Felpörgeti a zöld energiákat a drága gáz

Nehéz meglátni a jót az energiaárak töretlen emelkedésében, de nem lehetetlen. Az olaj és gáz drágulása olyan szintre ért, amely lassítja a világgazdaságot, de miközben a fogyasztás csökkenése miatt kevesebb üvegházgáz kerül a légkörbe, egyúttal az alternatív energiaforrásokra is egyre nagyobb figyelem hárul. Az új technológiák terjedése szintén mérsékli a környezetterhelést, ráadásul a káprázatosan fejlődő új iparágak a gazdaságnak hasonló lökést adhatnak, mint például a 20. század elején a születő autóipar.

Akad még egy terület, ahol igen sokat lehet tenni, ez pedig az energiahatékonyság. Az optimális sebesség megválasztása az autónkban, a fölösleges villanyhasználat kiiktatása, a megfelelő szigetelés, a hőszabályozás és a többi módszer összességében több tíz százalékkal is csökkenthetné az energiafelhasználást. Ahhoz, hogy a tudatos fogyasztói magatartás egyik fő vonása legyen az energiatakarékosság, nagyobb társadalmi felvilágosító munkára is lenne szükség. Az emberek sokszor meglepődnek, amikor szembesülnek saját energiapazarló viselkedésükkel, főleg, amikor ennek anyagi vonzatairól is értesülnek - teszi hozzá Kiss.

Veszélyes függés

Nem is olyan régen a földgázt csupán a kőolaj értéktelen melléktermékének tekintették, amelyet gyakran egyszerűen a kitermelés helyszínén elégettek, mivel nem érte meg elszállítani, tárolni. A földgáz először a '80-as évek elején, az olajválság idején kezdett fontos lenni, ekkortól egész Európában fokozatosan kiépültek a hálózatok - Magyarországon még sűrűbben. Persze, akkor még senki sem sejtette, hogy a gáztüzelés túlzott térnyerése miatt hamarosan már-már nemzetbiztonsági kockázatot jelentő függésbe kerülünk, és hogy egykor majd drágábban kapjuk a földgázt, mint az akkor még "hanyatlónak" titulált nyugati világ országai. (Az árakat a makói lelet sem fogja csökkenteni.)

Magyarország azonban egyelőre rá van szorulva az orosz, illetve Oroszországon keresztül érkező gázra - és ez az árakban is érződik. Ez még jó ideig így lesz, ezt bizonyítják azok a nem kis erőfeszítések, amelyek az energiaellátás úgynevezett diverzifikációját, változatosabbá tételét igyekeznek megtorpedózni, például a közép-ázsiai gáz szállítási monopóliumának megszerzésével. Ha sikerül ellehetetleníteni a Nabuccót, akkor még az esélye sem lesz meg annak, hogy a nagy gázellátók némi árversenybe kényszerüljenek.

Lobbista akadályok

Itthon még sokan igyekeznek meggyőzni a közvéleményt a megújuló energiaforrások életképtelenségéről, a szerencsésebb történelmű országokban azonban már nem kérdés, hogy ha külön-külön nem is képesek pótolni a fosszilis energiahordozókat, azért mindegyik jócskán ki tudja venni a részét az emberiség energiaellátásából.

Ezt a lobbierőt sejthetjük az olyan megnyilatkozások mögött is, amelyek azt sugallják, hogy a hazai lakosság az uniós átlagnál jövedelme jóval kisebb részét, csupán hét százalékát költi energiára. Gázra, villanyra és benzinre bizonyosan többet költ az átlagmagyar egy hónapban 8500 forintnál - akkor is, ha a büdzsé országosan még mindig sok tízmilliárd forintot költ gázártámogatásra közpénzből.

Az sem segíti az alternatív energiaforrások terjedését, hogy míg ezek a hagyományoshoz képest általában többszörösen környezetbarát technológiák ma még meglehetősen drágák, addig a hagyományos energiaforrások ugyan olcsóbbak valamivel, de az árakba nem számolják bele a járulékos költségeket, például közvetlen egészségkárosító, környezetromboló hatásukat. Ezeket a felmérehetetlen károkat nem számítva is, a zöld energiaforrások már a mai fejlettségi szinten is pár év alatt behozzák a beruházási költséget.

Megújuló energiatermelési mód	Megtérülés ideje
Új biomassza-erőmű	8-9 év
Szélturbina	<7 év
Hulladékégető	10 év
Biogázerőmű	11 év
Napkollektor	13 év
Geotermikus erőmű	10 év