Örökre megúszhatja a móri mészáros

Tényleges életfogytiglant kért az ügyész a móri perben Kaiser Edére, annak ellenére, hogy nem ő lőtt még a vádirat szerint sem a bankfiókban. Azt, hogy ki a móri gyilkos, a perben nem válaszolta meg az ügyészség. A vád csak közvetett bizonyítékokkal támasztotta alá, hogy Kaiser egyáltalán Móron járt a kérdéses időpontban és segédkezett a rablógyilkosságban. Néhány tanú felismerni vélte Kaisert, bár a védelem szerint vitatható körülmények között zajlottak a felismertetések.

Vitatható bizonyítékokra alapul a vád a móri bankrablással vádolt Kaiser Ede esetében, az ügyész hétfőn mégis tényleges életfogytiglant kért a férfire, bár az kiderült a vádbeszédből: nem őt vádolják azzal, hogy lelőtte a bankban tartózkodó nyolc embert. Azt írják a számlájára, hogy őrt állt az ajtóban. Kaisert emellett a perben több erőszakos rablással, rablási kísélettel is vádolják, ezeket beismerte, a móri vádpontot azonban tagadja. Azt mondta, a móri bűncselekményben nem vett részt, 2000 év vége után nem is járt a településen. "Minket is megrázott, hogy ilyen aljasságot követtek el" - állította. Kaiser szóban azt mondta a bíróság előtt egy korábbi tárgyaláson, hogy a móri mészárlás időpontjában Csepelen tartózkodott.

Egyértelmű bizonyíték nincs ellene, vannak azonban tanúk, akik egy része a vádlott ártatlanságát, mások bűnösségét támasztják alá. Barátnője alibit igazolt neki, azt mondta, a móri bank kirablásakor nála volt. Emellett Kaiser mobiljának ellenőrzésekor kiderült, hogy egy csepeli adótorony körzetében használta azt a kérdéses időpontban.

A vád tanúi viszont felismerték Kasiert, azt mondták róla, ő állt az Erste Bank bejáratánál a rabláskor. A szemtanúk vallomásával kapcsolatban viszont ügyvédje szerint több szabálytalanság is történthetett, és a tanúk nem voltak olyan biztosak abban, hogy Kaisert látták a bankfiók ajtajában, mint ahogy az a jegyzőkönyvekben olvasható.

Dezső Antal, Kaiser Ede védője a szemtanúkkal kapcsolatban azt mondta: a móri tömeggyilkosság után nem sokkal mindegyik szemtanú másképpen írta le az ajtóban őrt álló rablót. Volt aki szerint feltűnően fehér bőrű, mások szerint bronzbarna, szoláriumozott volt a férfi. Akadt, aki bajuszosra, mások borostásra, vagy frissen borotvált arcúra emlékeztek. Csak abban egyeztek meg a vallomások, hogy feltűnően magas, legalább 185 centis (Kaiser 178 centi), harminc év alatti volt, aki az ajtóban állt a támadás alatt - magát biztonsági őrnek álcázva - és műszaki hibára hivatkozva nem engedett be senkit.

A nyomozás során mintegy másfél évvel a móri bankrablás után került csak sor arra, hogy a szemtanúkkal ismét felismertessék a támadót. Ekkor azonban a hatóság befolyásolhatta a tanúkat - Dezső szerint. Először fényképről kellett felismerni az ajtóban álló rablót. Itt teljes biztonsággal nem ismerték fel Kaisert, de többen is kiválasztották fotóját, mint az egyik lehetséges támadó arcképét. Több esetben is ezután a rendőrök közölték a védő szerint bizonytalankodó tanúval: ráhibázott. Ezt követően pedig, amikor személyesen is ki kellett választani Kaisert, nem azokat az embereket hívták be, akik a fényképeken szerepeltek, hanem másokat. Így már könnyen kiválasztották ismét a vádlottat. Dezső szerint ez az eljárás alkalmas lehetett arra, hogy befolyásolják a tanúkat.

A védő beszélt arról is, hogy Kaiser minden korábbi rablás előkészítéséhez használta és magával vitte a helyszínre is mobilját. A móri eseményekkor azonban végig Csepelen volt a telefon, az ügyvéd szerint Kaiser is Budapesten volt, akkori barátnője lakásán. A vád azonban Kaiser Ede egykori barátnője tanúvallomása ellenére - aki alibit igazolt a férfinak - úgy véli, a 16 éves lány falazni próbált, Kaiser Móron volt, telefonját barátnőjénél hagyta. Ennek ellentmond, hogy éppen a móri rablás idején Kaiser ismerettségi körébe tartozó telefonszámokat hívtak, illetve ilyen számokról fogadtak hívásokat a vádlott mobiljáról és a lakás vezetékes telefonjáról is, ráadásul előfordult az is, hogy a vezetékes és a mobiltelefont egyszerre használták.

Minden idők legbrutálisabb bankrablása

Az ügy harmadrendű vádlottja - akit a perben másik ügyben rablással vádolnak - is terhelő vallomást tett Kaiserre. Dezső perbeszédében megkérdőjelezte Kiglics Attila szavahihetőségét. Mint mondta, a harmadrendű vádlott más ügyekkel kapcsolatban erőszakosabbnak próbálta beállítani Kaisert, még a sértettek vallomásaihoz képest is. A móri ügyben pedig csak feltételezéseket adott elő, nem említett konkrétumokat. Ráadásul a védő szerint Kiglics annak ellenére nincs előzetes letartóztatásban, hogy a móri ügy mellett több hasonló, erőszakos bűncselekmény vádlottja. Dezső többször utalt arra, hogy ennek az lehet az oka, hogy vádalkut kötött a hatóságokkal: ha Kaiser ellen vall, kedvezményeket kap.

Kiglics többek között azzal terelte Kaiserre a gyanút, hogy közölte: azt mondta a móri Erste Bank fiókkal kapcsolatban Kaiser neki, hogy "van egy jó kis bank, meg lehetne csinálni". Kaiser ezt a kijelentését azzal magyarázta, hogy erről még 2000-ben beszélt társának, de utána nem foglalkoztak a dologgal. Kiglics viszont állítja: nem csak 2000-ben, hanem később többször is emlegette a móri Erste Bankot.

Kaiser móri szerepéről Kiglics csak azután kezdett el beszélni, hogy a rendőrség több rablással kapcsolatban terhelő bizonyítékokat talált róla. Így az elsőrendű vádlott ügyvédje szerint sarokba szorított helyzetben beszélt, hogy magát mentse. Annak ellenére, hogy Kiglics elismerte, hogy a móri rablást megelőző időben nem mozdult ki otthonából, mert bújkálnia kellett a rendőrök elől, tudni vélte: Kaiser és Hajdú sülve főve együtt voltak. Azt is tudni vélte, hogy Kaiser már régóta készült a móri bank kirablására..

Kiglics Attila hozzátette: a móri bankrablás után szokatlanul hosszú ideig, majdnem két hónapig nem beszélt Kaiserrel, aztán telefonon felhívta Kaiser, de a beszélgetés elején 15-20 másodpercig mindketten hallgattak. "Amolyan teszthívás volt, tudom-e hogy ő volt az elkövető" - fogalmazott a harmadrendű vádlott.

A vád terhelő bizonyítékként értékelte Kaiser két volt zárkatársa vallomását, illetve a zárkákban készült lehallgatásokat is. Ezzel kapcsolatban azt mondta Dezső: a lehallgatások jegyzőkönyvét nem kapták meg, csak néhány részletet hoztak nyilvánosságra, amelyeket kiragadtak a szövegkörnyezetből. Ezek a kiragadott részletek sem tartalmaznak Mórral kapcsolatban terhelő adatokat. A zárkatársak beszámoltak arról is, hogy a zárkán kívül - ahol nem végeztek lehallgatásokat - hangzottak el a móri rablással kapcsolatban információk. Az ügyvéd azonban megkérdőjelezte a tanúk szavahihetőségét, mert egymásnak ellentmondó, egymást kizáró vallomásokat tettek.

Más büntetőügyekben is előfordult már, hogy hiányos vagy közvetett bizonyítékokra alapozták a vádat. Magyar György ügyvéd emlékszik olyan esetre, amikor a felismertetések eredményére alapozva emeltek vádat valaki ellen, de később kiderült, hogy a tanúk nem azt ismerték fel, aki valójában elkövette a bűncslekményt. Előfordult az is, hogy bár nem a végül megvádolt személyt ismerte fel a tanúk többsége, mégis ellene emeltek vádat.

Egy bankrablási ügyben például előzetes letartóztatásba helyeztek egy testvérpárt, akik hónapokig ültek, amíg el nem fogták a viszkis rablót, aki beismerte, hogy ő rabolta ki a szóban forgó pénzintézetet.

Szintén problémásnak nevezhető a felismertetés és a tanúvallomások értékelése a Simon Tibor-ügyben - Magyar György szerint. Itt ugyanis több olyan személyt felismertek Simon megverői közül a tanúk, akik ellen nem indult büntetőeljárás. A 2.,3. 4. rendű vádlottakat is felismerni vélték, de kevesebben vallottak rájuk, mint azokra, akik ellen végül nem indult eljárás. Akiket végül bíróság elé állítottak, könnyebb volt előkeríteni, mint azokat, akik megúszták - vélte az ügyvéd.

Az utóbbi évek egyik, a közvéleményt megosztó esete a körmendi gyerekgyilkosság volt. Tánczos Gábor az ítélet szerint 1998. április 1-jén délután megölte a 11 éves Zsófiát Körmenden. Többször megütötte, majd torkát elvágta egy késsel. A holttestre a hazatérő apa talált rá. Ebben az ügyben sem volt közvetlen bizonyíték, sem indíték, sem szemtanú, nincs meg a gyilkos fegyver sem. Az egyik bizonyítéka az volt a vádnak, hogy Tánczos tett egy beismerő vallomást a rendőrségen, amelyet többször visszavont. Később azt mondta, kikényszerítették a vallomást, nem önként tette

A vád legfőbb bizonyítéka, hogy mikronyom-kereszteződéseket találtak a vádlottnak a gyilkosság idején viselt ruháin. A védelem szerint azonban nem megfelelően tárolták a bizonyítékként lefoglalt ruhát, egy zacskóba tették az áldozat ruháival. Így Somos Zoltán ügyvéd szerint nem lehetett volna bizonyítékként figyelembe venni a vád legfőbb bizonyítékát.

Az olyan esetekben, amikor csak közvetett bizonyíték áll rendelkezésre, azért fogadhatják el mégis tényként a vád feltételezéseit - véli egy büntetőügyekre szakosodott ügyvéd -, mert a bíróság sokszor átugrik azon, ha a bizonyítékok nem alkotnak ok-okozati összefüggést. A közvélemény elvárásai miatt ugyanis a hatóságok teljesíteni akarnak.