, de velük maradt Theszpiai kis csapata, akik szintén megérdemlik csodálatunkat).
A csata lélektani hatása azonban jelentős lehetett, és demoralizálhatta a mintegy 20 ezer főt vesztő perzsa sereget (nincs arra utalás, hogy Xerxész is megsérült volna, ahogyan a filmben láthatjuk, de Hérodotosz szerint két testvére elesett a harcban). Egyértelműen kiderült, hogy a görög (spártai) katonák a legjobbak a világon, ami - mint ahogyan a film végén erre utalás is történik - akkor is eszükbe juthatott a perzsáknak, amikor egy évvel később 35 ezer göröggel, köztük mintegy tízezer spártai nehézfegyverzetűvel kerültek szembe Plataia mellett, és a szalamiszi tengeri csata után szárazföldön is végleg vereséget szenvedtek. A túlerő itt már csak háromszoros volt, ami egy "görögnek nem túl rossz esély".
Simon Tamás