Október - Mindszent hava

Október neve is latin sorszámnév: a latin naptár nyolcadik hónapját jelenti, és máig annak emlékét őrzi. A régi magyar naptárakban gyakran a Skorpió, illetve a Mindszent hava elnevezést találjuk.

Gál napja - tizenhatodikán - régente szintén afféle határnapnak számított a földművelésben. Minthogy rendszerint ekkorra érett be a makk, a bakonyi falvakban - meg másutt is - ekkor csapták ki ingyen hizlalásra a disznókat a tölgyesekbe. A nálunk is népszerű, középkori bencés szerzetes névünnepének időjárásából már a következő nyárra jósoltak a népi megfigyelők: "Ha megizzad a szent úr - állította a rigmus -, és nem köll néki ködmön, esztendőre szárazságtól pörkölődik mindön".

Gál napja a paraszti életben a szántásnak és az őszi búza vetésének is az ideje, de érdekes hagyomány terjedt el a középkorban az ír származású bencés-rendi szerzetes névnapjához kapcsolódva: a könyvtáráról és iskolájáról híressé vált Szent Gallen kolostorának alapítója a deákok egyik védőszentje lett, és mivel neve a latin gallus, azaz kakas szóval egyezik, neve napján "kakas-ünnepeket" (kakasviadalt, kakas-sütést, kakaskirály-választást) rendezett a diákság. Erről Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium című művében olvashatunk érdekes tudósításokat.

"Ha októberben fagy és hó van, lágy idő lesz januárban" - jövendölték a hajdani megfigyelők. Aminek persze a régi gazdaemberek sem örültek, viszont még inkább igyekeztek megalapozni a következő év gabonatermését. Erre utalt sokfelé a tizennyolcadikához kapcsolódó intelem, hogy tudniillik: "Lukács az utolsó magvető".

Szent Lukács evangélista kultusza - főként a biblia révén - hazánkban is elterjedt, és minthogy a hagyomány szerint gyógyítással és festéssel is foglalkozott, ő lett az orvosok, a kórházak és a gyógyfürdők jeles szentje, továbbá a festők, a képfaragók, de még az üvegesek patrónusa is.

Tündérmesék aranyerdeje most a rengeteg: a pihenni készülő természet ezernyi titkot árul el annak, aki figyelmesen, kutató szemmel vallatja a hulló levelek arany szemfedőjét... A tudós Xantus János jegyezte be ezeket a lírai ihletésű sorokat: "A természet kalendáriuma" című könyvecskéjébe, október derekának lombhullató varázslatáról.