Őrült jó nők

Mókás cannes-i pillanat volt tegnap, amikor az egyébként rendkívül szigorú és kimért biztonsági őrök is lelkes kisfiúkká változva mutogatták egymásnak a frissen készített fotóikat, miután a kortárs európai film két istennője, Monica Bellucci és Sophie Marceau bevonult a sajtótájékoztatóra. Mesterházy Lili kolléganőm valami olyasmit mondott, hogy "csöcsnotizálták" a jelenlévő férfiakat, akik így még azt is megbocsátják, hogy a versenyen kívül bemutatott Ne te retourne pas enyhén szólva nem a cannes-i szelekció legkiemelkedőbb darabja. Lehet, hogy a csöcsnotizált állapot mondatja velem, de mégsem állíthatom, hogy nem szórakoztam jól azon a filmen, amelyben a boldogtalan francia írónőt alakító Sophie Marceau átalakul a bővérű délolasz Monica Belluccivá. Sőt, megnézném a folytatást is, ha abban Bellucci Penélope Cruzzá változna, majd ő pedig Audrey Tautouvá.Monica Bellucci és Sophie Marceau a cannes-i díszbemutatónA metamorfózis persze nem volt trashfilmbe illő jelenetektől mentes, és ügyes trükköknek köszönhetően az is kiderült, hogy ha ezt a két szépasszonyt egybe gyúrnák, akkor a végeredmény sokkal kevésbé lenne esztétikus. Mindazonáltal a rendezőnő, Marina de Van megpróbálta ezt a bűnös gyönyörnek ígérkező koncepciót kerek történetté alakítani, ami többé kevésbé sikerült is, bár sok értelme (neadjisten rejtett mondanivalója) nincsen. Az őrület ábrázolása nemhogy polanskis magasságokba (vagy mélységekbe), de még korrekt thrillerhez méltó feszültségbe sem torkollik, és a néző nem egyszer olyan jeleneteken kacag fel, amelyeknek nem ez lenne a célja. Az egyik ilyen jelenetben Sophie és Monica egyforma ruhában, egymás mellett ülve regényt ír; ezt drámainak szánták, de a kamera persze lazán beslisszan Monica dekoltázsába - bizony, bizony: így működik a csöcsnotizálás.